Bár a gyakorlatban már nem alkalmazzák, még mindig fájó pont az LMBT+ embereknek a litván „melegpropaganda-törvény”. A balti országban ráadásul a parlament idén tavasszal szavazta le a bejegyzett élettársi kapcsolatot engedélyező törvényjavaslatot.
Rimas Prokopovicius egy észak-litvániai kisvárosban nőtt fel, ahol tinédzserként állandó homofób gyalázkodás célpontja volt, és ritkán hallott pozitív dolgokat a melegekről. Ahogy sokan mások a balti országban, az állapotokért ő is a litván melegpropaganda-törvényt okolja.
Bár a 2009-es jogszabályt az elmúlt években nem hajtották végre, az LMBTQ+-jogvédők szerint az törvény továbbra is legitimálja a homofób attitűdöket, korlátozza a szólásszabadságot és akadályozza az azonos neműek élettársi kapcsolatának legalizálásáért folytatott küzdelmet. „Nagyon szeretném, ha a törvényt hatályon kívül helyeznék. Ha magamra gondolok gyerekként, rendkívül nehéz volt olyan szülőkkel élni, akik nem igazán fogadtak el, aztán olyan iskolába járni, amely nagyon intoleráns volt” – mondta a 21 éves Prokopovicius.
„Alkotmányellenes családalapítás”
A kritikusok által melegpropaganda-törvénynek nevezett litván jogszabály megtiltja az olyan információk megosztását 18 éven aluliakkal, amelyek „a családi értékek megvetését fejezik ki vagy (…) a házasságkötésre és a családalapításra ösztönöznek az alkotmányban meghatározottaktól eltérő módon”.
A Magyarországon nyáron bevezetett hasonló jogszabály kapcsán a közbeszédben néha előkerült a hasonló tartalmú litván törvény, de ekkor még nem kapott akkora figyelmet. A törvényt korábban megtámadta az Európai Unió Bíróságán egy leszbikus írónő, a tavaly elhunyt Neringa Dangvydė Macate, akinek édesanyja folytatja az ügyet. 2014-ben Macate mesekönyvét, amelyben két azonos nemű pár szerepelt, visszavonták a forgalomból, majd 2015-ben újra kiadták egy matricával, amely szerint a könyv potenciálisan káros lehet 14 éven aluliak számára.
Nem alkalmazzák, de nem vonják vissza
A litván kormány egyelőre nem kommentálta az európai bírósági kérelmet és a törvény státuszát. Korábban azt mondták, a jogszabályról a tisztviselők párbeszédet folytattak LMBTQ+-csoportokkal, és 2014 óta nem alkalmazzák a gyakorlatban.
Ennek ellenére vilniusi LMBTQ+-diákaktivisták azt mondták a Reutersnek: a 2009-es törvény is hozzájárult ahhoz a széles körben elterjedt homofóbiához, amellyel felnőttként találkoznak, és amely megnehezítette nemi identitásuk és szexualitásuk elfogadását. „A queer fiatalok számára teljesen hiányzik a nyilvános tájékoztatás. Senki sem beszél róla, vagy csak negatívan” – mondta Eddie Balciunaite, a Vilniusi Egyetem LMBTQ+-szövetségének vezetője.
Más volt szovjet balti államokhoz hasonlóan Litvánia is dekriminalizálta a homoszexualitást a kilencvenes évek elején, amikor függetlenné vált. Ugyanakkor az 1992-es alkotmányban explicit módon betiltották az azonos neműek házasságát úgy, hogy a házasodást kizárólag egy férfi és egy nő közötti döntésként határozták meg. Litvániában emellett nem legalizálták az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát sem – ennek törvényesítése jelenleg a litván LMBTQ+ jogvédő aktivisták egyik legfontosabb követelése.
Nem engedélyezik az élettársi kapcsolatot
Az élettársi kapcsolatokról szóló törvénytervezetet májusban 65 szavazattal 63 ellenében elutasította a parlament. A szavazás előtt tízezrek tüntettek a fővárosban a Nagy családvédelmi menet nevű megmozduláson, ahol a javaslat elutasítását követelték.
A menetet szervező csoport, a Litván Családmozgalom természetesen a 2009-es törvény érvénytelenítésével sem ért egyet. „A problémát az LMBTQ+-propaganda jelenti, kezdve az óvodáktól, iskoláktól és egyetemektől egészen a televíziós műsorokig és a vállalati marketingig – mondta Viktoras Jasinskas, a csoport szóvivője e-mailben küldött kommentárjában. – Meg kell érteni, hogy a mi társadalmunk többnyire konzervatív (…) régóta fennálló hagyományokkal és családi értékekkel” – tette hozzá.
Tomas Raskevičius, az első litván parlamenti képviselő, aki a parlamenti jelöltség előtt felvállalta, hogy meleg, azt tervezi, hogy év végéig újra benyújtja az élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatot, de a 2009-es törvény visszavonásával egyelőre nem próbálkozik. „Ez nagyon érzékeny téma politikailag, mert kiskorúakat érint. Ezért a terv most az, hogy megvárjuk az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét az ügyben” – mondta.
Törést okoz a kormányban
A balti szomszédokhoz, Észtországhoz és Lettországhoz hasonlóan Litvániát is egyre inkább progresszív, technológiailag fejlett startupközpontnak tekintik, de a társadalmi és családi kérdésekben – különösen a fővároson kívül – konzervatív hozzáállás jellemző. Egy 2019-es felmérés szerint az LMBTQ+ litvánok közel egyharmada mondta azt, hogy előző évben diszkrimináció érte a munkahelyén – ez a legmagasabb arány az Európai Unióban. Közel kétharmaduk azt mondta, hogy szinte soha nem beszél nyíltan az identitásáról.
Apró változások azonban elindultak. Szeptember 29-én, a Litván Melegliga (LGL) érdekvédelmi csoport konferenciáján felszólalt Evelina Dobrovolska igazságügyi miniszter, aki azt mondta, hogy a kormány minden együtt élő pár számára biztosítani kívánja a párkapcsolati jogokat, nemtől függetlenül.
Raskevičiushoz hasonlóan Dobrovolska is a Szabadságpárthoz tartozik, amely a kisebbik párt a konzervatív vezetésű kormánykoalícióban. Míg ez a párt támogatja a homoszexuálisok jogait, addig a regnáló politikai elit nagy része nem: többek között Gitanas Nausėda litván elnök is azt mondta, hogy megvétózta volna az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatára vonatkozó javaslatot, mivel túlságosan hasonlónak ítéli a házassághoz.
Raskevičius ellenben azt mondta: „A májusban benyújtott, az élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat már hatalmas kompromisszum volt. Például nem érintette az örökbefogadás vagy a szülői felügyelet kérdését.”
