Egy Iránban bebörtönzött szufi férfi arra kérte a külvilágot, hogy küldjenek könyveket a raboknak. Napokon belül több ezer kötet érkezett a Teherán közelében található fegyházba, ahol sok kormányellenes tüntetőt is fogva tartanak.
Mohamed Sarifi Mohadam iráni dervis nemrég levélben kérte honfitársait – köztük írókat és kiadókat –, hogy küldjenek könyveket a legnagyobb iráni börtönbe.
Alig telt el néhány nap, és 7000 könyv érkezett az ország minden részéből a Nagy Iráni Büntetőintézet, illetve Fasafuyeh Börtön néven ismert intézménybe.
Sarifi Mohadami hétéves büntetését tölti, mert részt vett a dervisek és biztonsági erők között 2018-ban kirobbant összecsapásokban. Az erőszakban öt katona meghalt, aminek nyomán 300 embert tartóztattak le a Gonabadi dervis közösség tagjai közül. A férfit többek között a hatóságok elleni „propaganda terjesztésért” ítélték el.
Volt rabok szerint a börtönben „embertelen körülmények” uralkodnak.
Sarifi Mohadam elmondta, hogy az olvasás valamiféle békét hozott neki a fegyházban, ahol a könyvek „ritkaságnak” számítanak, miközben a kábítószer szabadon hozzáférhető.
Repülés a város felett: hogyan lehetsz szabad a rács mögött
„Nem valószínű, hogy Bulgakov Mester és Margaritáját olvasva az ember ne repülne át a város felett” – írta a 30 éves férfi, hozzátéve, hogy a bezártságban való olvasás még élvezetesebb, mivel nincs más dolog, ami elterelné az őrizetesek figyelmét.
„Az a szép ezekben a könyvekben, hogy a regény élvezetesebb lesz a rabnak, mert a könyvek áttörik a börtön vasbeton falait.”
A dervis ama szerencsések közé tartozik, akiknek megengedték, hogy családjuk és barátaik könyveket küldjenek. Ő pedig megosztja az olvasnivalót a többi rabbal, köztük egy 70 éves elítélttel, aki minden héten meglátogatja, hogy kölcsönkérjen tőle egy új könyvet, és Alival, aki hetedikes korában befejezte az iskolát és a történelmi témák szerelmese.
Maga a börtön jobbára vallási témájú könyveket és az 1980–88-as iraki–iráni háborúról szóló memoárokat tesz hozzáférhetővé az őrizeteseknek. Sarifi Mohadam szerint ezek a kötetek általában a börtön „kultúrszobáinak” polcain porosodnak.
Bulgakov, Orwell és Saint-Exupéry tartja bennük a lelket
A férfi felhívását közzétette az Iranwire nevű híroldal és egy újság is. Azóta a börtönt elöntötték a könyvek.
Az emberek több példányt is küldtek Bulgakov remekművéből, George Orwell Állatfarmjából és Antoine de Saint-Exupéry Kis hercegéből. Emellett klasszikus és modern perzsa költők – köztük Hafez és Forúg Farokzad – köteiből és történelemkönyvekből is jutott a raboknak.
A 15 ezres lélekszámú börtönben politikai elítélteket, drogcsempészeket és pénzügyi csalókat tartanak fogva, és a hatóságok azt mondták, hogy mindegyikük hozzáférhet a könyvekhez.
A dervis felesége, Faezeh Adibpúr – aki férje levelét kiposztolta a Twitterre – a Szabad Európának nyilatkozva elmondta: meglepte, hogy mennyi támogatást kapott.
Sok iráni számára a könyvek börtönbe küldése az állami elnyomás elleni kiállást jelenti.
„Sokan a saját könyveiket küldték vagy új könyveket vettek. Egyszerű emberek, nagy részük nem politikai aktivista, író vagy kiadó.”
Amikor a könyvek megvonása hatásosabb a verésnél
Iránban a politikai letartóztatottakat gyakran magánzárkában tartják, és megvonják tőlük az újságokhoz vagy könyvekhez való hozzáférést.
Néhányan elmondták, hogy amit engednek nekik olvasni, az a Korán vagy a Nazs al-Balage, a síita iszlám központi alakja, Mohamed próféta veje, Ali Imán prédikációinak gyűjteménye volt.
Az egyik politikai fogoly, aki a könyvek fontosságáról írt, Kian Tazsbaks iráni–amerikai kettős állampolgár, az amerikai Columbia Egyetem Globális Fejlesztési központjának vezető tanácsadója volt. Őt és négy másik kettős állampolgárt a 2015-ös nemzetközi atomalku keretében engedték szabadon.
Tazsbaks – aki 2019-ben egy esszét írt a New York-i Könyvszemlébe a könyvekben talált megnyugvásról – a Szabad Európának nyilatkozva elmondta, hogy kihallgatói gyakran azzal próbáltak nyomást gyakorolni rá, hogy megfosztották az olvasás lehetőségétől.
„Azt hiszem, hogy olvasnivaló nélkül megőrültem volna. Ők ezt tudták és arra használták ki, hogy jutalmazzanak vagy büntessenek. Tudták, hogy az értelmiségiek esetében ez hatásosabb fegyver, mint a verés. Gyakran úgy éreztem, inkább bántalmazzanak, de ne fosszanak meg a könyvektől” – mondta.
Egyes foglyokból közben író lesz a börtönben – arra használják ki az időt, hogy dokumentálják a rács mögötti életet.
Nargesz Mohamadi vezető jogvédő aktivista például 2020-ban jelentette meg Fehér kínzás című könyvét, benne 12 női rabbal készített interjúval.
Rabolvasmányból bestseller
A fogvatartottak emellett könyveket is ajánlanak a szélesebb közönségnek. Mir Hoszein Muszavi, a 2011-es elnökválasztások elnökjelöltje évek óta háziőrizetben van, és arról beszélt, hogy Gabriel Garcia Marquez Egy emberrablás története című könyve mennyire jól leírta, amit átélt.
Sajtójelentések szerint a könyv gyorsan bestsellerré vált Iránban.
Muszavi és felesége, Zahra Ranavard, valamint Mehdi Karrubi reformer imám is 2011 óta ül háziőrizetben, bár jelentések szerint az elmúlt hónapokban több szabadságot kaptak.
Naszrin Szotoudeh ügyvéd, Irán leghíresebb emberi jogi aktivistája Václav Havel egykori csehszlovák ellenzéki, majd cseh államelnök 1985-ös ikonikus esszéjét ajánlotta olvasmánynak. A kiszolgáltatottak hatalmában Havel a totalitárius rendszerekkel szembeni ellenállásról ír.
