Az első olvasópróbától kezdve végigkíséri a darabot, segíti a színészeket, akiknek biztos pontot, védőhálót jelent. Munkájához jó emberismerőnek kell lennie, tökéletes hallás és jó ritmusérzék is kell hozzá. Vendégünk hivatalosan 1976 óta dolgozik a Vígszínházban, de először éppen ötven éve lépett a teátrum színpadára, akkor még énekesként, méghozzá egy legendás előadásban, Presser Gábor első színházi munkájában, a Képzelt riport…-ban. Kertes Zsuzsával, a Vígszínház súgójával beszélgettünk. Ez a Szelfi podcast rövidített változata.
Művészet vett körül már kisgyermekként. Lehettél volna zongoraművész, táncos, énekes.
Édesapám zongorista volt, anya valamikor énekelt. Nagyon sok művész járt hozzánk próbálni. Én akkor már a zongora alatt ültem, és lestem, hogy ki hogy táncol, hogy énekel. Szerintem még táncfigurákat is ellestem. Ennek köszönhetően aztán alapítottam egy saját társulatot az utca gyerekeivel.
Mindezt hány évesen?
Olyan hatéves voltam. Úgy döntöttem, kell egy csapat, akiket tudok irányítani. Körbejártam a barátokat, és megkérdeztem, kinek van kedve egy színésztársulatba bekapcsolódni, énekelünk, táncolunk, verset mondunk, ki mit szeret, kinek mihez van érzéke. Persze jöttek. Azt hiszem, olyan nyolctagúra sikerült összehozni a csapatot. Nyáron egy gyönyörű kertes házban laktunk, a szomszédban egy körgangos folyosós ház volt. Körbejártunk, árultuk a jegyeket. Lement az előadás, begyűjtöttük a pénzt, és elmentünk fagyizni. Ez volt a jutalom a társaságnak a jó munkáért.
Érettségi után a színművészetire adtam be színész szakra a felvételi kérelmemet, de a második rostán kiestem, pedig nyolc évig zongoráztam, balettoztam. A Rádió-stúdióban az énektanárnőm szólt egyik nyáron, hogy a Vígszínházban Marton és Presser csinál egy musicalt. Nincs kedved elmenni? Meghallgatás lesz. Ez egy pénteki napon volt, hétfőn 10-re vártak. Rohantam a Vígszínházba. Bementem kottával a hónom alatt, fel a házi színpadra. Ott volt a Marton és a Presser. Mondták, hogy tessék! Leültem a zongorához, és elénekeltem a Jézus Krisztus szupersztárból Mária Magdolna dalát. Presser azt mondta, ilyen ember kell nekünk! Így kerültem ebbe a csodálatos társulatba.
Egy laikus azt gondolná, hogy a súgó, akit megénekelt Presser is, ül egy lyukban, a kezében a szövegkönyv, figyeli a színészek minden rezdülését. Ha bármiféle probléma van, segít nekik. De mikor találkozol először a darabbal?
Már nincs súgólyuk, sokszor nehezebb is a helyzet. Kétoldalt, ahol tudunk éppen helyet találni, ott vagyunk, mindenképpen olyan helyet kell keresni, ahol látsz mindent és mindenkit.
Tulajdonképpen az olvasópróbán ismerjük meg a darabot. Elkezdődnek a rendelkező próbák, akkor ismeri meg egyre jobban az ember a szöveget. Amikor már lejáró próbákkal dolgozunk, vagyis a mozgást csinálják a színészek, a rendes jeleneteket, akkor már érzékeli az ember, hogy ki milyen ritmusban, hogy dolgozik, hogy mondja a szöveget, és aszerint tud segíteni.
Előfordul a színészekkel, hogy egy másik kifejezés jobban jön a szájukra. Te azt a szöveget tudod, ami le van írva, vagy azt, amit a színész mond?
Ha többször előfordul, hogy mást mond, mint ami le van írva, azt azért szoktuk rögzíteni, de általában a leírt szöveghez alkalmazkodunk, tehát azt kell megtanulni.
