Most, hogy Oroszország ukrajnai inváziója a második hetébe lépett, Vlagyimir Putyin elnök kormánya minden erejével azon van, hogy ellenőrizze a háborúról és a példátlan nyugati szankciók hatásairól szóló információkat. Ennek legújabb bizonyítéka a legendás és a szovjet összeomlás előtti időktől kezdve a liberális gondolat fáklyájának számító Eho Moszkvi hírrádió bezárása. A háború végzetes következménye Oroszországban, hogy a szintén liberális Dozsgy tévé is lehúzta a rolót.
Március 4-én az orosz Állami Duma elfogadta azt a törvénytervezetet, amely akár tizenöt évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatja azokat, akik „hamis információt terjesztenek” az orosz katonai műveletekről. A javaslat szombaton várt felsőházi jóváhagyásra, hogy utána Vlagyimir Putyin asztalára kerüljön aláírásra.
Már ez előtt, szerdán a legendás Eho Moszkvi rádióállomás igazgatótanácsa megszavazta a csatorna és a hozzá tartozó weboldal felszámolását. Mindez az orosz kormány erős nyomására történt, mert a rádió az ukrajnai invázióról tudósított. A csatorna március 1-jén tűnt el az éterből, és ekkor blokkolták a honlapját, is akárcsak az online sugárzott liberális Dozsgy (TV Rain, avagy Eső) televíziót is. A csatorna dolgozói érzelmes búcsút vettek a nézőktől, és egyenként vonultak ki a stúdióból az utolsó adás után.
Március 3-án az orosz oktatási minisztérium „online órát” tartott, hogy elmagyarázza az iskolásoknak és tanáraiknak, „miért volt szükség az ukrajnai felszabadító misszióra”.
Most, hogy Vlagyimir Putyin elnöknek a szomszédos Ukrajna ellen indított, minden alapot nélkülöző háborúja a második hetébe lépett, kormánya fokozza a harcot otthon: nemcsak a háborúról szóló narratívát és a példátlan nyugati szankciók következményeiről szóló információkat igyekszik ellenőrizni, hanem szovjet típusú országos összhangot is próbál kikényszeríteni.
„Ez a háború nagyon rossz irányba mozdítja Oroszországot” – írta Szergej Utkin, az Orosz Tudományos Akadémia Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete Stratégiai Elemzések Osztályának vezetője Twitteren.
Sam Greene, a King’s College London Oroszország Intézetének igazgatója azt írta, hogy Putyin „gyakorlatilag két háborút vív”, egyet Ukrajnában és egyet otthon.
„Putyin utóvédharcot folytat, hogy megakadályozza, hogy a gazdaság és a háború túl sok hétköznapi orosz ember gondolataira átterjedjen” – írta egy blogbejegyzésében.
Ivan Zsdanov, Alekszej Navalnij ellenzéki politikus betiltott korrupcióellenes alapítványának korábbi igazgatója, aki 2021-ben hagyta el Oroszországot, a Szabad Európa és az Amerika Hangja közös orosz nyelvű csatornájának, a Jelenidőnek nyilatkozva beszélt a helyzet súlyosságáról.
„Oroszország vagy most változik meg, vagy soha – mondta. – Ez az a pillanat, amely után már túl késő lesz (…) Vagy minden megváltozik most – az elkövetkező napokban és hetekben –, vagy Oroszország egy másik Észak-Koreává válik, internet nélkül, a külvilággal való kapcsolat nélkül.”
Katonai cenzúra, de háború, az nincs
Navalnij felszólította az oroszokat, hogy naponta tiltakozzanak a háború ellen. Az OVD-Info, a politikai elnyomást figyelő nem kormányzati szervezet szerint a február 24-i invázió óta több mint 7600 embert vettek őrizetbe háborúellenes tüntetés miatt. Március 3-án 36 városban több mint nyolcszáz embert tartóztattak le háborúellenes tevékenység miatt.
