Roj Csun Li tajvani külügyminiszter-helyettes a Szabad Európának adott exkluzív interjúban elmagyarázza, miért akarja Tajpej, hogy a Nyugat továbbra is támogassa Ukrajnát, és hogyan változik Európa Tajvannal kapcsolatos álláspontja.
Amióta Oroszország provokálatlanul megtámadta Ukrajnát, Tajvan szoros figyelemmel kíséri a háborút és azt, hogy Kijev hogy áll a honvédelemmel.
A demokratikusan kormányzott sziget számára, amelyet évtizedek óta Kína inváziójának veszélye fenyeget, Ukrajna sorsa szorosan összefügg a sajátjával.
Roj Csun Li tajvani külügyminiszter-helyettes szerint Kína úgy tekint az ukrajnai háborúra, mint Tajvannal kapcsolatos saját terveinek tesztjére.
A Szabad Európának a szlovákiai Globsec biztonsági konferencia alkalmával adott exkluzív interjúban Li kifejtette, miért akarja Tajpej, hogy a Nyugat továbbra is támogassa Ukrajna háborús erőfeszítéseit, hogyan változik Európa Tajvannal kapcsolatos álláspontja, és milyen módon befolyásolhatja Kína és Oroszország szoros kapcsolata az ázsiai–csendes-óceáni térség erőegyensúlyát.
„Amíg nem érkezik el a végső győzelem, addig Ukrajna Oroszországgal szembeni védelme közvetlen hatással van Tajvanra – mondta Li. – Különösen azt mutatja meg, hogy egy kínai katonai invázió esetén milyen potenciális támogatást kapunk demokratikus szövetségeseinktől.”
Peking úgy tekint Tajvanra, mint egy renegát tartományra, és megígérte, hogy egyesíti a szárazföldi Kínával – ha kell, akár erőszakkal is. Joe Biden amerikai elnök megesküdött, hogy megvédi a szigetet, ha megtámadják, ami felerősíti az aggodalmakat, hogy Tajvan lehet a következő geopolitikai robbanáspont Oroszország ukrajnai háborúja után.
Li elmondta, hogy Hszi Csin-ping kínai vezető figyelemmel kíséri mind Oroszország harctéri teljesítményét, mind pedig az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás mértékét, mivel a háború már tizenhatodik hónapja tart.
A magas rangú tajvani diplomata hozzátette, hogy a Nyugat által támogatott Ukrajna megvédte területének nagy részét, ami szerinte elrettentő hatással van Kínára. Hozzátette azonban, hogy Peking „hosszabb távú perspektívából” szemlélheti a háborút, és szorosan nyomon követi, hogy a nyugati országok között kialakul-e megosztottság az Ukrajnának nyújtott további katonai támogatással és a Moszkva elleni szigorú szankciók érvényesítésével kapcsolatban.
„Azt hiszem, Kína arra vár, hogy mi történik két év múlva, majd három év múlva, hogy a nyugati demokratikus tábor képes lesz-e tartani az álláspontját” – mondta.
Lavírozás a nyugati repedések között
A Tajvannal szembeni kínai lépések messzemenő következményei miatt az amerikai kongresszus egyes republikánus képviselői az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai támogatás csökkentésére szólítottak fel, azzal érvelve, hogy ez elvonja a figyelmet attól, hogy lehetővé tegyék Tajvan felfegyverzését – amit sokkal sürgetőbb feladatnak tartanak.
A kongresszus idén ősszel újabb döntés előtt áll, hogy nyújtson-e több katonai támogatást Ukrajnának, ezt valószínűleg az amerikai elnökválasztási ciklus kezdetén fogják vizsgálni. Donald Trump volt elnök és Ron DeSantis floridai kormányzó – a 2024-es republikánus jelölés első számú esélyesei – megkérdőjelezték az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatást.
Li elutasította azt az elképzelést, hogy az Ukrajnának nyújtott segítség aláássa Tajpej megvédését, és azt mondta, hogy a mintegy 24 milliós szigetország támogatásának legjobb formája az, ha elkerüljük, hogy „ugyanazokat a hibákat kövessük el” Kínával, mint Oroszországgal a 2022. februári teljes körű inváziót megelőző években, ami a tajvani diplomata szerint megbékélést jelentett.
„Ezért kérünk mindenkit, hogy támogassa Ukrajnát. Ez a legjobb módja annak, hogy elrettentsük Kínát – mondta Li. – Már túl késő, hogy megállítsuk Oroszországot, de szerintem még van időnk arra, hogy szolidaritást építsünk ki, hogy elrettentsük Kínát attól, hogy valóra váltsa a legrosszabb forgatókönyvet.”
Tajvan és Kína 1949-ben vált szét, a második világháborút követő polgárháború után. A hetvenes évektől kezdve a legtöbb ország formális kapcsolatot létesített Pekinggel, így Tajpejnek kevés hivatalos barátja maradt, miközben Kína politikai és gazdasági hatalma globálisan is kiterjedt.
Jelenleg mindössze 13 ország és a Vatikán tart fenn hivatalos diplomáciai kapcsolatot Tajvannal. Sok nyugati kormány nem vitatja nyíltan Kína Tajvanra vonatkozó igényét, de nem is támogatja.
