Az EU-nak erősítenie kell a saját védelmét, azonban nem lesz uniós hadsereg. Ehelyett a tagállamok a védelmi iparba történő beruházásokat fokozzák és összehangolják annak érdekében, hogy elkerüljék a páchuzamosságokat. Ebben a munkában számítanak a magánbefektetőkre is. Az EU elfogadta az erre vonatkozó koncepciót, a megvalósításnak azonban akadálya lehet, hogy nincs uniós tapasztalat ezen a téren.
Közel két éve írják már az EU stratégiai iránytűjét (azonnal elmondjuk, mi ez), de az utóbbi hetekben tulajdonképpen kezdhették elölről a munkát Brüsszelben és a fővárosokban. Oroszország Ukrajna elleni inváziója ugyanis alapvetően átalakította a világ biztonsági térképét.
Különösen érvényes ez Európára, amelynek tíz tagállama is valamilyen módon szomszédos vagy az agresszorral vagy az áldozatával. A stratégiai iránytű egy átfogó uniós politika, amely megmutatja, hogy milyen biztonsági kihívások előtt az EU és ezekre milyen válaszokat lehet és kell adni. És míg eddig a legnagyobb gondok között azt kellett megemlíteni, hogy az afganisztáni helyzet kiszámíthatatlan és törékeny, egyes belső afrikai országokban gyakoriak a katonai puccsok, az Iszlám Államot még mindig nem sikerült felszámolni, s mindezek közvetve veszélyeztetik az EU biztonságát, vagy menekülthullámokat válthatnak ki, addig az orosz-ukrán háború véget vetett a békés Európa ideális képének.
Erről beszélt Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is, amikor néhány napja az uniós vezetők értekezletére érkezve megemlítette, hogy a tagállamoknak egy jelentősen átdolgozott stratégiát kellene jóváhagyniuk.
Ehhez kapcsolódóan: Elég erős-e az EU az energiaárak mérsékléséhez?Ötezer katona, de nem hadsereg
A stratégiai iránytű első változatát az EU főképviselője terjesztette elő 2021 novemberében. A dokumentum alapját egyrészt egy olyan, első alkalommal elvégzett fenyegetettség-elemzés képezte, amelyhez a 27 uniós tagállam hírszerzési szolgálatai is hozzájárultak, másrészt pedig a tagállamok, az uniós intézmények és szakértők részvételével folytatott strukturális párbeszéd.
2022 februárjában és márciusában újabb változatok készültek, amelyek szövege tükrözte a tagállamok közötti megbeszélések eredményeit, és figyelembe vette a Bizottság által február 15-én közzétett védelem- és űrpolitikai csomagot, valamint a legfrissebb nemzetközi fejleményeket, köztük különösen az Ukrajna elleni orosz katonai agressziót.
Amin az alapvetéseket illeti, a Stratégiai Iránytű figyelemre méltó elmozdulást jelent az EU kollektív katonai ambícióiban, amelyek történelmileg meglehetősen szerények, és az erőfeszítéseket a tagállami hadseregek és a NATO masszív ereje felé irányították. Az új terv végső ambíciói is meglehetősen óvatosan – egy akár 5000 katonából álló, gyors bevetésű uniós haderő létrehozását irányozzák elő. Hozzá kell tenni, hogy ez nem jelenti azt, hogy az EU-nak állandó hadserege lenne. Erre vonatkozó utalás ugyanis egyetlen EU-s dokumentumban, alapszerződésben, az állam- és kormányfők valamely találkozójának végkövetkeztetésében sem szerepel és bár felvetődött a gondolata, de akkora volt az uniós kormányok közötti véleménykülönbség, hogy ez hamar lekerült a napirendről. Mindenkit megnyugtatott az a tudat, hogy a NATO kellő védelmet garantál a kontinensnek. A NATO 30 tagállamából 22 az EU tagja is, a többiek pedig szoros együttműködésben vannak a katonai szövetséggel – még ha hivatalosan semlegesek is.
