A kormány egy változtatással lényegében kiüresítette a nyilvános vagyonnyilatkozatok rendszerét, noha eddig is következmények nélkül füllenthettek benne a magyar politikusok. A vagyonnyilatkozat egyébként máshol a korrupció elleni hatékony eszköz. Szokatlan az enyhítés időzítése, hiszen közben épp a korrupció elleni hatékonyabb fellépésért cserébe juthatna hozzá az ország az EU-s támogatásokhoz.
- Ez a cikk a nyilvános vagyonnyilatkozatokról szól, amelyek a fejlett országokban lényeges korrupció elleni eszközként működnek.
- Magyarországon eddig is nagyon gyenge, a céljára teljességgel használhatatlan színvonalon működött az állami döntéshozók vagyonnyilatkozati rendszere.
- A mostani enyhítési hullám után viszont már az sem egyértelmű, hogy az új vagyonnyilatkozat mitől lesz lényegesebb papír, mint bármelyik poháralátét.
- A korrupció elleni védekezés további gyengítése az időzítés miatt is különleges, hiszen az EU épp az ellenkezőjét várná el a támogatások folyósításáért.
Az elmúlt években a Fidesz-kormányok kifejezetten sokat tettek azért, hogy a politikusok tényleges vagyona és eredete minél kevésbé legyen megismerhető a választók számára.
A számos lépés közül a legerősebb talán a szigorúan titkos tulajdonosú magántőkealapok rendszerének 2014-es bevezetése volt, hiszen ezekkel például nincs is már szükség egzotikus offshore-cégek mögé bújtatni az eltitkolni szánt vagyon tényleges tulajdonosait.
A „legális pénzmosásként” elhíresült Stabilitási Megtakarítási Számla is idetartozhat, amely a vagyon eredetét segít örökre eltakarni.
A témától kicsit sem független, hogy lényegében ellehetetlenítették a NAV számára a vagyonosodási vizsgálatokat. Egyébként nem sokkal azután, hogy 2015-ben ellenzékiek ilyen vagyonosodási vizsgálatot kértek Habony Árpád és Szijjártó Péter ellen, előbbi akkoriban szaporodó médiabefektetései, utóbbi luxusingatlan-vásárlása után.
De olyanokra is lehet gondolni, mint amikor az ingatlanokról készült drónfelvételek készítését tették törvénytelenné 2021-től, nem sokkal azután, hogy a Mészáros Lőrinc bicskei birtokánál parkoló páncélozott járművekről készült többek között felvétel.
Ebbe a sorba illeszkedik az
eleve kirívóan gyenge vagyonnyilatkozati rendszer legfrissebb átírása is,
ahol egyebek mellett már például a vagyonukat sem kell teljesen bevallaniuk az érintetteknek.
Hasznos intézmény lehet
Lényegében minden olyan embernél hasznos valamilyen időközönkénti vagyonnyilatkozat, aki más pénzéről dönt, hiszen olyankor lehet leginkább korrumpálódni. Ideértve például azt is, ha valaki döntéshozó egy iparágban, egyik közeli rokona pedig ugyanott érdemi szereplő, akkor félő, hogy végül a rokon irányába fog lejteni a szabályozás.
Mindez értelemszerűen elsősorban az állami tisztségviselőknél merül fel, de mondjuk a Mol is biztosan elvárja a vezetőitől, hogy ne a versenytárs OMV részvényeiben tartsák a megtakarításaikat a lehetséges érdekellentétek miatt.
Az időszakos vagyonbevallás a korrupciós kockázatok csökkentése mellett sok esetben a döntéshozók hitelességének ellenőrzésére is alkalmas eszköz. Egy egyszerű példával élve: ha egy kifelé hangos környezetvédő politikus két magánrepülőt tart a felesége nevén, az fontos információ a választóknak.
Magyarországon szinte teljesen használhatatlan volt
Az eddigi magyar képviselői vagyonnyilatkozati rendszer a fenti céloknak eddig sem tudott megfelelni, leegyszerűsítve két fő probléma miatt:
- Alapjáraton senki nem ellenőrizte hivatalból a vagyonnyilatkozatok valóságtartalmát.
- Ha néha mégis kiderült, hogy súlyosan hiányos vagy hamis egy-egy vagyonnyilatkozat, akkor sem lett semmilyen érdemi következménye. A gyakorlatban az érintett legfeljebb átírta a kifogásolt részeket.
Az olvasóra bíznánk annak eldöntését, mennyi értelme van olyan hivatalos papírokat kitöltögetni, amelyeknek tartalma nem biztos, hogy igaz, de ha biztosan nem igaz, akkor se jár érte büntetés.
Az újságírók, civilek ettől még próbálgatták nyilvános adatokból valahogy ellenőrizni ezeket a nyilatkozatokat, de hatósági eszközök nélkül erőfeszítéseik rendre kudarcra voltak ítélve. Ha az érintett minimálisan odafigyelt a vagyona eltitkolására, nem sok esélye maradt a nyilvánosságnak megtudni a valóságot.
Évek óta nyíltan „színjátéknak”, „abszurd rituálénak” írták le a lapok az egész folyamatot, amely a képviselőknek legfeljebb az átláthatóság látszatát kölcsönözte.
