Az Európai Bizottság rendelkezésére álló becslések szerint – számos iparágban és minden kontinensen – összesen 27,6 millió ember végez kényszermunkát. A kényszermunka az esetek többségében a magángazdaságban zajlik, ám előfordul, hogy állami szereplők rendelik el. Az Európai Parlamentben szívszorító bemutatót tartottak erről a témáról, felhívva a figyelmet a gyermekek kihasználására, illetve a Kína által működtetett ujgur kényszermunkatáborokra.
Színházi performance és rendhagyó divatbemutató – igazán vonzó kulturális eseménynek hangzik elsőre a program. A helyszín és a téma azonban rendkívüli volt, az élmény pedig rendkívül nyomasztó – ami persze nem von le semmit egy kulturális rendezvény értékéből. Az Európai Parlament egyik tanácskozóterme alakult színházzá és kifutóvá, a téma pedig a kényszermunka és a gyermekmunka. A közönség EP-képviselőkből, civil szervezetek vezetőiből, parlamenti érdeklődőkből és újságírókból állt össze. A rendezvény célja egyrészt az emberi jogok súlyos megsértésére való figyelemfelhívás, másrészt pedig a jelenséggel szembeni fellépés szorgalmazása volt. Részeredmény már van: elkészült egy törvényjavaslat, amelytől azt várják, hogy a kényszermunkával készült termékeket távol tudja majd tartani az uniós piactól. Ami persze közel sem jelenti azt, hogy maga a jelenség megszűnik – éppen erről szólt a parlamenti figyelemfelkeltés.
Láthatatlan sorsok
Fiatal lányok megdöbbentő sorsát ismerhettük meg a két személyes színházi előadás keretében. Ott, ahol máskor lapos politikai vitákat rendeznek vagy unalmas témákról folytatott, de egyébként nagyon fontos eszmecseréket tartanak, most két színész játékán keresztül láthattuk a reménytelenséget, a kihasznált és tartalmuktól megfosztott életeket, a fájdalmat és a szabadság hiányát. Az egyik lány története arról szól, hogy a kényszerházasság elől menekülve, India és Nepál határán lévő faluját hátrahagyva új életet szeretett volna, ezért elutazott Katmanduba. Ahol aztán kényszermunkára fogták, éveken keresztül, a hét minden napján 15 órát dolgozott, kevesebb mint napi kétdolláros fizetségért. Naslim Shekh később fel is szólalt a rendezvényen. Elmondta, hogy most körülbelül 27-28 éves lehet, a falujukban ugyanis senkinek sem dokumentálták sem a születését, sem a halálát. A lányokat nagyon fiatalon férjhez kényszerítették, és amikor a nővérével ez történt, akkor azt mondta neki a nagyanyja, hogy majd ő is sorra fog kerülni, mert „ez a mi kultúránk”. Ez elől menekült Katmanduba, ami egy másik csapda volt, ahogy fogalmazott: „Az egész gyermekkorom sötétség volt. (…) Gyűlöltem azokat a ruhákat, de tudniuk kell, honnan jöttek ezek a ruhák, telefonok: ezeket gyermekek szenvedése árán készítették” – tette hozzá, többször sírástól elcsukló hangon. Neki végül sikerült új életet teremtenie, ma már öt nyelven beszélő emberi jogi aktivistaként dolgozik a kényszer- és gyermekmunka ellen.
Ehhez kapcsolódóan: ENSZ-szakértő: Kína kényszermunkára kötelezi az ujgurokat Hszincsiangban
Megismerhettük egy most 25 éves kazah üzletasszony történetét is, aki ujgurként az egyik kínai kényszermunkatáborban töltött éveket, ahol voltak, akiket megkínoztak, másokat „csak” dolgoztattak, miközben minden pillanatban kamerák figyelték minden mozdulatukat. „A cellánk száma 704 volt. A tábor maga a pokol volt” – hallhattuk visszaemlékezésében.
