Korábbi cikkünkből kiderült, hogy a gyermekvédelemben dolgozók közül sokan nem írják alá a kifogástalan életvitel ellenőrzéséről szóló adatlapot, és otthagyják a már így is kritikus munkaerőhiánnyal küzdő szektort. A Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének vezetőjét, Köves Ferencet kérdeztük arról, hogy lesz-e e közös fellépés és kimennek-e az utcára.
Létezik bármilyen előzetes becslésük arról, hányan hagyhatják ott a gyermekvédelmet őszig?
Szerintem ezt nem lehet megbecsülni, de picit olyan érzésünk van a kollégákkal beszélgetve, hogy sokaknál ez volt az utolsó csepp. Vannak olyan munkatársak, akik úgy nem írnak alá, hogy nyolc-tíz éve dolgoznak a gyermekvédelemben. Egy ilyen szakemberhiányos ágazatból ha csak az ott dolgozók – most mondok egy nagyon pici számot – egy százaléka megy el, már az is komoly probléma a gyerekek számára. Az egyik legérzékenyebb, legsérülékenyebb csoportról beszélünk, akiknek szülők és mindenféle családi támogatás nélkül kellene felkészülniük az életre, és a társadalom teljes értékű tagjává válniuk. Ezt várja el a gyermekvédelemtől a szakma, de valószínűleg az állam és a magyar állampolgárok is.
Ehhez nagyon magas szintű szakmai munka kell a benne dolgozóktól, komoly támogatás a fenntartótól, aki jelen esetben alapvetően az állam (és a megrendelő is az állam). Fura helyzet, hogy a szociális ágazatban gyakorlatilag stagnál a bérezés, ellenben az adatlaphoz hasonló kényszerintézkedések miatt még a munkaerőhiány is növekedni fog, miközben eleve elég magas. Szerintem még egy pár hónap, mire igazából ki fog derülni, hogy arányaiban mekkora felmondási/elbocsátási hullám indul meg.
Aki nem ír alá, annak biztosan megszűnik a munkaviszonya?
A jogszabály szerint azt jelenti, hogy nem alkalmazható tovább, pont. Azt, hogy azonnal megszűnik, vagy van felmondási idő, még nem tudjuk. Nyilván ez még változhat, láttunk már gránitba vésett jogszabályt, amit ötvenszer átírtak, nem lenne meglepő. (A Belügyminisztérium az interjú után a kérdésünkre küldött válaszában egyértelműen közli, hogy nem tervezik az adatlap módosítását – a szerk.)
Ha ekkora az elégedetlenség, akkor nyilván sokaknak eszébe jut, hogy miért nincs közös fellépés.
Érthetetlen mind számomra, mind azon aktív kollégáim számára, akikkel együtt dolgozunk azért, hogy a szociális ágazatban dolgozóknak is jobb legyen valamivel a soruk, hogy a kollégáknak miért nem esik le, hogy nekik is bele kell tenniük valamit azért, hogy pozitív változás történjen, vagy legalább esély legyen a változásra.
Ilyenkor jutnak eszükbe a munkavállalóknak az érdekképviseletek, és ilyenkor is úgy, hogy miért nem csinál valamit a szakszervezet. Ez nem egy önálló entitás, ahova ha bejelentem, hogy gondom van, akkor majd eljár az ügyemben. A szakszervezet egy civil szervezet, amit azok az emberek alkotnak, akik ebben a szakmában dolgoznak, és akik ezt a pluszmunkát egyébként a munkaidejükön kívül végzik, külön juttatás nélkül. Ha a munkavállalók nem tesznek bele energiát, munkát, adott esetben kockázatot, akkor nem lesz változás. Szóval nem, bocs, kedves kollégák, ez nem így van. Nélkületek nincs szakszervezet és nincs érdekképviselet sem.
Tehát kimennek ősszel az utcára?
Az utcára két esetben érdemes kimenni: ha nagyon látható tömeg van, vagy ha flashmobakciót szervezünk. Mindenképpen fogunk valamit lépni.
