A magyar fiatalokat kevésbé érdekli a politika, mint európai társaikat, de a kormány propagandája őket is eléri: sokkal előítéletesebbek, mint más országok fiataljai. 2014 óta növekszik a közéleti érdeklődés, amit a járvány csak tovább növelt. Kérdéseinkre Szabó Andrea ifjúságkutató, a TK Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa válaszolt.
Milyen korosztályt értünk a fiatalok megnevezés alatt a társadalomtudományokban?
Az az életszakasz, amire elsőként gondolunk, amikor fiatalokról beszélünk a ’60-as években, a nyugat-európai társadalmakban alakult ki. Ekkor jött létre egy olyan életszakasz, amelyik nagyjából a középiskola idején kezdődik, és körülbelül a 20-as évek közepe, vége felé ér véget. Ennek az életszakasznak két nagyon fontos jellemzője van. Az egyik, hogy ekkor van sok szabadideje az embereknek, amit nem tanulással és nem munkával töltenek el, hanem tényleg önmagukra fordítják. Kialakul egy sajátos, ifjúságra jellemző életmód, aminek van egy picit hedonista, kicsit önző, fogyasztás-orientált jellege. Ez a fajta ifjúság-fogalmom a II. világháború előtt teljesen ismeretlen volt, és ma is vannak olyan országok a világon, ahol nem létezik ez az átmenetei időszak.
A szakirodalom nagyjából a 15-29 év közötti korosztályt tekinti ebbe a kategóriába tartozónak. Az alsó korhatár azért nem egyértelmű, mert egyre korábban lesznek nemileg is érettek a fiatalok. Ugyanakkor a másik irányba is kitolódik ez az életszakasz. Egyre hosszabb ideig maradnak a fiatalok ebben a státuszban, amikor nem vállalnak felelősséget, megpróbálják kitolni a felelősség vállalással, munkavállalással, családalapítással együtt járó döntéseket. Amíg nem kell valójában elköteleződniük.
Magyarországon hogy áll ez a folyamat?
Magyarországon is lezajlottak ugyanazok a folyamatok, amik Nyugat-Európában. Viszont itt később kezdődtek és több zökkenő is adódott. A rendszerváltás utáni nagyon súlyos gazdasági problémák hatványozottan érintették a magyar fiatalokat, ahogyan a 2008-as nagy válság következményei is. Ezek az ifjúsági életszakasz megrövidülésével jártak, azaz kénytelenek voltak a fiatalok gyorsabban munkába állni. Ugyanakkor a családalapítási hajlandóság csak kis mértékben növekedett.
A 2010 után regnáló kormányoknak kimondott célja, hogy ösztönözze a fiatalok önálló lakáshoz jutását, munkába állását és a családalapítását, azaz hogy lerövidítse az ifjúsági életszakaszt. Ezen a területen vannak is részsikerek: 2019-ig növekedett a gyerekvállalási kedv, nőtt a házasságkötések száma. A lakásvásárlást segítő programok sikeressége azonban nem egyértelmű.
A gyerekszületések növekedésében nagy szerepe van a tankötelezettség 16 évre való leszállításának is. Azok a gyerekek, akik a növekedést okozzák, nem azokban a társadalmi rétegekben születtek meg, ahol a kormány szerette volna.
A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének kutatásai egyértelműen azt mutatják, hogy a kormányzati szándékok ilyen értelemben nem voltak teljes mértékben sikeresek. Nem a középosztály és a felső-középosztály társadalmi rétegében született a több gyermek, hanem az alsó-középosztály esetében, vagy még egy szinttel lejjebb. Csak nagyon lassan megy felfelé a társadalmi ranglétrán ez a fajta gyermekszám-növekedés.
Mi jellemzi a fiatalok közéleti és politikai érdeklődését?
A politizálástól, első sorban a hagyományos pártpolitizálástól elfordultak Nyugat-Európában is a fiatalok. Magyarországon pedig soha nem is fordultak igazán a politika felé – néhány kampány-szerű felfutástól eltekintve. A rendszerváltás után közvetlenül volt egy rendkívül aktív politizálási időszak a fiatalok körében, aztán a kétezres években például Gyurcsány Ferenc miniszterelnök csinált egy fiataloknak szóló kampányt, aminek nagy hatása volt a korosztályra. De az őszödi beszéd utáni események is nagyon megérintették a fiatalokat. Vannak ilyen rövid időszakok, de eltekintve ezektől a magyar fiatalság sosem volt közéletileg vagy politikailag vett érdeklődő.
