Koncerteken, klubokban és kávézókban razziáznak az ukrán toborzók. Olyan férfiakat keresnek, akik vélhetően ki akarnak bújni a katonai szolgálat alól, miközben a túlerőben lévő orosz erők előrenyomulása és a nyugati támogatás jövője aggodalommal tölti el Kijevet. Az akciók azonban növelik a társadalom megosztottságát ebben az érzékeny időszakban.
A helyszínek aligha lehettek volna kézenfekvőbbek: az ország legnépszerűbb rockegyüttesének fővárosi koncertje, egy csúcskategóriás üdülőhely vagy egy esküvői hétvége Lviv belvárosában – hadsereg toborzói ilyen eseményeken jelentek meg Ukrajna-szerte az elmúlt napokban. Olyan férfiakat kerestek, akik nem jelentkeztek katonai szolgálatra a tavaly tavasszal életbe lépő, vitatott és rendkívül ellentmondásos mozgósítási törvény értelmében.
Néha az eredmény drámai. A kijevi sportpalotánál október 11-én, az Okean Elzy koncertje előtt készült felvételen látható, ahogy a rendőrök egy civil ruhás férfit vonszolnak a járdán, aki hangosan tiltakozik, a bámészkodók pedig azt skandálják, hogy „Szégyen!”
Eklatáns példája ez két világ ütközésének Ukrajnában, ahol egyrészt gyilkos harcok dúlnak az 1200 kilométeres frontvonal mentén, miközben Oroszország teljes körű inváziója a negyedik évéhez közeledik, és semmi jele annak, hogy közel lenne a béke, másrészt pedig az élet – még az éjszakai élet is – tovább folyik a városokat országszerte érő rakéta- és dróntámadások ellenére.
„Az ország fele sír, a másik fele pedig önfeledten ugrál” – mondja Olekszij Haran, a kijevi Demokratikus Kezdeményezések Alapítvány politológiaprofesszora és kutatási igazgatója a Szabad Európa ukrán szolgálatának. Olyan kifejezést használ, amely az ukrán nyelvben rímel, hogy rávilágítson a megosztottságra a fronton lévő katonák és a háborús időkben is viszonylag gondtalanul élő civilek között.
Az orosz támadások kivédését célzó egzisztenciális erőfeszítések során Ukrajna sok kihívással néz szembe. A Donbász egyik kulcsfontosságú városa hamarosan eleshet, az orosz erők légi fölényük segítségével egyre jobban nyomulnak előre, és az energiainfrastruktúra elleni orosz támadások különösen keménnyé tehetik a közelgő telet. A döntő fontosságú nyugati segítség jövőjére pedig – ami a fegyvereket, a pénzügyi és a diplomáciai támogatást illeti – árnyékot vet a közelgő amerikai elnökválasztás és a nézeteltérések az EU-tagállamok között.
Halálos számháború
A cikk elején említett razziák azonban egy „hihetetlen mértékben megnövekedett” gondra mutatnak rá – mondja Olekszij Kosel kijevi politikai elemző: arra, hogy iszonyúan nagy szükség van több katonára a fronton. Ez egy olyan probléma, amelyet Kijevnek kell megoldania, és a hatásai nagy hullámokat vetnek messze a harctértől is, súlyosbítják a társadalom megosztottságát, amikor Ukrajnának a széthúzásra van a legkevésbé szüksége.
Az emberanyag Oroszország számára is problémát jelent, hadserege ugyanis „meglehetősen szerény léptekkel halad előre, óriási emberáldozat árán, és hatalmas veszteségeket szenved el felszerelésben is” – mondja Ruth Deyermond, a londoni King’s College háborús tanulmányok tanszékének vezető oktatója. Mindez „Ukrajna esetében nyilvánvalóan kínzóbb és sürgetőbb”.