Washingtonban a demokraták és a republikánusok egyaránt támogatják Tajvant, folyamatosan növekszik a kongresszusi fellépés és a szigetre tett látogatások száma.
Az elmúlt években erősödtek a kapcsolatok Európával is: küldöttségek látogattak a szigetre, Petr Pavel cseh elnök pedig még azt a lépést is megtette, hogy januári megválasztása után fogadta Caj Ing-Ven tajvani elnök gratuláló telefonhívását, ami eltér az önigazgató sziget magas rangú politikusaival való bánásmód korábbi normáitól.
De Európa is nehezen tudott egységes stratégiát kínálni a fellépésre Kínával szemben. Emmanuel Macron francia elnök áprilisi kínai állami látogatását követően úgy tűnt, hogy visszavett a Tajvannak nyújtott európai támogatásból. Macron azt mondta, Európának el kell kerülnie, hogy belerángassák a Kína és Tajvan közötti konfrontációba, és fontos, hogy a kontinens – ebben a régióban – távolságot tartson az Egyesült Államok által vezetett külpolitikai lépésektől.
Li szerint bár „mindenkit összezavart kicsit Macron elnök jelzése”, a Tajvannal kapcsolatos általános kép Európában továbbra is pozitív, egyre erősödnek a diplomáciai kapcsolatok Közép- és Kelet-Európával.
A tajvani diplomata szerint Macron megjegyzései inkább azt tükrözik, hogy Párizs célja az európai stratégiai autonómia, egy olyan külpolitikai taktika előmozdítása, amelyet a francia elnök azért támogat, hogy ne váljon túlságosan függővé az Egyesült Államoktól a külpolitikai és védelmi döntésekben. Hozzátette, hogy a G7-ek legutóbbi nyilatkozatukban e hónapban megerősítették a Tajvani-szoroson túli status quo francia támogatását, és francia parlamenti képviselők is látogatást tettek a szigeten.
A háború vetette hullámok
Mivel az ukrán erők az Oroszország által megszállt területek visszafoglalására irányuló várva várt ellentámadásra készülnek, Li szerint Tajpej szorosan figyeli, hogyan hat a szigetre a háború katonai és diplomáciai dinamikája.
Kína és Oroszország növekvő kapcsolatai, amelyeket Hszi és Vlagyimir Putyin orosz elnök az invázió előtt határok nélküli partnerségként jellemzett, azóta is kitartanak, ami különös aggasztja Tajvant.
A kínai és az orosz haditengerészet az elmúlt 12 hónapban számos gyakorlatot tartott a Kelet-kínai-tengeren és más területeken. A védelmi partnerség új tényező lehet a térségben egy olyan válság esetén, amelyben Tajvan és szomszédai, például Japán és Dél-Korea is érintett.
Li elmondta, hogy Tajpej „szorosan figyelemmel követi a helyzetet”, de a hangsúly továbbra is Kínán van, és azon, miként léphet fel egyoldalúan Tajvan ellen.
„Kína olyan katonai kapacitást épített ki, amely képes egyedül, Oroszország beavatkozása nélkül végrehajtani egy blokádstratégiát Tajvan ellen – mondta. – Szerintem nem valószínű, hogy Oroszország részt venne egy blokádban, mert sokkal bonyolultabbá és nehezebben ellenőrizhetővé tenné a dolgokat.”
Li és más tajvani tisztviselők szerint Peking legvalószínűbb jövőbeli cselekvési iránya Tajvan blokádja, nem pedig a közvetlen katonai invázió lehet.
A kínai hadsereg 2022 augusztusában éleslövészeti gyakorlatokon próbálta el a blokádot, miután Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház korábbi elnöke Tajpejben tett látogatást. Hadgyakorlatot tartottak idén áprilisban is, amikor Kevin McCarthy, az amerikai képviselőház jelenlegi elnöke Kaliforniában találkozott Cajjal.
Egyes amerikai tisztviselők szerint Kína 2027-re olyan katonai képességekkel akar rendelkezni, amelyek birtokában le tudja rohanni Tajvant.
Harry Harris tengernagy, az amerikai csendes-óceáni erők korábbi parancsnoka februárban a kongresszusban azt mondta, hogy ha az Egyesült Államok figyelmen kívül hagyja annak lehetőségét, hogy Kína éveken belül megszállja Tajvant, azzal „csak magának árt”.
Ezt a nézetet azonban a jelenlegi vezető amerikai tisztviselők nem osztják: Avril Haines, a nemzeti hírszerzés igazgatója és Lloyd Austin védelmi miniszter azt mondta, hogy nem hisz a küszöbönálló kínai támadásban.
Li kitart amellett, hogy Tajvan tanulhat az ukrajnai háborúból, és „az Egyesült Államokkal és az európai országokkal együtt elkezdheti felgyorsítani a felkészülést”.
„Tajvan éppen abból profitál, hogy Oroszország volt az, aki megszállta Ukrajnát, mielőtt Kína megszállta volna Tajvant” – mondta Li.
