A fideszes politikusok elé még Budapestről is bizalomra okot adó közvélemény-kutatási számok kerülnek, mondja a Szabad Európának adott interjúban Török Gábor. Az elemző szerint amíg ennyire polarizált a társadalom, és a szavazók ennyire kötődnek Orbán Viktorhoz, bármilyen fordulatot tesz, követik. Az ellenzék akkora hátrányból indul, hogy leküzdésük meghaladja a képességeiket.
Volt olyan része Orbán Viktor március 15-i beszédének, ami meglepte?
Nem is meglepő volt, inkább szokatlan, hogy a miniszterelnök a beszéd első néhány percében olyan erőteljesen és közvetlenül támadta politikai ellenfeleit, részben az ellenzéki miniszterelnök-jelöltet, és nevesítve Donald Tuskot is, ami nem volt jellemző a korábbi beszédeire. Szokott arra ügyelni a miniszterelnök, hogy ilyen közvetlenül ne nevesítse az ellenfeleit. Kicsit az az érzésem volt az elején, mintha a beszéd megírása során valamifajta sértettség motiválta volna. De utána visszakanyarodott a beszéd a megszokott regiszterhez.
Mi lehet az oka annak, hogy ódzkodik az orosz agresszió egyértelmű elítélésétől?
Voltak olyan mondatai, amelyeket lehet úgy is értelmezni, hogy elítélte Oroszországot és Oroszországot nevezte agresszornak. De az kétségtelen, hogy nem törekedett arra, hogy erőteljes kifejezéseket használva fogalmazzon a háború kapcsán a felelőséről. Elég világos, hogy ennek oka az elmúlt tizenkét évben Oroszországgal kiépített jó kapcsolatokban keresendő. Ezt nehéz hirtelen megváltoztatni, miközben tartalmilag egyébként meg kellett változtatni, ez látszik az elmúlt pár hét döntéseiből, a szankciók megszavazásából.
Kommunikációs téren azért is komoly kihívás, mert a háború kérdése valamennyire megosztja a Fidesz táborát. Régen fordult elő, hogy egy, a politikai közbeszéd középpontjában álló ügyben ennyire eltérő értelmezések jelenjenek meg a fideszes táborban és véleményvezérek között. Ez óvatosságra inti a miniszterelnököt. Hiszen köti a kezét az eddig követett külpolitika, vannak nemzetközi kötelezettségei is Magyarországnak, és köti a kezét belpolitikailag, hogy mit várnak tőle a szavazók. Ilyenkor a legegyszerűbb ahhoz visszamenni, amiben egyetértés teremthető.
Lehet már tudni arról valamit, hogy a közhely érvényesült, azaz a válság a hatalomban lévőt erősítette, vagy az orosz agresszióval szembeni ellenérzés erősebb a szavazókban?
Kutatásoknak kellene a birtokunkban lenniük ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, de ilyenek egyelőre nincsenek. Az ilyesfajta kutatásokkal szemben amúgy is szkeptikus vagyok. Egyrészt egy választási kampány hajrájában a legtöbb kutatás mögül olyan méretes politikai lólábak lógnak ki, hogy azokat óvatossággal kell kezelni. Másodsorban a hasonló helyzetekben bekövetkező gyors változásokat nehéz kimutatni, mert a szavazókat erőteljes érzelmi hatások érik.
A tankönyvi példa az, hogy minden válsághelyzetben – hacsak nem maga a kormány okozta – a kormány támogatottsága erősödik, mert a szavazók biztonságra vágynak. Ez nem egy mindig érvényes tétel, de én arra számítok, hogy a háború kirobbanása után inkább a kormányoldal erősödött. Azt viszont nem tudom, hogy egy ennyire polarizált társadalomban ennek mértéke mekkora lehet. Elsősorban azoknak a bizonytalanoknak a helyzete a kérdéses, akik még nem döntötték el, kire szavaznak. De azért óvatosan kell bánni a kijelentésekkel, mert attól függően, hogy mi fog történni a háború kapcsán és hogy annak mi lesz az értelmezése, még sok minden megváltozhat.