Érdekes, hogy az első választók – szülői hatásra, iskolai nyomásra –nagy arányban elmennek szavazni. Ezen fiatalok nagy része viszont a második választásra már nem megy el. Úgy érzik, hogy nincs a politikai részvételüknek eredménye, nagyon gyors a kiábrándulás. Aztán el kell telnie két, vagy akár három választásnak is, amíg elérkezik az állampolgári felelősség egy következő szakasza, a középosztályi gondolkodásmód, a felelősségvállalás. Akkor megint elkezdődik a választásokon való részvétel.
2010 után hogyan alakult a fiatalok politikai részvétele?
2010 után enyhén csökkenni kezdett a politikai részvétel, aztán 2014-től egy enyhe, közéleti és politikai aktivitást mutattak az adatok. A legfontosabb a netadóhoz kapcsolódó tüntetéssorozat volt, ami a rendszerváltás utáni időszakban a legnagyobb mértékben megmozgatta meg a fiatalságot – ha eltekintünk az egyetemista tüntetésektől. Ennek volt egy húzóereje, aminek hatására megnövekedett a közéleti aktivitás.
Amikor megindult a tömeges migráció Magyarország irányába, egyszer csak Budapest utcáin megjelennek a menekültek. Akkor volt egy nagyon nagy spontán összefogása a budapestieknek, elkezdték segíteni a Keletinél ragadt szerencsétlen sorsú menekülteket. Ebben nagyon sok fiatal is részt vett. Ekkor még nem indult be a kormányzati ellenkampány, hanem a szolidaritás volt erősebb a fiatalok körében is.
Külön érdekes a mostani időszak. Azt gondolhatnánk, hogy a Covid megakadályozza az embereket a politikai részvételben, de ez nem így van. 2000 óta – amióta pontos méréseket végeznek Magyarországon – a legutolsó mérések mutatják a legmagasabb politikai és közéleti érdeklődést. A járvány is közéleti téma lett, jóval több mint egyszerű egészségügyi kérdés. Ezért a fiatalok is érdeklődőbbé váltak a közélet és a politika iránt. Ezt kimutatta több, egymástól függetlenül készült 2020-as felmérés is. Ráadásul nem csak az érdeklődés növekedett meg, hanem a politikai aktivitás terén is van egy nagyobb potenciál. Mintha jobban szeretnék a fiatalok elmondani a véleményüket, ha más nem, akkor az online térben.
Az egyetemistákat miért kell külön kezelni?
Készítettem egy összehasonlító elemzést, amiben a fiatalok, az egyetemisták és a felnőtt népességet közéleti aktivitását vizsgáltam. Ebből az jött ki, hogy messze az egyetemisták a legaktívabbak Európában és Magyarországon is.
Az egyetemi léthez hozzákapcsolódik a több szabadidő és egy olyan szocializációs közeg, ami behúzza a hallgatókat a közéletiségbe, ha akarják, ha nem. Aztán, hogy az egyetem után ez a fokozott érdeklődés megmarad-e, azt nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy a felsőfokú végzettségűek politikai aktivitása minden társadalomban a legmagasabb.
Egy tavaly készült felmérésben az jött ki, hogy Európában a magyar fiatalok körében a legnagyobb a migráns- és bevándorló-ellenesség. Ennek mi az oka? (Az európai szélsőjobbról készült felmérésről itt írtunk részletesen)
Az ember az születésétől kezdve nem előítéletes. Pszichológiai kutatások teljesen egyértelműen bizonyították, hogy a 0-2 éves kisgyerekek teljesen mentesek az előítéletességtől. Az előítéletesség tanult minta. A családi és az iskolai szocializáció révén tanulják meg a gyerekek a másoktól való távolságtartást. Ha egy társadalom előítéletes, akkor a fiatalok is előítéletesek is lesznek. Nem a gyerekek, hanem a fiatalok. Hiszen a szocializáció révén ez a mintázat öröklődik tovább a nemzedékek között.
Az előítéletességet egyrészt befolyásolják bizonyos személyiségjegyek is. Ugyanakkor az előítéletességet nagyon nagymértékben lehet pozitív és negatív irányokba is kampányok, külső hatások segítségével befolyásolni. Ha egy adott országban tudatosan próbálják csökkenteni az előítéletességet, például különböző oktatási programok, nagy nemzeti kampányok, érzékenyítés segítségével, ott kimutathatóan csökken az előítéletesség. Ez fordítva is igaz. Ha egy országban tudatosan növelik az előítéletességet, és nemzeti szintű, sőt kormányzati kampányok vannak egy adott társadalmi csoport vagy kisebbség ellen, annak egyértelmű és nagyon gyors hatása van az adott országban az előítéletességre.
