A héten végre fanfárhangok közepette megkezdte működését az Európai Ügyészség (EPPO). Bár az EU-bennfentesek himnuszokat zengtek a két évtizeden át épített szervezetről, amelynek feladata a gigantikus EU-költségvetéssel kapcsolatos pénzügyi csalások elleni harc, eléggé úgy tűnik, hogy a magyar exférjjel rendelkező Laura Codruța Kövesi hatalmas súlyokat vesz a vállára.
A szervezet kis költségvetése, egyes fontos tagállamok távolmaradása, a bizáncian bonyolult rendszer és a tagországok szeszélyei mind fékezni fogják küldetését, hogy megvédje az európai adófizetők pénzét.
Persze érthető, hogy milyen lelkesedés övezte, amikor a luxemburgi székhelyű EPPO kedden végre kitárta kapuit. Ezen a napon sokszor elhangzott a „történelmi” szó. És tényleg, lehet, hogy történelmi a hír. Az EU történetében először hozott létre egy olyan valódi szervet, amely szembeszállhat a pénzügyi csalásokkal.
Jó pillanat: példátlanul nagy EU-költségvetés felhasználását kell védeni
Az EPPO jókor lépett működésbe: a tagállamok most kezdik el lehívni a pénzeket a blokk történetének legnagyobb, hétéves költségvetéséből. Ez a behemót 1,8 billió euróra rúg, és a feladata talpra állítani az uniót a pusztító koronavírus-járvány után.
Becslések szerint csak a határokon átnyúló áfacsalások évente harminc–hatvanmilliárd eurós veszteséget okoznak az EU-nak. Kövesi szerint az ügyészség évente háromezer esettel fog foglalkozni, főleg az egészségügyi, mezőgazdasági és közbeszerzési szférában. Az új főnök már az első napon megjegyezte, hogy máris jelentettek egy németországi és egy olaszországi ügyet.
Miközben nincs kétség, hogy a harcos természetűként ismert Kövesi a megfelelő ember a feladatra, nehéz nem gondolni arra, hogy hivatala nem fog megfelelni az elvárásoknak.
Vessünk csak egy pillantást a költségvetésére! Ez évi 45 millió euró, ami nem igazán sok. Sőt egy sor tagállamban a nemzeti főügyészségek több pénzből gazdálkodnak. Az EU csalásellenes hivatala, az OLAF (amelynek, szemben az EPPO-val, nincs döntési jogköre, és csak ajánlásokat fogalmazhat meg) 2019-ben hatvanmillió eurós büdzsé mellett működhetett.
Bonyolult struktúra
Ami még aggasztóbb lehet, az az EPPO észbontó szerkezete. Kövesi ezt elegánsan úgy fogalmazta meg nyitó sajtótájékoztatóján: „Komplex struktúrával rendelkezünk, központi szinten tizenöt állami kamarával, ezekben huszonkét európai ügyész és jómagam hozzuk meg évi több ezer ügyben a kulcsfontosságú döntéseket. Összesen száznegyven európai delegált ügyészt felölelő, decentralizált irodáink vannak, amelyek különböző eszközökkel, technológiákkal, módszerekkel és nyelveken dolgoznak. Egységesített hivatalként huszonkét különböző büntetőjogi procedúrát fogunk össze.”
Majd bizonyos büszkeséggel hozzátette: „Ilyennel még sohasem próbálkoztak.” Ehhez cinikusan azt lehetne hozzátenni, hogy valószínűleg megvan rá az alapos indok, hogy miért nem.
A forrásaim úgy érzik, hogy a nehézségek ellenére a hivatal – a kezdeti gyermekbetegségek után – sikereket érhet el, és hogy a jövőben jelentősen növelhetik a költségvetését.
Viszont nehézségek lesznek. Például az akadékoskodó és bosszantó módon viselkedő tagállamok, amelyek mint mindig, arra panaszkodnak, hogy további jogköröket kell átadniuk az EU-nak.
Nem mindenhová ér majd el a keze – például Magyarországra sem
A hivatalhoz eddig csak huszonkét tagállam csatlakozott a huszonhétből. Talán nem is rossz ez a mérleg, ha figyelembe vesszük, hogy amikor néhány éve elkezdték a felállítását, csak tizennégyen iratkoztak fel.
A gond az, hogy az öt távol maradó között van néhány kulcsfontosságú állam – első helyen Magyarország és Lengyelország. A „problémás páros” már többször összeakasztotta a bajuszt Brüsszellel a jogállamisági és más kérdésekben, miközben nagy összegekre számítanak az EU-költségvetésből. Attól tartani, hogy mindkét ország kormánypártja „nem szalonképes módon” használja fel a pénzeket.
Miközben mozgásba lendülhet az EPPO ezekben az országokban, ha bizonyíték merül fel a határokon átnyúló csalásokkal kapcsolatban, tény, hogy hatalmas lyukak tátonganak az EU térképén, olyan lyukak, ahová az ügyészség keze nem ér el.
Persze nem csak Budapestről vagy Varsóról van szó. Nyugati tagállamok, így Dánia, Írország és Svédország is távol maradtak, bár Stockholm jövőre csatlakozhat.
Végül pedig az EPPO-t gúzsba kötik majd a tagállamok szeszélyei. Nézzük csak Szlovéniát, ahol az egyre inkább konfrontatív Janez Janša miniszterelnök a múlt hónapban nem volt hajlandó jóváhagyni két szlovén ügyész kinevezését, ami megnehezíti, hogy az EPPO nyomozzon az országban. Finnország is vár a kinevezésekkel a nyugdíjak kérdésében folytatott feszült tárgyalások és amiatt, hogy kinevezhet-e részmunkaidős ügyészeket (mivel arra számít, hogy csak nagyon kevés olyan ügy merül fel, amelyben az EPPO illetékes lesz).
Mindez arra emlékeztet, amit egy EU-diplomata válaszolt arra kérdésre, hogy további tagállamok lépnek-e majd ki a brexit után. „Nem – válaszolta, majd megmagyarázta. – A befizetett pénzért cserébe sokkal többet kapnak vissza a támogatások és a piaci hozzáférés révén.”
A választóknak osztogatott EU-pénzek rendszere olyan öreg, mint maga az unió. Talán az EU-gépezet olajaként lehet leírni. Lehet, hogy néha piszkos. Kövesi próbálkozásai, hogy megtisztítsa a rendszert, csak akkor lehetnek sikeresek, ha a tagállamok szabad kezet adnak neki.