Talán nem véletlen, hogy az 1990-ben létrejött Eho Moszkvi esetében az egyetlen alkalom, amikor bezárták, 1991 augusztusában volt, amikor oroszok százezrei vonultak utcára a Mihail Gorbacsov szovjet elnök elleni, KGB által szervezett puccs miatt tiltakozva. A rádió újságírói most megfogadták, hogy az „Eha” közösségimédia-fiókjainak segítségével folytatják a tudósításokat.
Korábban a Roszkomnadzor állami médiafelügyeleti ügynökség felszólította a médiát, hogy ne használjon olyan szavakat, mint a „háború” és a „támadás” az ukrajnai invázió leírására, és számos független médium, köztük a Jelenidő és a Szabad Európa más, orosz nyelvű oldalainak blokkolásával fenyegetett.
Az Eho Moszkvi első főszerkesztő-helyettese, Szergej Buntman a Szabad Európának elmondta, hogy a kormány valójában „katonai cenzúrát vezet be”, amikor szerinte nincs háború vagy szükségállapot, mert a Kreml ragaszkodik ahhoz, hogy az ukrajnai inváziót különleges katonai műveletnek nevezze.
Oroszország deglobalizálása
Pavel Luzin orosz biztonsági elemző nem sokkal az ukrajnai invázió megindítása után azt mondta a Jelenidőnek, hogy a beavatkozásról szóló döntés egy nagyobb, Oroszországban 2020 óta érzékelhető ideológiai váltás része, amelyet a szovjet KGB örökösének számító Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) irányít.
„Több mint meggyőződésem – mondta február 25-én –, hogy olyan belpolitikai helyzetet látunk, amelyben az FSZB nemcsak részt vesz az ideológiai vitában, hanem már cselekedni is kezdett. Az FSZB – jelenlegi és volt – ügynökei nem csupán elvontan vannak jelen a hatalmi elitben. Ott vannak a vezérkarban és az összes vállalati igazgatótanácsban.”
Putyin a KGB tisztje volt, 1998–99-ben az FSZB-t vezette.
„Általánosságban – ahogy én látom – úgy döntöttek, hogy megvalósítják a deglobalizált Oroszországról alkotott elképzelésüket – tette hozzá Luzin. – Azt az elképzelést, hogy ideje abbahagyni az elmúlt harminc év összes játszmáját, és egyszerűen az egész volt szovjet térséget a hatalmuk alá kell vonni, egyszóval behúzódni a csigaházba, és egyedül élni.”
Az Eho Moszkvi és más médiumok letiltása „teljesen várható lépés volt a hatóságok részéről” – mondta Andrej Cserpanov közgazdász, volt orosz jegybanki tisztviselő.
„Ha megengedték volna nekik, hogy továbbra is sugározzanak ilyen műsorokat, a közvélemény megtudta volna az igazságot arról, hogy mi történik Putyin ukrajnai háborújában – mondta a Szabad Európa orosz szolgálatának. – Ez lázadásokat szülhet, amelyek során a háború befejezését követelnék.”
Az államilag ellenőrzött orosz televízió és más médiumok a Kreml nevetséges állításait ismétlik, miszerint Ukrajnát nácik és drogfüggők uralják, akik a NATO parancsát végrehajtva népirtást követnek el az orosz ajkúak ellen.
„Sok emberrel beszélek – mondta Alekszandr Melman televíziós kritikus. – Egészen a közelmúltig, az ukrajnai háború előttig meglepett, hogy mindegyikük – különböző végzettségűek, korúak, moszkvaiak és nem moszkvaiak – Putyint támogatta, de normálisan tudtunk beszélgetni. Most, amikor ugyanezekkel az emberekkel beszélgetek, látom, hogy milyen magasra emelkedett az agresszió szintje, hogy egyszerűen követelik (…) hogy támogatni kell Putyint, támogatni kell a háborút.”