„Nincs elegendő ember a fronton – ez vitathatatlan – mondja Pavlo Narozsnij ukrán katonai elemző a Szabad Európának. – Minden egyes egység emberhiánnyal küzd. – Ennek szemléltetésére a következő forgatókönyvet írja le: – Van egy megfigyelőállásunk vagy védelmi pontunk, ahol harminc embernek kellene szolgálatban lennie, de a valóságban öten–heten lehetnek. (…) Harminc-negyven orosz támad, így ennek az öt–hét ukránnak kell a harminc-negyven orosz támadását visszavernie, mert nincs elég ember – mondja. – Egyszerűen nincsenek emberek; meghaltak.”
Simon Schlegel, a Crisis Group Ukrajnával foglalkozó vezető elemzője szerint az ukrán hadsereg „soha nem nyerheti meg a számháborút egy olyan ellenféllel szemben, mint Oroszország, amelynek sokkal nagyobb a lakossága, a vezetése pedig kész nagyon magas árat fizetni emberéletekben háborús céljai eléréséért” – írta e-mailben.
Mindez nem okozott aggodalmat a 2022 februárjában indult teljes körű orosz invázió első évében. Kezdetben „az önkéntesek hosszú sorokban álltak a toborzóközpontoknál, sokan hozták a saját felszerelésüket, és maguk szervezték meg a kiképzésüket” – mondja Schlegel. 2023-ban azonban „az önkéntesek bőséges áradata elapadt”.
A mozgósítási törvény csak egy azoknak az idei erőfeszítéseknek a sorában, amelyek célja a hadsereg létszámának növelése. Egyebek mellett megköveteli a 25 és 60 év közötti férfiaktól, hogy tegyék naprakésszé személyes adataikat a katonai toborzóközpontokban, a polgári közigazgatási hivatalokban vagy a Reserve+ kormányzati alkalmazásban. „Így sokkal jobban áttekinthető, hogy Kijev milyen tartalékra támaszkodhat. Ez a tartalék, talán mintegy 3,7 millió hadköteles férfi, sokkal nagyobb, mint az a kétszázezer katona, akiket Kijev idén mozgósítani remél – mondja Schlegel. – Úgy tűnik, hogy a felvétel jelentősen megnőtt a nyár folyamán.”
„Vad mozgósítás”
Rengeteg a probléma az akadályoktól kezdve a hatékony kiképzésen át – például sok kiképző halt meg vagy harcol a fronton – a korrupcióig, amely lehetővé teszi, hogy a férfiak kenőpénzzel és egyéb mesterkedéssel elkerüljék a katonai szolgálatot. De más tényezők is gondot okoznak, például az, hogy a mozgósítási törvény nem rögzíti a leszerelés vagy a rotáció szabályait. Ezért a potenciális újoncok és azok a kifáradt katonák, akik 2022 vagy 2023 óta szinte vagy ténylegesen szünet nélkül harcolnak, aggódnak amiatt, hogy ha egyszer bekerülnek a hadseregbe, lehet, hogy soha nem jutnak ki élve.
Az Ukrajinszka pravda október 15-én arról számolt be, hogy a legfőbb ügyészség adatai szerint idén január és szeptember között közel 18.300 dezertálási ügyet regisztráltak, négyszer annyit, mint az előző év azonos időszakában. Azok száma is nő, akik nyom nélkül eltűnnek.
Már jóval az új törvény elfogadása előtt voltak erőfeszítések arra, hogy a férfiakat besorozzák vagy katonai nyilvántartásba vegyék, amit néha vad mozgósításnak is neveznek. A háború első teljes tele óta időről időre olyan videók tűnnek fel az interneten, amelyeken a toborzók agresszív, trükkös, néha erőszakos módon kézbesítenek behívókat.
Ahogy erősödött az ukrán hadsereg létszámhiánya, úgy élénkült a nyilvános vita. A kijevi székhelyű Razumkov Központ június végi közvélemény-kutatásában a válaszadók csaknem fele – 46 százaléka – azt mondta, hogy „nem szégyen kibújni a katonai szolgálat alól”, míg mindössze 29 százalékuk vélte úgy, hogy igenis az.