Ehhez kapcsolódóan: Orbán Viktor: A NATO sokkal erősebb, mint OroszországKiegészíteni a NATO-t
A stratégiai iránytű tehát egy olyan ambiciózus cselekvési tervet jelent, amelynek alapján az Európai Unió 2030-ra megerősítheti biztonság- és védelempolitikáját. Célja, hogy az EU erősebb és cselekvőképesebb biztonságszolgáltatóvá válhasson. Az EU-nak képesnek kell lennie megvédeni polgárait, valamint hozzá kell tudnia járulni a nemzetközi békéhez és biztonsághoz, kiegészítve a NATO-t, amely továbbra is a kollektív védelem alapját képezi tagjai számára.
Ha a stratégia iránytű - jelenleg aktuális - pontos meghatározásra vagyunk kíváncsiak, akkor a következőket kell figyelembe vennünk: “a stratégiai iránytű a közös értékelését jelenti azon stratégiai környezetnek, amelyben az EU működik, valamint az Unió előtt álló fenyegetéseknek és kihívásoknak”. Az idézett dokumentum konkrét és megvalósítható javaslatokat tartalmaz, nagyon pontos végrehajtási ütemtervvel: ennek célja, hogy az EU határozottabban tudjon cselekedni válság idején, és képes legyen megvédeni biztonságát és polgárait.
Az iránytű a biztonság- és védelempolitika valamennyi szempontját lefedi, és a következő négy feladat köré szerveződik: „cselekedjünk”, „ruházzunk be”, „lépjünk partnerségbe” és „védjük meg”.
Ebben a négy kategóriában talán a legfontosabb a már említett akár 5000 katonát is kitevő “uniós gyorstelepítésű kapacitás”, ez az állomány azonban jellemzően szükséghelyzetekben, természeti katasztrófáknál, kitelepítési műveletek során lesz bevethető. Ugyanezekre a célokra létrehoznak olyan polgári missziókat, amelyek amelyek 200 teljes körűen felszerelt szakértőből állnak. A tervek között szerepel, hogy ezek az egységek rendszeres éles gyakorlatokat fognak végrehajtani szárazföldön és a tengeren, meg fogják erősíteni hírszerzési elemzési kapacitásokat és uniós hibrid eszköztárat és a hibrid fenyegetéseket kezelő gyorsreagálású csapatokat fognak létrehozni.
Ehhez kapcsolódóan: Veszélyes szakaszához közeledhet Putyin ukrajnai háborújaElméletből gyakorlat
Utolsó, de talán legfontosabb aktusként az uniós állam- és kormányfők is jóváhagyták a stratégiai iránytűt. A március 24-25-i ülésükön kimondták, hogy az iránytű
- “a) lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy válság esetén gyorsabban és határozottabban lépjen fel;
- b) megvédi érdekeinket és polgárainkat azáltal, hogy megerősíti az Európai Unió
- képességét a fenyegetések előrejelzésére és enyhítésére;
- c) ösztönzi a beruházást és az innovációt a szükséges képességek és technológiák közös kifejlesztése érdekében;
- d) elmélyíti a partnerekkel való együttműködésünket a közös célok elérése érdekében.”
A következő lépésben az Európai Bizottság és az Európai Védelmi Ügynökség május közepéig egy elemzést készít a védelmi beruházások terén mutatkozó hiányosságokról. A vezetők rámutattak arra, hogy az EU “védelmi képességeinek megerősítése érdekében teljes mértékben ki kell aknázni az Európai Unió finanszírozási eszközeiben és kezdeményezéseiben, különösen az Európai Védelmi Alapban, az állandó strukturált együttműködésben, a képességfejlesztési tervben és a koordinált éves védelmi szemlében rejlő lehetőségeket”. Emellett 2022 végéig intézkedéseket kell hozni a védelmi ipar magánfinanszírozáshoz való jutásának előmozdítására és megkönnyítésére, többek között az Európai Beruházási Bank nyújtotta lehetőségek legjobb kihasználása révén.
Vagyis az EU hozzálát az elmélet gyakorlatba ültetéséhez, ami azért nem könnyű feladat, mert az EU-nak nincsenek tapasztalatai ezen a téren.