Meddig vársz a segítséggel egy elakadásnál?
Ezt nem lehet elmondani, ezt érezni kell. Ez jó ritmikai érzék elsősorban, a sok próba során kialakul. Vannak jeleink a példányban, tudom, hogy itt ennyi szünetet tartott, ott annyit.
Lehet azt mondani, hogy nagyon jó emberismerőnek kell lenned?
Elsősorban igen. És a ritmika nagyon fontos.
Mennyit számít egy épületnek, egy színpadnak az akusztikája a te munkádban?
Rengeteget számít, de ez is főleg a színészeket érintő dolog. Vannak a színpadon bizonyos helyek, ahol ők maguk is észlelik, hogy valami nem úgy szól, ahogy kellene. Meg kell találni azt a kellő hangerőt, ami bejárja az egész nézőteret.
Hogy tudsz úgy súgni, hogy a néző ne hallja, de a színész igen?
Ez technika.
Tanítják valahol?
Most már azt hiszem, tanulják az egyetemen, de az én időmben ilyen nem volt. Az én előnyöm az, hogy jó hallásom van, és ritmusérzékem. Ez a kettő elengedhetetlen, pláne zenés darabnál.
Amikor zenés darab megy, és az énekszöveget felejtik el, abban is tudsz segíteni?
Végigénekelem az egész darabot. Kint ülök a helyemen, és nyomom velük együtt. Néha kinéznek a Pál utca fiúk, és látják, hogy Zsuzsi velük énekel.
Hány estét töltesz színházban?
Mostanában már nem sokat, de előfordult, hogy 28 előadásom is volt egy hónapban.
A műsoron lévő darabok jelentős részének tudod a szövegét?
Rengeteget. Sokszor van olyan, hogy éjszaka elmondom a darabot. Benne van az emberben, főleg egy felújító próba során előjönnek a régebbi darabok.
Azt érzékeli egy súgó, ha egy este úgy áll össze a társulat, hogy nem megy jól az előadás, nem jók az energiák?
Van ilyen, igen, hogy fáradtabb egy előadás, nem olyan napjuk van a színészeknek. Elég csak egy ember, aki nincs éppen topon, már meg lehet érezni a levegőben, hogy valami nem stimmel. De nem ez a jellemző, mert ez olyan, hogy még ha beteg is egy művész, amikor felmegy a színpadra, ott mindent elfelejt. Akkor ő csak színész, történhet bármi, neki ott teljesítenie kell.
Elképzelhetőnek tartod, hogy egy idő múlva a súgók eltűnnek a színházból ?
Még az is előfordulhat, mert van már a világban olyan színház, ahol nincsenek súgók. Bár szerintem jó dolog, hogy ott vagy, és tudsz bármikor segíteni. Ne álljon meg a próbafolyamat, feldobod a szöveget időben, és megy minden tovább.
Hányszor fordult elő a pályád során, hogy valóban súgnod kellett, valóban segítened kellett szinte végig az előadás alatt valakit?
Szerencsés vagyok, mert olyan darabjaim voltak, amik annyira flottul mentek, hogy nem jellemző, hogy rengeteget segítenem kellett volna. Valahogy ez büszkeséggel is tölt el, mert azt gondolom, hogy ezek szerint jól dolgoztam velük.
Ha valaki most ezt a pályát választaná, mit tanácsolnál neki, mi a legfontosabb? Mitől lesz jó a súgó?
Elsősorban nagyon jó emberismerőnek kell lennie. Másodsorban a ritmika és a jó hallás nélkülözhetetlen. Türelemmel végig kell figyelni minden pillanatot, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor van éppen kiállás. Aki affinitást érez ez iránt, annak csak ajánlani tudom. Én boldog vagyok ebben a munkában a mai napig. Amíg úgy érzem, hogy hasznos vagyok, addig még szeretném csinálni.
A teljes beszélgetést itt hallgathatja meg:
