A Hamász által elhurcolt nők egyike elmondta, hogy kezdetben rendesen kapott enni, a körülmények azonban idővel rosszabbodtak, közel ötven napon keresztül egy fullasztó szobában tartották fogva, ahol műanyag székeken kellett aludnia.
A 78 éves Ruti Munder a vele készített televíziós interjúban elmesélte, hogy végig lányával és unokájával, Kerennel és Ohaddal volt együtt, unokája a terrorszervezet fogságában töltötte be a kilencedik életévét.
Az asszonyt október 7-én hurcolták el fegyveresek a dél-izraeli Nir Oz kibucban lévő otthonából. Férjét, a szintén 78 éves Avrahámot is túszul ejtették, ő továbbra is a Gázai övezetben van, fiát pedig megölték.
Felidézte, hogy kezdetben csirkét kaptak rizzsel, illetve mindenféle konzervet és sajtot, reggel és este tea is jutott, a gyerekeknek pedig időnként édesség. Idővel azonban, a helyzet romlásával megváltozott az étrend, sokszor maradtak éhen.
Izrael a háború kirobbanását követően elrendelte a palesztin enklávé blokádját, aminek nyomán súlyos hiány alakult ki élelmiszerből, ivóvízből és gyógyszerekből.
A múlt pénteken szabadon bocsátott Munder a többi volt fogolyhoz hasonlóan jó fizikai állapotban tért vissza a zsidó államba. A túszok egyikét, egy 84 éves nőt viszont életveszélyes állapotban kórházba kellett szállítani, mivel az utóbbi hetekben nem kapott megfelelő ellátást, de volt olyan is, akit meg kellett műteni.
Az elengedett túszok túlnyomó többsége kerülte eddig a nyilvánosságot, raboskodásuk részleteiről így elsősorban a rokonaiktól értesülhetett a közvélemény, de nem árultak el sokat.
Munder megerősítette azokat a beszámolókat, amelyek szerint műanyag székeken kellett aludniuk, és arra is kitért, hogy ő például lepedővel takarózott, de ebből sem jutott mindenkinek.
Elmondta, hogy a vele együtt őrzött fiúk esténként sokáig beszélgettek, míg egyes lányok sokat sírtak. Arra is visszaemlékezett, hogy későn kelt, hogy minél jobban menjen az idő, a szobájukat pedig fullasztónak nevezte, ahol azt is megtiltották, hogy elhúzzák a sötétítőt.
„Nagyon nehéz volt” – fogalmazott.
Elmesélte, hogy október 7-én a terroristák beparancsolták őket egy autóba, amellyel Gázába vitték a családtagjaival együtt. Az úton az egyik fegyveres letakarta őket egy takaróval, szerinte azért, hogy ne lássák a körülöttük lévő Hamász-tagokat. Fogsága idején az egyik szélsőségestől értesült arról, hogy meggyilkolták a fiát.
Mindennek dacára próbálta tartani magában a reményt, hogy ki fognak szabadulni. „Optimista voltam. Úgy gondoltam, hogy ha idejöttünk, akkor el fognak engedni. Megértettem, hogy mindenkit megöltek Nir Ozban, akit akartak” – mondta.
Két izraeli tévécsatorna is arról tájékoztatott meg nem nevezett források alapján, hogy a Hamász gázai vezetője, Jahíja Szinvár felkereste a föld alatt őrzött túszokat, akiket afelől biztosított, hogy nem esik bántódásuk.
„Itt vagytok a legnagyobb biztonságban. Semmi nem fog történni veletek” – mondta jelentések szerint.
Az utóbbi napokban több körben is túszokat bocsátottak szabadon, elsősorban nőket és gyerekeket.
Ehhez kapcsolódóan: Az EU vezetői egyre inkább kiállnak a humanitárius tűzszünet mellett Gázában
A több frissen kiszabadított kiskorút fogadó The Edmond and Lily Safra Gyermekkórház igazgatója bizonyos fokú optimizmusának adott hangot, mondván, hogy a volt túszok fizikai állapota javulóban van, de arról is beszélt, hogy kollégái nagyon kemény történeteket hallottak a fogságról.
„Tisztában vagyunk vele, hogy bár fizikailag a jelek szerint javulnak, nagyon-nagyon hosszú még az idő a gyógyulásig” – jelentette ki.
Egy 25 éves izraeli–orosz túsz nagynénje közölte, hogy unokaöccsének sikerült megszöknie a fogságból egy légicsapást követően, és négy napig Gázában rejtőzködött, amíg újra el nem fogta a Hamász. Mint mondta, a határhoz próbált eljutni, de nem tudta, hol van, és merre kell mennie. Végül ő is nemrég szabadult a fogolycsere keretében.
Az izraeli haderő által október végén kiszabadított Ori Megidis azt nyilatkozta, hogy jól van, és azt kívánta a többi túsznak, hogy mielőbb hazatérhessenek. „Örülök, hogy visszakaptam az életemet” – tette hozzá.