Hosszabb távon milyen következményei lehetnek annak, ha Orbán Viktor kormánya elszigetelődik a nemzetközi színtéren? Ha az oroszokhoz való viszony miatt megromlik a lengyelekkel eddig ápolt jó kapcsolat, a jogállamisági küzdelemben is magára maradhat az Európai Unióban.
A háború megmutatta, hogy a magyar különutas politika mennyire nehezen tartható egy kiélezett szituációban. Ugyanakkor a háborús válság idején az Európai Unió nem abban lesz érdekelt, hogy elkezdjen büntetni egyes tagállamokat, hanem sokkal inkább abban, hogy megteremtse a politikai egységet a szükséges és nehéz gazdasági döntésekhez. Maradt tehát játéktere az Orbán-kormánynak, igaz, jóval nehezebb körülmények között, mint eddig. Tizenkét éve halljuk, hogy Orbán Viktor elszigetelődik, de ez egy folyamat, aminek láthatóan soha nincs végállomása. Ha valami miatt főhet Orbán Viktor feje, az nem a nemzetközi reláció, hanem sokkal inkább az, hogy milyen helyzet lesz Magyarországon a választások utáni időszakban.
A választások utáni helyzetre még szeretnék visszatérni, de még a mostani helyzetnél maradva: a héten arról írt, hogy a háború miatt Orbán imázsának két fontos elemét elveszíti, azt, hogy ő utcai harcos lenne, és azt, hogy jó előre látja a politikai folyamatokat. Ennek milyen következménye lehet? Orbán eddig sok fordulatot véghezvitt, a szavazói mindenhova követték.
Nem arra gondolok, hogy ez azonnali és el nem hárítható következményekkel járna. Csak érdemes rögzíteni, hogy a kommunikációs lehetőségei valamelyest szűkültek emiatt. A kormánypárti oldalon az a szinte megkérdőjelezhetetlen tekintély, amivel ő rendelkezett, az némelyeknél valamelyest meginoghat. A háború előtt tett orbáni nyilatkozatok fényében furcsa volt sokaknak, hogy a miniszterelnök ennyire nem látta előre, hogy mi fog történni. Nagyon más volt a helyzetértékelése. Többekkel beszélve úgy értesültem, hogy a balatonfüredi frakcióülésen is arról beszélt Orbán Viktor, hogy bár kockázat a háború, de nem tartja valószínűnek. Orbán Viktor és stábja gondosan ápolta azt a képet is a miniszterelnökről, hogy ő egy nagy szabadságharcos. Ez a kép most egy kicsit elhalványodott, helyette a békepárti, a rezsicsökkentést mindennél fontosabbnak tartó politikus képe lehet ugyanilyen fontos.
A varázstalanodáshoz akkor egy ennél radikálisabb dolognak kellene történnie.
Igen, nyilván. Én is elkövettem már azt a hibát az elmúlt tizenkét évben, hogy időnként beszéltem a varázstalanodásról, de ennek egyelőre nyoma sincs a kormánypárti szavazótáborban. Ráadásul ha valamit nem veszített el Orbán Viktor, az az a képessége, hogy egy nehéz helyzetben is megtalálja azt az értelmezést, amit utána sikeresen tud továbbvinni. Jól látszott a háború kirobbanásakor, hogy volt egy néhány napos gondolkodás, ami után viszont óriási erővel vitte színpadra a békepárti szerepet. Ugyanúgy, mint ahogy korábban más szerepekben, ebben is lubickol. Orbán Viktor politikai sikerességének legfontosabb összetevője, hogy ugyanazzal az átéléssel képes színpadra vinni a folyamatosan változó politikai tartalmait. Azok, akik elsősorban hozzá kötődnek, azok számára ez hiteles. Márpedig szavazótáborának jelentős része nem értékek alapján választja a kormányfőt, hanem a kormányfő választása által kötődik értékekhez. Mindaddig, amíg számukra hiteles, amit a miniszterelnök képvisel, addig a varázstalanodás nem fog bekövetkezni.