A divatbemutató Louise Xin kínai–svéd couture-tervező nevéhez fűződik, aki rövid időn belül komoly ismertségre és népszerűségre tett szert a divatszakmában. Ruhái nem mindennapos viseletre készültek, ugyanakkor Xin kimondott célja, hogy egyetlen pamutszálat se használjon fel, amely kényszermunkához köthető. Tudja, hogy ez tulajdonképpen lehetetlen, ma már minden ötödik pamut ruhadarabot beszennyezett az ujgur kényszermunka – és akkor nem beszéltünk még a világ más tájain alkalmazott kényszermunkáról. Ezért Xin igyekszik csak újrahasznosított anyagokat felhasználni a ruháihoz, amelyeknek tisztában van az eredetével. Bemutatóin gyakran plakátokon üzen és foglal állást a kényszermunkával szemben, és rendszeresen kiáll az ujgurok mellett. Kínaiként számára ez különösen érzékeny kérdés, tisztában van azzal, hogy valószínűleg nem is tehetné be a lábát büntetlenül Kínába, miközben nagyon büszke a kínai kultúrára és értékekre. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy ami az ujgurokkal történik, az emberi jogi kérdés és emberi jogi jogsértés.
A terv
A panelbeszélgetést levezető Lisa Lang leggyakrabban azt a kérdést tette fel, hogy: Hogyan? Mármint hogyan lehetne fellépni a jelenséggel szemben, legyen szó akár a gyermekmunkáról, akár a munkára kényszerítésről. Az egyetlen és valamennyire konkrét kapaszkodót az Európai Bizottság tavaly őszi javaslata jelenti, amely ezeknek a termékeknek a tilalmát vezetné be.
Az előterjesztés értelmében a tagállamok nemzeti hatóságai szilárd, kockázatalapú végrehajtási megközelítés révén fogják érvényre juttatni a tilalmat. A bevezető szakaszban számos különböző információforrás alapján fogják megállapítani a kényszermunka veszélyét, és ezek együttesen lehetővé fogják tenni a kockázatok azonosítását és erőfeszítéseik fókuszának meghatározását. Ilyen információforrások lehetnek a civil társadalomtól érkező jelentések, a kényszermunka veszélyét különböző termékek és földrajzi területek tekintetében összegző adatbázis, valamint a vállalatok által érvényesített kellő gondosság.
A hatóságok vizsgálatot fognak indítani azokra a termékekre vonatkozóan, amelyekkel kapcsolatban megalapozott a gyanúja annak, hogy kényszermunkával állították elő. Információkat kérhetnek a vállalatoktól, valamint ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhetnek, akár az EU-n kívüli országokban is. Ha a nemzeti hatóságok megállapítják a kényszermunka tényét, elrendelik a már forgalomba hozott termékek kivonását a piacról, valamint megtiltják a termékek forgalomba hozatalát és kivitelét. A vállalatoknak meg kell semmisíteniük a termékeket. Ugyancsak szerepel a javaslatban, hogy a tagállami vámhatóságok lesznek felelősek az uniós határokon történő végrehajtásért. Ha a nemzeti hatóságok nem tudják összegyűjteni az összes szükséges bizonyítékot, mert például egy vállalat vagy egy nem uniós állami hatóság nem működik együtt velük, a rendelkezésre álló tények alapján hozhatják meg döntésüket.
Sok beszédnek…
A civil szervezetek természetesen támogattak mindenféle szigorítást, viszont két dologra hívták fel a figyelmet. Egyrészt annyira adathiányos a beszállítói láncolat, hogy lehetetlen megállapítani, hogy egy-egy termék érintett-e a kényszermunkával. Másrészt nagyon komoly érdekek sérülnének. Sorolták is a civilek a mindenki által ismert nagy európai vagy Európában jelen lévő márkákat, amelyeket mindezek alapján a jogszabály hatálybalépésének napján be kellene zárni. Az is megfigyelhető volt, hogy amint az eszmecsere során képbe kerültek a politikusok, megjelentek az ilyen-olyan bizottságok, testületek, egyre több lett a nehezen számonkérhető ígéret és egyre kevesebb a konkrétum.
Az idő eldönti, hogy Naslim Shekh és az ujgur foglyok sorsa mennyit számít a nagypolitika színpadán.