Már emlékszem, honnan volt a pénz
Amikor az érdeklődők mégis kiderítettek egy-egy extrém aránytalanságot, az érintett gyakran hallgatott egy-két napig, majd végül eszébe jutott egy vagy több magyarázat a vagyon forrására. Néha emellett fel is jelentették az érdeklődőt.
Emlékezetes magyarázat volt például 2014-ben, amikor Mészáros Lőrinc elfelejtette, hogy év közben kivett egymilliárd forintot a cégeiből, és abból élt.
Még nagyobb port vert fel Rogán Antal lakásának pár nap alatti ismétlődő növekedése ugyanebben az évben. Kicsit később Rogán Antal feltalált egy jól jövedelmező informatikai szabadalmat.
Szijjártó Péteréknél szintén 2014-ben nem volt egyértelmű, honnan tellett nekik 167 milliós új házra. De aztán elmondta, hogy segítők és a szülők adtak kölcsön a külügyminiszternek, ő csak nyolcvanmilliót tett bele az új házba a megtakarításaiból. Hamarosan aztán még jobban emlékezett, aszerint igazából csak 68 milliót fizetett ő a házba.
A DK-s Varju Lászlónál 2016-ban azután derült ki, hogy kicsit több vagyonos cége volt, mint amit korábban bevallott, miután Lamperth Mónika korábbi szocialista belügyminiszter ilyesmivel viccelődött egy nyilvános kommentjében.
Vagy frissebb példával idén is bepillantást lehetett nyerni Orbán Viktor kiszolgáltatott anyagi helyzetébe. A miniszterelnök egyelőre nem igazán tudott félretenni nyugdíjas éveire, leszámítva a korábban is meglévő másfél ingatlanát.
Legyen önkéntes, rendszertelen, sokkal kevesebb emberre vonatkozó
A korábbi rendszerben számos szereplő volt kötelezett éves vagyonnyilatkozatra, az országgyűlési képviselőknél maradva az ő formanyomtatványuk például egy 18 oldalas dokumentum volt.
Emellett a velük egy háztartásban élők is kötelezettek voltak, igaz, az ő bevallásuk sosem vált nyilvánossá. Az is lényeges feltétel volt, hogy elvileg teljes körű volt, minden vonatkozó érdemi vagyonelemet pontosan fel kellett volna tüntetni.
Az idén behozott, hatoldalas új verzió eleve csak a kormánytagokra, képviselőkre és az alkotmányos intézmények vezetőire vonatkozik. Azaz a polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek vagy más állami tisztségviselőknek továbbra is a régit kell használniuk.
Az új rendszernél erős különbségek lesznek, hogy:
- Nem kötelező évente nyilatkozni, elég ciklusonként egyszer, aztán akkor, amikor a képviselő indokoltnak gondolja.
- Nem kell a teljes vagyont bemutatni, elég a megelőző három évben végzett foglakozásai után sávosan bejelölni egy-egy jövedelemsávot. Azaz nem feltétlenül kell már bevallani például az ingatlanvagyont vagy a céges tulajdonrészt sem. Utóbbinál a képviselőre van bízva, hogy indokoltnak érzi-e beírni a cégeit, befolyással lehetnek-e a döntéseire.
- A rokonok kikerültek, nem kell már titkos vagyonnyilatkozatot sem tenniük.
- Alkalmi jövedelmeikről csak akkor kell bármit nyilatkozniuk, ha azok évi kétmillió forintnál magasabbak.
- A tartozásaikat is csak akkor kell beírniuk, ha indokoltnak érzik.
A régi rendszerből viszont megtartották, hogy továbbra sem lesz szükség független, alapos és rendszeres ellenőrzésre, illetve beépített valódi szankciókra sem, ha esetleg valaki még az új szisztémában is rosszul emlékezne releváns információkra.
Az EU közben épp a korrupciós kockázatok markáns csökkentését kérné
Az átalakítás időzítése azért is furcsa, mert az uniós jogállamisági jelentésben külön kiemelték a magyar vagyonnyilatkozati rendszer kitartó gyengeségét.
Külön említve például a magyarországi nyilatkozatok rendszeres és tényleges ellenőrzésének hiányát. Egy ilyen irányú reformmal egyébként a hazai és uniós korrupcióellenes szervezetek régi elvárását is teljesítenék, hogy az ellenőrzött, releváns információk szerepeljenek ezekben a nyilatkozatokban, ne többé-kevésbé önkéntesen bedobott adatok, amelyeket az érintettek láttatni szeretnének.
Ennek ellenére visszatérően előkerül az uniós kritikáknál, hogy a magyar állam általában nem épít ki a korrupció megnehezítése érdekében független ellenőrző mechanizmusokat, és egyébként tavaly is kiemelték: „aggasztó, hogy milyen gyengén ellenőrzik Magyarországon a vagyonbevallásokat”.
A mostani átalakítás viszont egyértelműen az eleve gyenge hazai szabályok további puhítását jelenti, ami az EU által kért antikorrupciós irány szöges ellentéte.
Ezt valószínűleg az előterjesztő fideszes képviselők is pontosan így látták. A törvénymódosítás indoklásánál ugyanis szokatlanabb módon fel sem merült, hogy mi az egész rendszer célja és hogy ahhoz közelebb visznek-e a változtatások.