Az a pár nap gondolkozás lehetett csupán az, hogy megvárták, míg befutnak a közvélemény-kutatási eredmények.
Lehet, hogy megvárták. Meg megvárták az ellenzék reakcióját is. Erre a kampányra – szemben a korábbi kampányokkal – az jellemző, hogy a Fidesz kiváró stratégiát folytat. Más ügyekben is lehetett látni, hogy megvárják, az ellenzék mit lép, és arra próbálnak felépíteni egy sikeresnek tűnő stratégiát. Most is ezzel találkozunk.
Ennek mi lehet az oka?
Az lehet a kiinduló percepciójuk, hogy akkora az előnyük, hogy nincs szükség kockázatvállaló stratégiára, hanem – hasonlóan a 2002-es választási kampányhoz – érdemesebbnek gondolják egyszerűen várni arra, hogy az ellenzék mit lép.
De az elmúlt tizenkét évben sokkal esélyesebb volt a Fidesz, mint most, mégis erőteljesebb volt a kampány.
Most kiszámíthatatlanabb az ellenfél és kiszámíthatatlanabb a környezet is. Azért a korábbi választásoknál jobban lehetett látni a pályát. Márki-Zay Péter képbe kerülésével sokkal kockázatosabb lett a kampány a Fidesz számára. Ilyen esetben lehet ez egy jó stratégia. Most sokkal több a külső, Fidesz által nem uralt tényező a kampányban. 2014-ben és 2018-ban tulajdonképpen a Fidesz politikai stratégiája érvényesült végig. Most azonban folyamatosan rögtönözni kell, és ahhoz kell igazítani a politikai mondanivalót. Erről azt feltételezném, hogy egy nehezített pálya, de jól látszik, hogy a Fidesz ebben az alkalmazkodásban is elég hatékony.
Egyetért a miniszterelnökkel, amikor azt mondja, hogy Márki-Zay Péter üstökös helyett egy földbe csapódott, kihűlt kő? Hozza-e az ellenzék jelöltje a vele szemben támasztott elvárásokat, a jobboldali, bizonytalanabb szavazókat?
Ezt a választás után fogjuk megtudni. Amit a miniszterelnök mondott, az egy politikai megközelítés. Nekem is van személyes benyomásom Márki-Zay Péter teljesítményéről, de az elmúlt időszakban többször előfordult, hogy valamit az ember saját véleménye alapján próbált megítélni, de az végül nem találkozott azzal, ahogy a választók reagáltak a történésekre. Sokszor felmerül, hogy Márki-Zay Péter egy-egy mondata biztosan kihat az esélyeire. Az ilyen, hibásnak gondolt megszólalások megítélésekor ugyanakkor óvatos lennék. Nehezen ítélhető meg, hogy a bizonytalannak mondott választói csoportokra ez hogyan hat, sőt egyáltalán eljut-e hozzájuk. Nekem az a tapasztalatom, hogy az el nem kötelezett választókhoz sokszor el sem jutnak azok a kijelentések, amelyek bejárják a kormánymédiát vagy a független híreket.
Nem is feltétlenül ezekre a mondatokra gondoltam, hanem általában Márki-Zay teljesítményére. Ráadásul úgy tűnik, hogy helyben minden párt magának kampányol, nincs meg az az együttműködés, amely előhozhatná az ellenzéki összefogásban rejlő lehetőségeket. Így lehet, hogy túl van becsülve ez a szinergia és az átszavazási hajlandóság.