A koncerthelyszínnél végrehajtott razzia érzékeny pontot érintett a mostani, Ukrajna számára kényes időszakban, amikor Volodimir Zelenszkij elnök meg akarja nyerni az ukránokat és Kijev külföldi támogatóit győzelmi tervének, amely a nyugati támogatás fokozásával és Ukrajna NATO-meghívásával számol a háború vége előtt. Az Okean Elzy frontembere, Szvjatoszlav Vakarcsuk rocksztár és egykori parlamenti képviselő 2019-ben ellenzéki pártot alapított Holos (Hang) néven.
A toborzók és a civilek dulakodásáról készült felvételek gyorsan terjedtek a neten, és hangos reakciókat váltottak ki mindkét oldalon a katonai szolgálatról és a frontkatonák számának növelésére bevetett módszerekről. „Válogatás nélkül elvisznek mindenkit – mondta egy férfi az észak-ukrajnai Csernyihivben a Szabad Európának. – És hova küldik őket? A halálba? Szerintem ez nincs rendben.”
Egy másik csernyihivi vitába szállt ezzel. „Hiszem, hogy ez minden férfi kötelessége – mondta. – 2015 óta szolgálok, két háborúban harcoltam. Szóval úgy gondolom, ez kötelessége minden ukrán férfinak.”
Mások szerint a történet inkább a módszerekről szól. „Egyrészt úgy tűnik, hogy ki kell egészítenünk a hadseregünket, és segítenünk kell kiváltani azokat, akik régóta szolgálnak, másrészt nem tetszik, ahogy csinálják” – mondta egy nő.
„Táncolni akarunk, miközben harcoltok”
Olekszij Honcsarenko ukrán parlamenti képviselő azt mondta a Current Time-nak, a Szabad Európa orosz szolgálatának, hogy a mozgósítási módszerek, amelyeket nemegyszer sebesült veteránok alkalmaznak a szabadidejüket élvező civilek között, „robbanásveszélyes elegyet” alkotnak. „Elveszítették a bajtársaikat és az egészségüket, és most itt vannak a nagyváros utcáin, ahol pezseg az élet, éttermek, klubok, koncertek vannak. (…) Ez rossz. A toborzási központok rendszerének teljes mértékben polgári jellegűnek kell lennie. (…) Mindez természetesen feszültséget szül az ukrán társadalomban.”
Egy Facebook-bejegyzésében Leszja Hanzsa katonanő azt állította, hogy a toborzóknak és a rendőröknek címzett „Szégyen!” kiáltások a koncerthelyszínnél egy olyan „társadalmat jelenítettek meg, amely a szégyent összekeveri a becsülettel”, és szakadást mutatnak egyrészt a hadsereg és az egyszerű polgárok, másrészt a kiváltságos, lekezelő elit között. „Számomra ez üzenetnek hangzik: ti lúzerek vagytok, mi pedig nem. Mi táncolni akarunk, miközben ti harcoltok, és szerintünk ez így van rendjén. Egyértelmű önhittség, amit emberi jogként adnak el” – írta.
Az államilag támogatott Dezinformáció Elleni Központ szerint az Okean Elzy koncerthelyszínénél tapasztalthoz hasonló összetűzések ajtót nyitnak az orosz propagandának. Az orosz média és Kreml-barát bloggerek arra használták, hogy felfújják és igazolják azokat a narratívákat, amelyek szerint a mozgósítás Ukrajnában igazságtalan, és a kormány „az utolsó ukránig harcolni akar”.
Elemzők szerint azonban az emberhiány elhomályosít minden fenyegetést, amit az orosz propaganda jelent. Ha a mozgósítás dinamikája nem változik, a kilátások borúsak – mondta Narozsnij a Szabad Európának. A katasztrófa valószínűtlen, de „folyamatosan vissza fogunk vonulni azokon a területeken, ahol az ellenség előrenyomul. (… Igen, lassan haladnak előre; igen, naponta elhódítanak néhány tucat métert, de ez még mindig araszolgató támadás. Olyan, mint az üszkösödés, ami felemészti az embert; esetünkben pedig sajnos az országunkat. (…) Ha a dolgok nem változnak, és folytatódik ez a negatív tendencia, elveszítjük az országunkat és a népünket.”