Mit fognak üzenni a döntéshozóknak?
Hogy szuper, hogy hoztak egy jogszabályt, de akkor nézzük meg, hol tartunk x hónap után. Javult-e az ágazatban, illetve a gyermekvédelemben a helyzet, és nem gondolják-e, hogy a korbács mellé a mézesmadzagot is be kéne vetni?
Egyébként már felvettük a kapcsolatot más társszervekkel és szakmai szervezetekkel, hogy haladjunk. Abból a szempontból nem volt túl szerencsés a jogszabály időzítése, hogy a nyári szabadságok közepén bármilyen érdemi, látható szervezést lehessen végezni,
de szerintem nem lehet megúszni, hogy valami történjen.
Ismerjük azokat az eseményeket, amik ide vezettek, hogy ez a jogszabály megszületett a gyermekvédelemmel kapcsolatban. Ha egyszer most van fókusz a szociális ágazatnak ezen a területén, akkor szerintem ezzel mind a szakszervezeteknek, mind pedig a szakmai szervezeteknek élniük kell.
Valóban éles még a fókusz Bicske után fél évvel?
Szerintem igen, mert mi van, ha nem egy százaléka fogja a kollégáknak azt mondani, hogy nem szeretné ezt aláírni, hanem több; illetve arról még nem is beszéltünk, hogy hány olyan ember lesz, aki jelentkezne munkavállalónak, de emiatt nem fog. A kettő együtt okozhat egy hirtelen kiugró, újabb munkaerőhiányt.
Ez akár egy-egy intézmény működésképtelenné válásához is vezethet.
Van egyáltalán egy ilyen ágazatnak sztrájkpotenciálja? Mivel tudnak kényszeríteni?
Jóval egyszerűbb egy autógyárban, ahol előre megbeszélt feltételek mellett adott órában leáll a gépsor. A gyermekvédelemben vagy az idősgondozásban ezt egyszerűen nem lehet megtenni. Nálunk ez picit bonyolultabb, az alapvető szolgáltatásokat kötelező biztosítanunk. Az adminisztrációs munka, a jelentések beszolgáltatásának leállítása viszont igenis lehetséges.
Pár évvel ezelőtt volt az MKKSZ nevű szakszervezettel közösen egy bérkövetelésünk – illetve az egy komplexebb csomag volt, amit a kormány elutasított. Közzétettünk egy sztrájkfelhívást. Akkor azzal játszott a minisztérium, hogy a minimumszolgáltatás azt jelenti, hogy mindent ugyanúgy csináljunk, mint eddig, különben az ügyfelek érdeke sérül.
Akkor megkérdeztük, hogy hogy lehet, hogy ők ragaszkodnak mondjuk egy egynapos sztrájk esetén a százszázalékos munkavégzéshez – ami így már nem sztrájk –, ellenben mondjuk az általuk fenntartott intézményekben 15 és 55 százalékos szakemberhiány van az év minden napján. Az nem fáj a gyerekeknek? Erre nem nagyon volt válasz.
Pontosan tudják, hogy még az általuk fenntartott intézményekben is konkrétan olyan a helyzet, mintha sztrájkolnának, merthogy nincs, aki fölvegye a munkát, mert nincs munkavállaló. Jó napot kívánok!
Ellenben ha egy napot sztrájkolni akarunk, akkor „Úristen, hát meghalnak az emberek.” Nem, nem halnak meg. A még elégséges szolgáltatás azt biztosítja, hogy ne legyen senkinek semmiféle egészségügyi károsodása a sztrájk alatt sem. Tehát lehetne sztrájkolni. Ebben a Kúria is nekünk adott igazat, csak akkor már nem lehetett sztrájkolni. De mi továbbvittük európai szintű bíróságra, még most is tart az ügy.
Tárgyaltak a döntéshozókkal, tudták jelezni az elégedetlenséget?