Azért azt láttuk 2018-ban és a 2019-es önkormányzati választásokon is, hogy az ellenzéki pártok szavazói hajlandók egymás jelöltjeire átszavazni, ha nincs más alternatíva. Nem azt tartom a kampány kulcskérdésének, hogy az ellenzék össze fogja-e tudni gyűjteni a saját szavazóit. Az pedig természetes, hogy az egyes pártok elsősorban a saját jelöltjeik mögött állnak. Az lenne a furcsa, ha nem így lenne. Hiszen nincs olyan, hogy ellenzék, továbbra is ellenzékek vannak, és mindenkinek saját jól felfogott érdeke, hogy a saját mandátumait maximalizálja.
Amíg azonos nagyságrendű táborokról beszélünk, addig az ellenzék nem fog választást nyerni, ez egyértelmű.
Inkább az a kérdés – és ebből a szempontból nehéz megítélni Márki-Zay Péter helyzetét –, hogy az amúgy meglévő ellenzéki szavazókon túl képesek-e megszólítani új szavazóréteget. Van két, nagyjából azonos nagyságrendű szavazótábor – most egy kicsit nagyobbnak látszik a Fideszé, mint az ellenzéké. De amíg azonos nagyságrendű táborokról beszélünk, addig az ellenzék nem fog választást nyerni, ez egyértelmű.
Az előválasztás előtt nem sok esélyt adtam volna arra, hogy Márki-Zay Péter bejut akár a második fordulóba. De aztán kiderült, hogy van valami vonzereje olyan szavazókra, akik korábban nem tartoztak az ellenzék hagyományos szavazótáborába. Meglátjuk, hogy ez a választásokon működik-e, vagy sem.
Miután miniszterelnök-jelölt lett belőle, azt tartottam fontosnak kiemelni, hogy az ő megválasztásával egyszerűen a lehetőségek tere tágult ki. Ebben az is benne van, hogy jelentős kudarccal végződjön a választás az ellenzék számára. Pont azért, mert a miniszterelnök-jelöltsége mögött a hagyományos ellenzéki tábor nem nagy lelkesedéssel sorakozik fel. De ha valamit sikerült megmozdítani az ellenzéki táboron túl is, akkor akár még meglepő eredmény is előállhat.
Tizenöt éve nem látott infláció, az euró egy ponton elérte a négyszáz forintos határt, a koronavírus miatti halálozás Magyarországon az egyik legnagyobb a világon, a tanárok épp sztrájkolnak. Mit csinál rosszul az ellenzék, hogy ebben a helyzetben nem ők az esélyesek? Vagy az orbáni környezetben ez a maximum, amit el lehet érni?
Az adottság nagyon fontos tényező. Hibás elemzés úgy beszélni a Fideszről és az ellenzéki pártokról, mintha a Real Madrid és a Barcelona játszana egymással azonos körülmények között, azonos lehetőségekkel. Nagyon aszimmetrikus a politikai helyzet, inkább a kiemelt lehetőségekkel rendelkező felcsúti Puskás Akadémia mérkőzik meg a másodosztályban játszó III. kerületi TVE-vel. Lehet azt mondani, hogy a labda kerek, meg a mérkőzés kilencven percig tart, és hogy bárki nyerhet. De nagyon számít, hogy milyenek az erőforrások, és az ellenzék hatalmas hátrányból indul a kormányoldallal szemben. Egy tizenkét éve hatalmon lévő, a teljes hatalmi gépezetet mozgósító politikai oldalról beszélünk. A kormányoldal kampánygyakorlata, politikai tudása is jelentősebb, mint az ellenzéki oldalon. Ég és föld a két politikai tábor. Valójában csak a szavazótáborok nagyságát tekintve van partiban az ellenzék, minden más tekintetben különböző ligákban játszik ez a két oldal.
Amikor az ellenzék tevékenységét értékeljük, akkor látni kell, hogy ez a feladat, úgy látszik, meghaladja a képességeiket. Látok persze politikai hibákat. A háború kirobbanása kapcsán például lett volna lehetőség megakadályozni a Fidesz békepárti kampányának sikerességét. Ehhez korábban jó kezdeményezésekkel kellett volna előállni, nehéz helyzetbe hozni a miniszterelnököt. Lettek volna alternatívák, de mindig el lehet mondani, hogy mit lehetett volna másképp csinálni.
