Bár az orosz elnököt a héten szívélyesen fogadták Bakuban, a látogatás megmutatta Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök vendégszeretetének határát. Baku jól ismert, sokoldalú külpolitikája lehet a legtöbb, amit Vlagyimir Putyin mostanában kaphat a Dél-Kaukázusban.
Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki hat év után látogatott Azerbajdzsánba, csodálkozott, hogy a főváros, Baku milyen látványosan fejlődött. „Azt mondhatom, hogy ez egy oázis ebben a régióban” – mondta Aliyevnek a hétfői találkozón.
Ez találó kifejezés.
Az elmúlt néhány évben valóban Azerbajdzsán a legbefogadóbb hely a viharos dél-kaukázusi térségben az orosz vezető számára. Örményország gyorsan szembefordult egykori orosz szövetségesével, és Georgia – a Nyugattal szembeni mostani válság ellenére – is érezhetően barátságtalan terület.
Otthon eközben Putyinnak szembe kell néznie a váratlan ukrán behatolás következményeivel a Kurszki területre, amit az orosz hadsereg eddig nem tudott visszaverni.
Bakuban a sugárzó Aliyev öleléssel fogadta Putyint a rezidenciáján, Mehriban Aliyeva first lady és egyben alelnök puszit adott neki. Putyin el volt ragadtatva a családi légkörtől, amellyel fogadták.
Aliyevék vendégszeretetének azonban vannak határai. Baku jól bevált többoldalú külpolitikájával több húron is játszik. 2024-ben lehet, hogy ez a legtöbb, amit Putyin kaphat a Kaukázusban.
A mosolyok és ölelések mögött Azerbajdzsán valójában arra törekszik, hogy kizárja Oroszországot a regionális politikából, amelyben Moszkva egészen a közelmúltig mélyen részt vett.
Oroszország – az Egyesült Államokkal és az európai országokkal együtt – évtizedeken át kulcsszerepet játszott az Azerbajdzsán és Örményország közötti konfliktus diplomáciai rendezésében. Azerbajdzsán azonban – mivel úgy vélte, hogy a konfliktus megoldási folyamata a külső hatalmak befolyását növeli a térségben – az elmúlt hónapokban sikeresen kiszorította a folyamatból Oroszországot és más külföldi hatalmakat, és önállóan dolgozik a békeszerződésen Örményországgal.
Oroszország számára újabb kudarcot jelentett, hogy Azerbajdzsán nemrég bejelentette, hogy kivesz egy vitatott kérdést a szerződéstervezetből: az azeri Nahicseván exklávét az országgal összekötő, dél-Örményországon keresztül haladó közlekedési útvonalat, amelyet az azeriek Zangezur-folyosónak neveznek.
Bár ez az útvonal kritikus jelentőségű Azerbajdzsán számára, Oroszországnak is jó lehetőség arra, hogy új erőre kapjon a térségben. Örményország és Azerbajdzsán eredetileg abban állapodott meg, hogy az útvonalat az orosz állambiztonsági szolgálat ellenőrzi majd, és Moszkva még mindig reménykedik abban, hogy ez a végleges megállapodásban is így lesz. Ebben az összefüggésben Putyin bakui megjegyzései a béketárgyalásokról kissé kritikusnak tűnhetnek.
„Ha tudnánk tenni valamit azért, hogy Azerbajdzsán és Örményország aláírja a békemegállapodást, befejezzük a határ kijelölését, ahogy sokat beszéltünk róla, és feloldjuk a logisztika és a gazdaság korlátozását, annak nagyon örülnénk” – mondta.
Más, még nehezebb kérdésekről nem esett szó.
Májusban egy magas rangú orosz tisztviselő bejelentette, hogy Moszkva reméli, hogy konzulátust nyit Karabahban, amit Azerbajdzsán jelenleg teljes ellenőrzése alatt tart, miután a 2023. szeptemberi azeri offenzívát követően a teljes, százezres örmény lakosság Örményországba menekült. A leendő orosz konzulátusról szóló hírek megkongatták a vészharangot az azeri vezetés körében, akik a Kreml rejtett szándékát látták a kezdeményezésben, amely az orosz – és esetleg az örmény – befolyás megerősítését jelentheti a területen.
Aliyev és Putyin nyilatkozataikban nem tettek említést a konzulátus ügyéről.
Miközben a két vezető Bakuban találkozott, a város egy másik szegletében Putyin egykori tanácsadója, Ruben Vardanian börtönben ült. Ő egyike az egykori örmény támogatású, el nem ismert Hegyi-Karabah Köztársaság tisztviselőinek, akiket letartóztattak, miután Azerbajdzsán tavaly visszafoglalta a területet.
Putyin látogatása előtt az Oroszországi Örmények Szövetsége felhívást küldött az orosz elnöknek, amelyben arra kérte, hogy vesse fel a karabahi foglyok ügyét. Erről a kérdésről sem esett szó a bakui nyilatkozatokban.
A két ország gazdasági kapcsolataiban könnyebb volt közös nevezőt találni. Amikor Aliyev áprilisban Moszkvába látogatott, a középpontban az Oroszországot Azerbajdzsánon keresztül Iránnal és a Perzsa-öböl kikötőivel összekötő közlekedési hálózat bővítése állt. A projekt stratégiai jelentőségű Oroszország számára, amely megpróbálja bővíteni kereskedelmi kapcsolatait keleti és déli irányban, miután nyugati kapcsolatai megromlottak az ukrajnai háború miatt.
Bár Azerbajdzsán is profitálhat a kereskedelem bővítéséből, a két vezető bakui találkozóján Oroszország tűnt lelkesebbnek. A két ország közötti teljes kereskedelmi forgalom „valamivel több mint négymilliárd dollár – ez egy jó szám” – mondta Aliyev. – „De nem fedi le a kapacitásainkban rejlő lehetőségeket” – tette hozzá Putyin.
A hétfői találkozók lezárásakor bejelentették, hogy olyan területeken írtak alá megállapodásokat, mint az élelmiszer-biztonság és a munkaügyi ellenőrzés. Új orosz–azeri egyetemet nyitnak Bakuban, és a két ország közös olajszállító tartályhajók gyártásába kezd.
Egyes azeriek szerint ez a szerény eredmény megmutatta, hogy mi lehetett a látogatás valódi célja: Putyin számára lehetőséget arra, hogy úgy tűnjön, mintha lennének szövetségesei, miközben valójában elszigetelődött.