A nyár miatt nem. Szakmai szervezetek írtak a minisztériumnak levelet, illetve nyílt levelek is megjelentek. Azt gondoltuk, hogy igazából túl sok értelme jelen esetben nincs. Az őszi terveink között az is szerepel, hogy a figyelemfelhívás részeként összerakunk egy csomagot, amiben leírjuk a problémákat.
Látnak bármi esélyt a szigorítások kiegészítéseként bérfejlesztésre?
Jeleztük már a minisztérium felé, hogy szuper, hogy lehet mindent is ellenőrizni, de mi a helyzet a bérekkel? Azt gondolom, hogy jelen állás szerint nem lesz látható mértékű béremelés, de az is tény, hogy amikor ilyen feszült helyzet van az ágazatban – az elmúlt 11-12 év tapasztalatai azt mutatják –, akkor valahogy egy kis pénz oda szokott keveredni. Később már úgy adják el, mintha nem az érdekképviseletek nyomásgyakorlása miatt született volna a döntés, hanem legalább miniszteri szinten spontán felmerült, hogy ezt most megérdemlik a munkavállalók. De ezzel kapcsolatban most nincs semmi beharangozva.
Hány ember hiányzik ma a gyermekvédelemből?
Pár éve elkezdtünk egy online kérdőíves felmérést, ami most újabb szakaszához ért. Abban nagyon sok gyermekvédelmis is válaszolt, másokkal telefonon beszéltünk. A kitagolás miatt sok a kis intézmény, ahol eleve csak néhány ember dolgozik gyermekfelügyelői vagy hasonló munkakörökben. Tehát nagyon megérezni már egy ember hiányát is. Ehhez képest alig volt olyan hely, ahol ne hiányzott volna legalább egy. Ez egy ilyen kis helyen a munkaerő húsz százaléka is lehet, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kényelmes működéshez a szabadságolásokkal, miegyébbel kicsit több szükséges.
Arról nem is beszélve, hogy sok helyen egyedül van egy éjszakás, ami munkavállalói szempontból – hogy finoman fogalmazzak – nem túl szerencsés. Vécére nem tud úgy elmenni, hogy ne hagyná ott az állomáshelyét. Nem tud enni, mert akkor addig ki van ott. A kis intézmények jelentős része most így működik.
Még jobban hígulhat a szakma a mostani döntések nyomán?
Igen, de ez nem új. Annyira lazára vették már a szabályozást, hogy nyolc osztállyal szociális segítő lehet valaki, egy diplomával – legyen az kohómérnöki vagy kertészeti – pedig szociális munkatárs. Ez a felhígulás már nagyon rég elkezdődött. Ez az egyik oka annak, hogy a szakma nehezen tud igazi, kemény identitást felmutatni, mint mondjuk az egészségügy vagy a pedagógusok. Hiszen milyen identitása van egy virágkötőnek, aki eljött szociális segítőnek? Egyébként nem kizárt, hogy lesz. Látom, hogy az ilyen kollégák közül sokan rájönnek arra, hogy ez tényleg egy szakma, és elmennek továbbképezni magukat, és nagyon értékes szociális szakemberré válnak. De ez csak egy részük.
Természetesen a még súlyosabb munkaerőhiány miatt gyermekéletek mehetnek tönkre, de másnap is kinyitnak a boltok, és lesz benzin a kutakon. Hogy kell elképzelni, ha a gyermekvédelmi rendszer egyszer összeomlik a terhelés alatt?
Ha nagyon Budapest-centrikus akarok lenni, akkor azt mondom, hogy vélhetően megszaporodnak azok az esetek a villamoson, amikor a kedves állampolgár táskáját lerántják a válláról. Ha a gyermekvédelemben nem szakemberek dolgoznak, nem megfelelő számban és minőségben, akkor egyszerűen meg fog szaporodni az a fajta bűncselekménytípus, amelyek egy jó részét nagyon rosszul szocializált emberek követik el. Mert ha valaki nem kap szeretetet, nem kap odafigyelést és szakértő segítséget ahhoz, hogy kezdjen valamit a problémáival, akkor ha nincs szerencséje, valószínűleg nagyon-nagyon rossz irányba fordul az élete.