Összességében azonban a fundamentumok olyan mértékű aszimmetriát mutatnak, ami után meglepetés lenne, ha az ellenzék meg tudná szorítani a Fideszt. A papírforma a kormányoldal jelentős győzelme.
Ilyen környezetben lehet tiszta és tisztességes választásokról beszélni?
Mi számít fair választásnak? Nyilván nem egyenlő felek küzdelméről van most szó. Ugyanakkor amögött, hogy ez így alakult, politikai teljesítmény is van. Nem pusztán intézményi gátja van az ellenzék győzelmének. Sőt! Abból van a legkevesebb. Számít, hogy az elmúlt tizenkét évet ki mire használta fel, korábban milyen választói és politikusi döntések születtek. Ezek hozták létre a jelenlegi helyzetet. Nemcsak a kormány, de maga az ellenzék is hozzájárult ahhoz, hogy ez az egyenlőtlen helyzet előálljon.
Az előbb mondta, hogy a Fideszével egyenlő nagyságú tábor nem elég ahhoz, hogy az ellenzék esélyes legyen a választáson. Ez egy komoly intézményi akadály azért. 2010 óta nemcsak a választási törvényt írta át a Fidesz, de jelentősen átalakította a médiakörnyezetet, a korábban független intézmények és hatóságok is már inkább a kormányt szolgálják.
Ezzel egyetértek, abszolút. Nem is a választási rendszer az ellenzéki győzelem legnagyobb korlátja. Többet számít, hogy ki mennyi pénzből tud kampányolni, kinek milyen politikai lehetőségei vannak, milyen a médiája. Itt vannak az igazán nagy különbségek. Meg persze abban is, hogy ki hogyan képes megszervezni a kampányát. Nemcsak adottságokról van szó, hanem olyan tényezőkről is, amelyekben a hátrány politikai munkával valamelyest ledolgozható lenne. A Fidesz előnye nemcsak azon alapul, hogy milyen szabályokat hozott, hanem azon is, hogy milyen munkát végzett ezen a téren az elmúlt időszakban.
Orbán Viktor egy tizenkét éve épülő erős Magyarországról beszél, miközben a számok azt mutatják, hogy akár a régiós országokhoz képest is komoly lemaradásba került az ország, csak ha az életszínvonalhoz kapcsolódó mutatókat nézzük. A kormányzati kampány elég erős kontrasztban van a valósággal. Arra lehet építeni a Fidesz kampányát, hogy a baloldal háborút akar, miközben az ellenzék nem baloldali és nem is akar háborút. Milyen messze lehet elrugaszkodni a valóságtól a politikai kommunikációban?
Amíg működik, addig lehet elmenni. Pont azért, mert a magyar az egyik leginkább polarizált társadalom Európában. Annyira zárt buborékokban vannak a szavazótáborok, hogy jelentős tere van a politikai valóságmagyarázatoknak. De ez sem új jelenség, Enyedi Zsolt már a kilencvenes években leírta, hogy a valóság szabadon formálhatóságának tere Magyarországon döbbenetesen nagy. Pont azért, mert Magyarországon a szavazók inkább kötődnek egy párthoz, egy politikai személyiséghez, és az ő véleményük orientálja a választók véleményét is. Vannak olyan szavazók, akik a kilencvenes évek eleje óta a Fidesz táborát erősítik. Mekkora utat járt már be azóta a Fidesz? Mindenfajta komolyabb probléma nélkül ezek a szavazók együtt változtak a Fidesszel. Ez nem magyar sajátosság, de a magyar választói magatartásban ez nagyon erős elem. Ez komoly szabad teret enged a politikai szereplőknek, nagyon messzire el lehet vezetni a választókat.
Akkor nem is lesz szükség Magyarországon egy orosz szintű médiarendszer felépítésére és cenzúrára?
