Magyarországon az állam a munkáltatókra hárította a felelősséget, hogy kötelezővé teszik-e az oltást. Nem tisztázta azonban például azt, hogy ki tartozik felelősséggel az esetleges mellékhatások miatt. Valószínűnek tűnik, hogy az érintettek az oltást elrendelő munkaadót perelhetik kártérítésért.
A magyar kormány október végi rendeletében a munkaadókra bízta, döntsék el, hogy kötelezővé teszik-e az oltást a dolgozóik számára, ha szükségesnek látják. Ezzel párhuzamosan kötelezővé tette az állami alkalmazottak szinte mindegyikének.
Azaz a civilszférában a vállalatoknak kell most eldönteniük munkakörönként, pontosabban „a munkahely és a munkakör sajátosságaira is figyelemmel” azt, kinek mennyire indokolt kötelezővé tenni a koronavírus elleni védőoltást, és hogy ez arányban állhat-e a munkavállaló saját testéhez fűződő alapjogának korlátozásával.
Ez a lépés több szempontból is nehéz helyzetbe hozta a cégeket. Ha elképzelünk mondjuk egy bútorgyárat, ott
- valószínűleg nem lesz járványügyi szakember az alkalmazottak között.
- De ha lenne is, szakmai iránymutatást vagy részletesebb járványügyi adatokat nem biztosított az állam ehhez a döntéshez.
- Az állam pedig a saját alkalmazottainál nem is mérlegelt munkakörönként, lényegében szinte mindenkinek kötelezővé tette az oltást.
A bútorgyári példánál maradva: mennyire kell egy kárpitosnak más emberekkel találkoznia? Vagy egy kamionsofőrnek? Mi van, ha a technikus-minőségellenőr munkaköre papíron önálló, de jobban tud dolgozni, ha beszélget a többiekkel? Mi a megoldás, ha ugyanabban a munkakörben valaki könnyen tud otthonról dolgozni, valaki nem, valaki pedig csak január közepétől?
Miközben arra is lehet számítani, hogy azok közül, akik eddig nem vették fel az oltást, a többség vélhetően tudatosan tett így. Azaz ha a cég elkezdi kötelezni őket erre, várhatóan pereket fognak indítani, és jó eséllyel meg is nyerik, ha a cég indokolatlanul korlátozta ilyen súlyosan a jogaikat.
Ehhez jönnek a mellékhatások
Ha nem az állam írja elő, hogy milyen cégek milyen munkaköreinél kötelező az oltás, az újabb problémát is felvet. A kormány ugyanis a mellékhatások miatti felelősség kérdését sem tisztázta rendeletében. Alapjáraton az állam a felelős a kötelezővé tett védőoltásokért, de ha a munkaadók tesznek saját belátásuk szerint kötelezővé egyes koronavírus elleni oltásokat, valószínűleg az övék lesz ez a felelősség is.
„A munkáltató az oltás kötelezővé tételével azt ellenőrzési körébe és objektív felelősségébe vonja, így amennyiben káros mellékhatások lépnének fel az oltás következtében, azokért nem az állam, hanem a munkáltató tartozhat felelősséggel. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az esetleges mellékhatásokból származó károkat a munkáltatónak kellene megtérítenie” – állította közleményében Torsten Braner, a Taylor Wessing Budapest irodavezető ügyvédje.
Ezt a problémát egyébként már korábban a TASZ is említette, szerintük a helyzetet bonyolítja, hogy az oltóanyag beszerzése és beadása az állam feladata, ráadásul több, különböző hatásmechanizmusú és jogi státuszú oltóanyag áll rendelkezésre, amelyekről nem az oltási kötelezettséget elrendelő munkáltató hoz döntést. A vállalatoknak tehát úgy kell döntést hozniuk, hogy nem lehetnek biztosak abban, mennyire terheli őket a mellékhatások miatti felelősség.
Mellékhatások pedig lehetnek
Az EU-ban ellenőrzött vakcinák kimondottan biztonságosnak és kiugróan erősen ellenőrzöttnek számítanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetnének egyeseknél ritka mellékhatások.
Az mRNS-technológiával készült koronavírus-vakcinák második oltása után például a fiatalok és a férfiak körében emelkedhet a szívizomgyulladás (myocarditis) vagy szívburokgyulladás (pericarditis) kockázata.
A Johnson & Johnson egydózisú vakcina nagyon ritka esetben a CLS nevű érrendszeri zavar kialakulását okozhatja. Ez leggyakrabban alacsony vérnyomást és szédülést okoz, és ödéma alakulhat ki a végtagokban, súlyos esetben pedig a tüdőben is, ami életveszélyes lehet. Ezért nem lehet ezt a védőoltást beadni olyanoknak, akik korábban szenvedtek már CLS-ben.
Az EU-ban nem jóváhagyott vakcinák ezeknél bizonytalanabbak, hiszen azok hivatalosan nem elismert gyógyszerek, az uniós felügyeletek nem is ellenőrzik ezért a mellékhatásaikat.
Az unióban elismert gyógyszerek bejelentett vélt mellékhatásairól itt tájékozódhat; a C-nél találja a Covid–19 elleni oltásokat. Fontos tudni ehhez, hogy ezek önmagukban csak a bejelentések, nem a valódi mellékhatások. Ha például valaki bejelenti, hogy megváltozott a látása valamelyik gyógyszertől, akkor lehet, hogy valójában
- mástól romlott a látása, semmi köze a gyógyszerhez;
- nem változott a látása, csak piszkos volt a szemüvege;
- elsőre kicsit változott a látása, de hamar elmúlt, többé nem tapasztalja;
- javult a látása.
Az Európai Gyógyszerügynökség az átláthatóság érdekében publikálja ezeket az adatokat, de nem értelmezhetők úgy, hogy biztosan az adott gyógyszer okozta ezeket a hatásokat. Emellett minden beteg állapota más, és a gyógyszer kockázatait mindig a kezelésből származó előnyökkel összevetve kell vizsgálni. Így sokszor még bizonyos mellékhatásokkal együtt is indokolt lehet folytatni a beteg kezelését az adott gyógyszerrel.
Ha egyébként mellékhatást tapasztal bármilyen gyógyszernél, vagy egyáltalán csak tudomására jut egy ismerősénél fellépő mellékhatás, jelentse rögtön az OGYÉI felületén. Ezzel az általános gyógyszerbiztonságot fogja segíteni.
A cégek nehézségeit fokozza, hogy a mellékhatások miatti kártérítési igényeket szinte biztosan nem fogják tudni továbbhárítani a gyártókra. Erről korábbi cikkünkben olvashat bővebben.
