Az EU-tagság húsz éve alatt a csatlakozás idején mért fejlettségi átlag 52 százalékáról az egy főre jutó EU-GDP nyolcvan százalékára zárkózott fel Közép- és Kelet-Európa – húzza alá a kilencedik kohéziós politikai jelentés, amely meggondolandónak tartja a kohéziós politika átállítását teljesítményalapú végrehajtási modellre.
Az Európai Bizottság háromévente teszi közzé átfogó jelentéseit a 2021 és 2027 közötti időszakban az uniós költségvetésből 392 milliárd euróval részesülő kohéziós politika végrehajtásáról, eredményeiről és – mindennek tükrében – továbbfejlesztésének szükséges irányairól.
Közép- és Kelet-Európa felzárkózása sikersztori
A testület által bemutatott legfrissebb jelentés már átfogó képet tud rajzolni a 2014 és 2020 közötti időszakról, és részleges értékelést a folyamatban lévő időszakban bevezetett újításokról. A kilencedik kohéziós politikai jelentés közzététele, majd április elején az érintett szereplőkkel történő megvitatása a következő generációs, 2028 után kezdődő kohéziós politika kereteiről szóló vita kiindulópontjának számít, a dokumentum ezért is érdemel különös figyelmet.
A terjedelmes, könyvméretű dokumentum pozitív mérleget von a kohéziós politika elsődleges céljának megvalósításáról, ami a tagállamok és a régiók közötti, illetve azokon belüli fejlettségbeli különbségek mérséklése, különösen kiemelve a felzárkóztatási politika sikerét a 2004-ben és 2007-ben csatlakozó országok esetében. A jelentés rámutat, hogy húsz évvel a csatlakozás után Közép- és Kelet-Európa országai a 2004-es uniós átlagos fejlettségi szint 52 százalékáról közel nyolcvan százalékára zárkóztak fel, ezalatt 13 százalékról négy százalékra csökkent a munkanélküliség.
A dokumentum arra is rámutat, hogy 2022 végéig a kohéziós politika keretében nyújtott finanszírozás 2014 és 2020 között több mint 4,4 millió vállalkozást támogatott, 370.000 munkahelyet teremtett ezekben a cégekben, és az EU-ban az összes állami beruházás mintegy 13 százalékát tette ki, miközben a kevésbé fejlett tagállamok esetében elérte az 51 százalékot.
Az Európai Bizottság szerint hosszú távon a kohéziós politika keretében befektetett minden egyes euró várhatóan megháromszorozódik 2043-ra, ami körülbelül négyszázalékos éves megtérülési rátának felel meg. A szakpolitikának köszönhetően a becslések szerint 2027- ig 1,3 millió további munkahely jön létre az EU-ban, aminek jelentős része a zöld- és digitális átálláshoz kapcsolódó ágazatokban fog megvalósulni.
Tagállami és regionális szinten már kevésbé rózsás a kép
Miközben a jelentés szerint a kohéziós politika pozitívan járult hozzá a tagállamok közötti fejlesztésbeli különbségek csökkentéséhez (más néven a konvergenciához), szubnacionális szinten, azaz az egyes országokon belül, és regionális szinten már árnyaltabb a kép. A nemzeti konvergenciafolyamatra bizonyos esetekben árnyékot vetnek a növekvő szubnacionális egyenlőtlenségek, jelesül a nagyvárosi övezetek és más régiók között, továbbá a gyakran fejlődési csapdába kerülő térségek lemaradása. Mint a dokumentum rámutat, a demográfiai változások tovább növelik ezeket a kihívásokat, mivel számos régiónak a munkaképes korú népesség csökkenésével, a fiatalabb népesség elvándorlásával és a tehetségek megtartásával kapcsolatos nehézségekkel kell szembenéznie.
