Az UNESCO, az ENSZ kulturális ügynöksége Ukrajna „sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökségének” nevezte az ukrán borscsot, a céklaalapú levest, amelynek változatai több más ország konyhájának is részei. Az ukrán kulturális miniszter „a borscsháború győzelmeként” ünnepelte a döntést.
„Az UNESCO bizottsága július 1-jén vette fel a sürgős védelemre szoruló szellemi kulturális örökség listájára” az ukrán borscsfőzés kultúráját – áll az ügynökség. (A szervezetnek szinte az összes ENSZ-tagállam része, kivéve Izraelt, az Egyesült Államokhoz tartozó szigetcsoportokat és magát az Egyesült Államokat, amely kétszer is távozott, legutóbb 2018-ban, a Trump-elnökség idején.)
Az UNESCO azzal próbál fair maradni, hogy elismerte: az ukrán borscs „a régió több országában fogyasztott borscs nemzeti változata”.
„A szellemi kulturális örökség valamely elemének listára vétele (…) nem jelenti az érintett örökség kizárólagosságát, sem pedig tulajdonjogát” – áll az UNESCO közleményében.
Akkor most kié a borscs?
Olena Scserban ukrán néprajzkutató azt állítja, hogy 365 egyedi borscsrecepttel rendelkezik, és egyszer bemutatta azt a ritka módszert, hogyan kell a levest kemencébe helyezett cserépedényben főzni.
Az ukrán, orosz, lengyel, román, moldovai és egyéb borscsok közös eleme a cékla, amely sajátos, mélyvörös színt ad a levesnek. Helyi ízléstől és egyéni recepttől függően az emberek káposztát, burgonyát, répát, fokhagymát, húst, esetleg babot is főznek bele. Mivel a régió több országában fogyasztják, eredetéről ahhoz hasonló vitát folynak, hogy ki mondhatja magáénak a közel-keleti hummuszt.
A döntést gyorsított eljárás után hagyták jóvá, amelyet Oroszország ukrajnai inváziója és a háború által okozott „eme hagyományra kifejtett negatív hatás” váltott ki – olvasható még a kommünikében.
„Az ukrajnai háború kezdete óta az UNESCO a mandátumával összhangban egy sor sürgősségi intézkedést kezdeményezett a kultúra, az oktatás, valamint az újságírók védelme terén” – tette hozzá a szervezet.
Egy további érv a borscs Ukrajnához sorolása mellett az volt, hogy „az emberek nemcsak főzni és összejönni nem tudnak, de a borscshoz való helyi zöldséget termeszteni sem képesek, és ez aláássa a közösségek kulturális és társadalmi jólétét.”
Olekszandr Tkacsenko ukrán kulturális miniszter üdvözölte az UNESCO lépését, és azt mondta „a borscsháborúban miénk a győzelem (…) az étel hivatalosan ukrán, és védelem alatt áll. – Hozzátette: – Ne feledjék és legyenek biztosak benne, hogy a háborúban is győzni fogunk” – mondta, utalva Oroszország inváziójára.
Azt, hogy a levest Ukrajnának adva feltették arra a listára, amelyen megtalálható a nápolyi pizza és a kaukázusi Georgia borkultúrája, dühöt váltott ki Oroszországban.
Az Egyesült Államokban működő orosz nagykövetség a Twitteren közzétett bejegyzésében megjegyezte, hogy a borscs „számos ország, köztük Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna, Lengyelország, Románia, Moldova és Litvánia nemzeti eledele”.
Ismét kiakadt a beszólós orosz külügyi szóvivő
Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője Facebookon azt írta, hogy „a mi borscsunkat nem kell megvédeni, a tálban azonnali és teljes megsemmisítésnek van kitéve”.
Megjegyezte, hogy az olyan ételeket, mint a hummusz és a piláf (rizses hús) több nemzet nemzeti ételének nyilvánították, de Kijev azt képzeli, hogy „mindent ukránosítani lehet”.
„Mi lesz a következő? – tette fel a kérdést. – Az az állítás, hogy a sertéshús ukrán nemzeti termék?”
Alekszandr Aszalov politológus azt állította, hogy a lengyelek „saját találmányuknak vallják a borscsot, és úgy tekintik, hogy az ukránok vették át tőlük (…) nevetséges, hogy a borscs az UNESCO révén politikai kontúrt kapott.”
Zakharova megjegyzését ziccerként csapta le a lett külügyminiszter, Edgars Rinkēvičs: „Tetszik, nem tetszik, tűrj csak, szépségem!” – írta Vlagyimir Putyin orosz elnök februári, Ukrajnának címzett megjegyzését idézve.
Zakharova nem maradt adós, visszadobott egy homofóbgyanús megjegyzést a Telegramon a bevallottan meleg miniszternek: „Edgar, hát magát nem a női szépségek érdeklik. Találjon magának egy szépfiút, aztán tűrjön ő. Én meg nem vagyok az öné. Vagy ez egy újabb coming out?”
Egy ukrán séf kampánya segített be a győzelembe
Ukrajna UNESCO-jelölésre irányuló kérelme mellett a Jevhen Klopotenko szakács által alapított nem kormányzati szervezet, az Ukrán Kulturális Intézet lobbizott. A Facebookon 2020-ban közzétett bejegyzésében Klopotenko azt mondta, hogy az elnevezésre azért van szükség, mert sokak számára a borscs orosz leves.
Klopotenko 2019-ben nyilvánította ki először hangosan az elégedetlenségét, mivel idegesítette, hogy sok külföldi étterem orosz levesnek állítja be a borscsot. Ennek nyomán kezdett el kampányolni, hogy az UNESCO ismerje el az ételnek az ukrán kultúrához kötődő erős szálait.
„Nem szeretem ezt borscsháborúnak nevezni, de gyakorlatilag erről van szó” – mondta 2020-ban az AFP-nek, és több száz oldalnyi bizonyítékot kezdett gyűjteni másokkal együtt.
„Ez a nemzeti identitásról szól” – írta Klopotenko.
Az ukránok testhosszal vezetnek az UNESCO-listán
Az élelmiszerekről és italokról szóló disputához tartozik, hogy oroszok és lengyelek már korábban is parázs vitát folytattak a vodka eredetéről, amely évszázadokkal ezelőtt jelent meg egy olyan térségben, amelyen a modern kori Lengyelország, a Baltikum és Oroszország nyugati része osztozik.
Ukrajna közben már eddig is vezetett a jóval népesebb Oroszországgal szemben az UNESCO-listán. Már korábban szerepelt rajta a krími tatárok kézművessége, az Ornek, a kosztivi festett porcelán, a Dnyipropetrovszk régió kozák dalai és a petrihivka népművészeti díszítés.
Ukrajnával szemben Oroszország csak a főként Szibériában élő óhitűek, avagy a sokáig üldözött raszkolnyiki, az ortodox „régi hívők” kultúrája és az Olonho, a jakut hősi eposz révén került fel a listára.
Magyarország esetében a solymászat, a kékfestés, a Kodály-módszer népzenevédelme, a matyóhímzés, a táncházmódszer és a busójárás szerepel az UNESCO-listán.