Az, ami most van, tökéletes a kormányoldalnak. Megvan a tere a független és az ellenzéki véleményeknek a nyilvánosságban, miközben annyira centralizált és zárt a kormányoldal médiája, hogy a potenciális szavazókat belül tudja tartani ebben a valóságbuborékban. Nyilván más szavazótáborok is buborékban élnek, de ez ideális a kormány számára. Nem hiszem, hogy szükség lenne további lépésekre, mert nem cél, hogy az ellenzéki tábort is maguk mögé állítsák. Az a cél, hogy a választásokon mindig többen legyenek, ez a mostani médiakörnyezettel is biztosítható hosszú távon.
Korábban arról is beszélt, hogy nem biztos, hogy olyan rossz forgatókönyv a vereség egyik oldalnak sem. Ezt most is fenntartja? Eléggé úgy tűnik, hogy Orbán Viktor nyerni akar.
Mindenki nyerni akar. Amikor azt mondtam, hogy nem biztos, hogy rossz forgatókönyv a vereség, akkor nem azt mondtam, hogy ne akarnának nyerni. Még a legnagyobb nehézségek közepette is sokkal jobb kormányon lenni, mint ellenzékben. Egyszerűen arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy a 2022-ben megválasztott kormány korábban soha nem látott nehézségekkel fog szembenézni.
Fideszes politikusokkal beszélgetve is azt hallom, hogy ők maguk is arra készülnek, hogy a kormányzás első két éve nagyon nehéz lesz.
A Fidesz-kormány hozzászoktatta az embereket ahhoz, hogy csak a kormány akaratán múlik, kapnak-e újabb jóléti juttatásokat. A választások előtt jelentős költségvetési forrásokat fordítottak jóléti juttatásokra, ezek után bármilyen megszorítónak látszó politika súlyos nehézségeket okozhat. Gondoljunk csak bele, milyen következményei lesznek az árbefagyasztások feloldásának, vagy hogy fenntartható-e a 25 éven aluliak adómentessége vagy a 13. havi nyugdíj. Hiszen a következő időszakban a költségvetés irtózatos kihívásokkal fog szembesülni. Fideszes politikusokkal beszélgetve is azt hallom, hogy ők maguk is arra készülnek, hogy a kormányzás első két éve nagyon nehéz lesz. Akár még a Covid-járványnál is nagyobb kihívást jelenthet.
Ugyanez hatványozottan igaz, ha az ellenzék nyeri a választást, akik még azt sem mondhatják, hogy korábban mennyivel kellemesebb környezetet tudtak biztosítani. Ott óriási különbség lesz a Fidesz választásokat megelőző jóléti időszaka és a kormányra kerülő ellenzék nehéz döntései között. Gyors kiábránduláshoz és népszerűségvesztéshez vezetne. De az ellenzék és a kormányoldal is nyerni akar.
Viszont az ellenzék veresége magában hordozhatja, hogy szétesik ez az összefogás.
Lesznek nyertesei és vesztesei ennek a folyamatnak. A Demokratikus Koalíció nem a vesztesek közé tartozik majd az ellenzéki oldalon. Nagy valószínűséggel övék lesz a legerősebb frakció a Fidesz után. Ráadásul a DK a legszervezettebb és leginkább stratégiában gondolkodó szereplő az ellenzéki oldalon. Az LMP, a Párbeszéd vagy az MSZP esetében egy választási vereség után még az is komoly kihívás lehet, hogy a következő EP-választáson átlépjék az ötszázalékos küszöböt. Egy választási vereség, az ellenzéki szavazók csalódottsága ki fog követelni valamifajta változást az ellenzéki térfélen. Hogy ez milyen változás lesz, azt nem tudni előre, de az biztos, hogy ha veszít, ebben a formációban utoljára fut így neki az ellenzék a választásoknak.
Még Budapesten is kifejezetten bizalomra okot adó számok kerülnek a fideszes politikusok elé.