„Ez sajnos nem a szovjet diktátorra, Joszif Sztálinra emlékeztet, hanem arra, ahogy 1933-ban vagy annak előtte a német nép, a világ legműveltebb népe a vezetőjük, Adolf Hitler képére változott” – tette hozzá.
„Nem éreztem magam biztonságban a saját szobámban”
Amellett, hogy szigorúan ellenőrzik az információkat, hogy megakadályozzák a háborúellenes mozgalom kialakulását, az orosz biztonsági erők sietnek elfojtani a tiltakozó megnyilvánulásokat is. Az orosz városokban induló, egyszemélyes tüntetések közül soknak perceken belül véget vetett a rendőrség. (Az egyszemélyes, előre be nem jelentett „tüntetések” még nem számítanak törvényellenesnek.)
Novoszibirszk Akagyemgorodok nevű egyetemi campusán a diákok megtapasztalták, hogy milyen következményekkel jár, ha felemelik a szavukat.
Február 25-én, az invázió kezdete utáni reggelen egy diákot őrizetbe vettek, mert egy kollégium ablakára ukrán zászlót és a Nem a háborúra! feliratot akasztott. Ugyanezen a napon négy másik diákot is őrizetbe vettek, mert háborúellenes szórólapokat helyeztek el (miután a rendőrség a biztonsági kamerák felvételei alapján azonosította őket), és még több diákot vettek őrizetbe, mert egyszemélyes tiltakozást tartottak.
„Este néztem a híreket – mondta a február 25-i eseményekről az a diák, akit azért vettek őrizetbe, mert ukrán zászlót akasztott ki, és aki kérte, hogy csak Szergejként említsük. – Aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni. Túlságosan féltem ahhoz, hogy egyszemélyes tüntetést tartsak a háború ellen, de úgy éreztem, hogy tennem kell valamit. A háború egy vörös vonal, amelyet a kormányunk átlépett.”
Később kitette a zászlót az ablakába, és lefeküdt aludni. Reggel 9-kor valaki bekopogtatott hozzá, és azt mondta, hogy fel fogja jelenteni az intézmény FSZB-felügyelőjénél. Nem sokkal később az egyetem tisztviselői jöttek, és követelték, hogy távolítsa el a zászlót – kizárással és büntetőjogi felelősségre vonással fenyegetőzve. Ezután megjelent a rendőrség, és elvitték.
Szergejt többórás, megfélemlítő kihallgatás után engedték el.
„Amíg nem engedhetem meg magamnak, hogy kidobjanak a kollégiumból, addig nem fogok semmilyen nyilvános tiltakozást folytatni – mondta a Szabad Európa Szibériai Valóság című műsorának. – De lehetetlen nem követni a híreket. Február 24-ét olyan pontnak tekintem, ahonnan nincs visszaút.”
Krisztina, a háborúellenes szórólapok kifüggesztése miatt őrizetbe vett diákok egyike, aki szintén kérte, hogy csak a keresztnevén említsük, a Szabad Európának elmondta, hogy érzelmileg kimerítették a hányattatások.
„Visszamentem a szobámba, és ott ültem néhány órán át, nem tudtam, mit tegyek – emlékezett vissza. – Amikor valaki bekopogott, nagyon megijedtem. Rájöttem, hogy nem érzem magam biztonságban a saját szobámban.”
„Remélem, gyorsan vége lesz – tette hozzá. – Borzalmas érzés.”
Március 2-án a Dozsgy TV főszerkesztője, Tyihon Dzjadko bejelentette, hogy ő és több más Dozsgy-újságíró elhagyja Oroszországot, miután blokkolták az adójukat.
„A tévé és közösségimédia-fiókjainak törvénytelen blokkolása után, valamint a több munkatársunkat ért fenyegetések nyomán világossá vált, hogy sokunk személyes biztonsága veszélyben van” – mondta.