A konvergencia terén tapasztalható egyenlőtlenségek a bizottság meglátása szerint mindenekelőtt a termelékenység és a versenyképesség terén meglévő különbségeket tükrözik. Miközben sok kelet-európai régió látványos felzárkózási folyamaton ment keresztül 2004 óta, számos más térség fokozatosan leszakadt, ami azt jelenti, hogy képtelenek felzárkózni fejlettségben az EU átlagához. Ez mindenekelőtt a dél-európai tagállamok régióira jellemző, különösen a 2008-as nagy pénzügyi válság óta, de a fejlettebb országok úgynevezett átmeneti régióit is sújtja. Mint a jelentés leszögezi: az európai régiók körülbelül egyharmada még mindig nem érte el a 2008-as szintet az egy főre jutó GDP-ben.
A bizottság úgy véli, hogy miközben továbbra is a legelmaradottabb régióknak kell lenniük a politika fókuszában, a fejlődési dinamikára és a hosszú távú trendekre is figyelemmel kell lenni, mielőtt a problémák mély gyökeret vernek, és fejlődési csapdába löknek régiókat. Ennek érdekében az EU-nak és azon belül a kohéziós politikának „célzott, lokalizált támogatást kell nyújtania minden egyes régió speciális szükségleteire fókuszálva, amelyek összhangban vannak az uniós prioritásokkal, és kellően figyelembe veszik a kihívásokat, a kereteket és a politikákat valamennyi tagállamban”. A bizottság szerint mérlegelésre érdemes, hogy miként lehetne a kohéziós politikát még jobban a különböző gazdasági profilokra és a régiók földrajzi sajátosságaira szabni a beruházások stratégiai célzottsága érdekében.
A testület szükségesnek tartja annak megvizsgálását, hogy a kohéziós politika hatásának maximalizálása érdekében miként lehetne tovább erősíteni a kapcsolatot a beruházások és a reformok között. Ennek során figyelembe kell venni más uniós eszközök, elsősorban a helyreállítási eszköz (RRF) tapasztalatait, amely a beruházások és a reformok közötti nagyobb mértékű komplementaritást eredményezett a tagállamokban.
Az Európai Bizottság szerint azon a megkezdett úton is tovább kell menni, amely a kohéziós politika szabályainak egyszerűsítését tűzte ki célul a politikai célok számának csökkentése, különböző indikátorok beiktatása, a jelentési kötelezettségek könnyítése és egységes auditálás révén.
Egy teljesítményalapú kifizetési rendszer felé?
A bizottság úgy véli, hogy a politikai keretek jövőbeli kialakítása szempontjából az Európai Szociális Alap (ESZA és ESZA+) teljesítményalapú végrehajtási modelljének pozitív tapasztalatai értékes tanulsággal szolgálhatnak. A testület fontosnak nevezi annak felmérését, hogy ez a végrehajtási modell, vagyis a kifizetések függővé tétele előre meghatározott célok és eredmények (mérföldkövek) teljesítésétől (és nem a keletkezett költségek visszatérítése) csökkentheti-e a programok adminisztratív terheit a hatóságok és a kedvezményezettek számára, felgyorsíthatja-e a pénzügyi végrehajtást, és növelheti-e a politika eredményközpontúságát.
A jelentés azt is megemlíti, hogy a helyreállítási eszköz félidei értékelése is szolgált néhány fontos adalékkal az uniós finanszírozási eszközök jövőbeni kialakításához. A bizottság szerint az ezzel kapcsolatos konzultációk széles körű támogatást mutattak az EU-szintű teljesítményalapú finanszírozási eszközöket illetően. (Mint ismert, az RRF forrásait mérföldkövek és célok elérésétől függően folyósítják a tagállamoknak.)
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, a Régiók Bizottságának jelentéstevője ugyanakkor óva intette az EU-t attól, hogy egy az egyben alkalmazza a kohéziós politikára az RRF-nél alkalmazott megközelítést. „A helyreállítási eszközzel összehasonlítva, amely egy top-down szükséghelyzeti eszköz, a kohéziós politika már igazolta sikerességét hosszú távú befektetési politikaként, ami lökést ad a helyi gazdaságoknak és a régiókban a munkahelyteremtésnek Európa minden szegletében. Ha megengedjük a kohéziós politika bármilyen gyengítését, egy újabb olyan tényező aláásását kockáztatjuk vele, amely megerősíti az EU alapjait és az európai projektbe vetett hitet” – figyelmeztetett a korábbi román miniszterelnök, jelenleg aktív regionális és helyi politikus.