Mit lehet tudni, milyen a hangulat a Fideszben?
Van egyfajta bizonytalanság a jövőt illetően, de ezt tapasztaltam a 2014-es és a 2018-as választások előtt is. Viszont a fideszes politikusok elé kerülő számok sokkal jobbak annál, mint amit a nyilvános elemzésekben látunk. Az egyéni választókörzetekben, még nagyvárosokban és Budapesten is kifejezetten bizalomra okot adó számok kerülnek a fideszes politikusok elé. Aztán ezek a számok vagy igazak, vagy nem, de adnak egyfajta magabiztosságot a Fidesz politikusainak. De én még nem láttam olyan politikust, aki kényelmesen hátradőlt volna azelőtt, hogy befutottak volna az első eredmények. Mindenki megtapasztalta már a karrierje során, hogy a kutatások mennyire nehezen tudják előrejelezni a végeredményt.
Ennek ellenére mégis nagyobb eséllyel számít Fidesz-győzelemre, mint ellenzéki győzelemre. A kutatásokon túl mit lehet tudni a végeredmény szempontjából különösen fontos helyi kampányokról?
Annyira egyenlőtlen a helyzet, hogy nehéz elképzelni, hogyan tudna az ellenzék többséget szerezni. Az ellenzék esélyeit illetően mindig az bizonytalanít el, amikor közelebbről nézem meg azokat a körzeteket, amelyeket az elemzők az ellenzék által nagy valószínűséggel nyerhetőnek tartanak. Különösen akkor, ha végignézzük azokat az egyéni választókörzeteket, amelyeket billegőnek szokás nevezni. Az ember átgondolja, hogy ezekben a falvakban, kistelepüléseken hogyan fogja tudni az ellenzék megszerezni azokat a szavazatokat, amelyek a többséghez szükségesek lennének. Nem is az ellenzéki aktivitásról van szó, hanem a lehetőségeikről. Én nem azt tapasztalom ezekben a körzetekben, hogy nagy lehetőségei lennének az ellenzéknek megjelenni akár a helyi nyilvánosságban, akár a köztereken, plakátokon.
Olyan körzetben lakom, amit billegőnek szoktak nevezni, és a környéken is vannak olyan körzetek – Tapolca, Balatonfüred például –, amelyekről úgy szoktak beszélni, hogy ott van lehetőség az ellenzéki győzelemre. Ennek nem igazán látom az előjeleit. Igaz, hogy van egy jelentős proteszthangulat, de ha nyer az ellenzék, az nem azért lesz, mert az ellenzék a kormányhoz mérhető kampányaktivitást mutatott. Hanem annak ellenére.
Hogy látja a Kutyapárt és a Mi Hazánk esélyét? Azt szokták mondani, hogy a kiélezett helyzet nem nekik kedvez, de most úgy tűnik, mégsem annyira kiélezett a helyzet. Viszont a háború ezt is felülírja.
Kiélezett a helyzet, és még kiélezettebb lesz, mert a valódi kérdés az utolsó pillanatig az lesz, hogy marad-e Orbán Viktor. Ebben a helyzetben azok, akik a kormány távozását akarják, meg fogják gondolni, hogy a szavazatukat egy esélytelenebb politikai erőre adják-e. Ezért nem látom reménytelinek sem a Kutyapárt, sem a Mi Hazánk esélyét. A Kutyapártét különösen azért nem, mert igazán nem látom az ő kampánytevékenységüket. A Mi Hazánk jelenléte és politikai tevékenysége is komolyabb, ráadásul ők jó helyen keresgéltek politikai témákat, csak a politikai folyamatok ellenük dolgoztak, a háború alaposan felülírta a Covid-témát. Ugyanakkor a köztéri jelenlétük jelentős, szinte az ellenzékéhez mérhető. Nekik talán több esélyük van az ötszázalékos küszöb eléréséhez, de az átugrásra most egyik párt sem látszik olyan egységesnek.