A magyar társadalomban egyébként is van egy átlagosnál nagyobb hajlam az előítéletességre, itt sohasem volt egy különösebben befogadó gondolkodásmód az elmúlt száz évben. Ezt az előítéletességet a 2015-ben kezdődő migrációellenes kampány drámaian megnövelte, gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra. Ez alól a migrációs kampány alól pedig a fiatalok sem tudnak kibújni. Olyan nincs, hogy a felnőtt társadalomra hat, a fiatalokra meg nem hat valami. A fiatalokhoz is eljutnak a közéleti hírek, ha másként nem, akkor közvetett csatornákon keresztül. A családon, a barátokon keresztül átszűrődnek az információk.
A kutatások egyértelműen azt mutatták, hogy a migrációs kampány előtti magyar társadalom előítéletessége és a migrációs kampány utáni előítéletesség között nagyságrendi különbség van. Az elmúlt két évben azonban a kampányok intenzitása csökkenő tendenciájú volt. Ez érződik is: a legutolsó, 2020-ban készített kutatások már azt mutatták, hogy egy 4-5 évvel ezelőtti állapothoz képest egy hangyányit, de elkezdett szépen visszacsökkenni a korábbi, nagyon nagymértékű előítéletességi arány.
Az előítéletességen túl az Orbán-rendszerben leépült független demokratikus intézményrendszer, az érdekérvényesítési csatornák beszűkültek. Ez nem üzeni azt a fiataloknak, hogy nincs is értelme közélettel foglalkozni, mert úgyis az történik, amit „fent” eldöntenek?
Lehet, hogy a fiatalok egy részének valóban elveszi a kedvét, és elfordulnak a közélettől, a politikától, sőt akár el is hagyják az országot. Másokat viszont épp hogy felráz, elsősorban a nagyvárosi fiatalokat. Akik azt mondják, hogy nehogy már mindig, minden úgy történjen, hanem próbáljunk ez ellen tenni. Az a kérdés, hogy a fiatalok mekkora részét sikerül teljesen elidegeníteni a politikától, és mekkora része az, amelyik elkezd aktívabban politizálni. Szerintem ma nagyobb az a réteg, amelyik inkább elfordul a politikától és bezárkózik a saját életvilágába.
A korrupció egy nagyon erős asszociáció a politikával kapcsolatban, gondolom ez is elidegeníti a fiatalokat.
A mi kutatásaink egyértelműen azt mutatták ki, hogy az egyetemisták leginkább a korrupcióval és a hazugsággal azonosítják a politika fogalmát. Ha pedig valami egyenlő a bűnnel, a manipulációval, az iránt miért érdeklődjön bárki is? Ez egy teljesen logikus magatartás, csak kevesen vannak, akik ezt meg akarják változtatni. De azt is fontos kiemelni, hogy a kormánypárti oldalon is vannak aktív fiatalok. Az egy illúzió, hogy csak ellenzéki oldalon lévő pártok tudják megszólítani a vannak fiatalokat.
Mik azok a közéleti témák, amik leginkább érdeklik a fiatalokat?
Most nyilván a koronavírus-járvány érdekel mindenkit, másról alig esik szó. Ezen túl a környezetvédelem, a klímaváltozás is nagyon fontos a fiataloknak. E mellett érdekli őket a demokrácia napi szintű működése. Nem is a korrupció, hanem a saját életvilágukat érintő bizonytalanság, kiszámíthatatlanság. Hogyan tudnának ezen a bizonytalanságon átlépni, valami nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb világot elérni? Az a politikai erő tudna hosszú távon gyökeret ereszteni a fiatalok körében, ami képes lenne ezt a bizonytalanságot eloszlatni, és egy világos víziót felrajzolni a fiatalok számára.
Komoly kihívást támasztott a fiatalokat megszólítani kívánó politikusoknak ezzel.
Nem is nagyon látom, hogy túl sokan dolgoznának azon, hogy kifejezetten a fiatalokat szólítsák meg. Van olyan párt, ami kitűzte a zászlajára a fiatalok megszólítását, de attól még önmagában nem fogja valóban elérni őket, ha gyakran beszél róluk. Ez ennél sokkal bonyolultabb folyamat.
