A kormánycsapatok még mindig védik Liszicsanszkot, az utolsó, Kijev által tartott várost a keleti Luhanszk tartományban. De mivel a háborúnak nincs vége, a NATO hosszú távú stratégiát akar kidolgozni Ukrajna megsegítésére és Oroszország megbüntetésére.
Kijev folyamatos támogatást kér, beleértve a nyugati fegyvereket és lőszert, hogy segítsen kiűzni az orosz erőket az országból, mielőtt a tél elakasztja az erőket mindkét oldalon.
Kijev szerint az oroszok továbbra is túlerőben vannak, mivel az orosz előrenyomulás jelenleg az ország területének mintegy húsz százalékát fedi le. A Luhanszk és Donyeck tartományból álló keleti Donbász régióban az oroszokok 10:1 arányban vannak tüzérségi túlsúlyban. Becslések szerint több tízezer ukrán halt meg a háború februári kitörése óta.
Orosz térnyerés Ukrajnában – a június 30-i állapot. Piros: orosz ellenőrzés alatt álló terület; satírozott: a Moszkvával szövetséges szakadárok által a háború előtt ellenőrzött terület
Eközben az orosz erők kisebb győzelmeket érnek el Kelet-Ukrajnában, ahol Moszkva a legtöbb erőt összpontosította. A nyugati hírszerzés előrejelzései szerint azonban Moszkva hamarosan kimerítheti harci képességeit, és kénytelen lesz leállítani költséges offenzíváját.
A Szabad Európa további információkért Mick Ryannel, az ausztrál hadsereg nyugalmazott vezérőrnagyával, a washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának munkatársával beszélgetett.
Szabad Európa: Úgy tűnik, hogy az oroszok előrehaladnak Kelet-Ukrajnában, de sok figyelmeztetés és kommentár is érkezik, különösen nyugati tisztviselők részéről, amelyek szerint Oroszország csak a következő néhány hónapban képes fenntartani az offenzíva jelenlegi lendületét és ütemét. Mit jelent ez ön szerint a jövőre nézve?
Mick Ryan: Ez azt jelenti, hogy mind az oroszok, mind az ukránok elérkeztek egy olyan ponthoz, ahol az erőik eléggé meg vannak szorulva, ahol mindkét oldal már több mint négy hónapja erőlködik északon, északkeleten, délen és keleten. Egyéni szinten, de stratégiai szinten is mindkét fél kezd elfáradni a Donbászban, ahová az oroszok a háború ötvenedik vagy ötvenötödik napja óta harci erejük nagy részét összpontosítják.
Ez tényleg kulcsfontosságú esemény volt mind az oroszok, mind az ukránok számára, és lehetővé tette az oroszoknak, hogy tényleges előrelépést érjenek el a háborúban, amit eddig a pontig nem igazán tettek meg. Mindez azt mutatja, hogy tanultak a Kijevtől északra és az északkeleti Harkiv város körül átélt kudarcokból, és továbbra is arra összpontosítanak, hogy elérjenek néhány olyan politikai eredményt, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök május 9-i, győzelem napi beszédében meghatározott.
Az oroszok először tudtak jelentős tüzérségi és légi túlerőt generálni, míg az ukránok nem tudták olyan mértékben megszakítani az orosz utánpótlási vonalakat, mint a háború korábbi szakaszában. Tehát most egy olyan ponton vagyunk, ahol az oroszok javítottak.
Az ukránok egy kicsit elfáradtak és óvatosak. Nem akarnak a kelleténél jobban belemenni egy kimerítő háborúba, mert azt nem tudnák megnyerni az oroszok ellen. Az oroszok szeretnek így harcolni – ez az általuk preferált módja a háborúnak –, és szerintem az ukránok elég okosak ahhoz, hogy ne keveredjenek bele abba, hogy úgy harcoljanak az ellenfelükkel, ahogy ők szeretnék, tehát jelenleg nagyon óvatosnak kell lenniük.
Szabad Európa: Hogy lehet elkerülni, hogy belekerüljenek egy olyan háborúba, mint amilyen a kimerítő háború?
Mick Ryan: A politikai elem itt előtérbe kerül, mert van egy politikai vágy Kijev részéről, hogy ne engedjenek át túl sok ukrán területet. Ebben a háborúban eddig már elvesztették a területük körülbelül húsz százalékát.
Különösen a keleti Szeverodonyeck jelentette az utolsó nagyobb, ukrán kézen lévő várost Luhanszk tartományban. Minden bizonnyal volt politikai nyomás, hogy megtartsák a várost és megtartsák a területet, de a valóság az, hogy néha területeket kell feladni, ha meg akarjuk óvni a hadseregünket.
Ukrajna számára jelenleg a hadseregük megőrzése sokkal fontosabb, mint a terület, ezért biztosnak kell lenniük abban, hogy nem Oroszország feltételei szerint harcolnak.
Szabad Európa: A legtöbb elemzés szerint az ukránoknak valójában elég nehéz lesz visszaszerezniük sok területet. Mit kell tennie Ukrajnának ahhoz, hogy sikeresebb ellentámadásokat indíthasson, és visszahódítson területeket délen vagy a Donbászban?
Mick Ryan: Most a háború egy másik szakaszában vagyunk. Az elején, különösen amikor a dolgok Kijevtől északra és Harkiv körül zajlottak, mindkét fél még tanult, és – mondjuk úgy – kikukázta az elavult gondolkodást az intézményeiből, amelyek már régóta nem vívtak nagy háborút.
Különösen az oroszok tanultak meg néhány nagyon kemény leckét többek között a kombinált fegyverek, a légvédelem, a logisztika és az elektronikus hadviselés terén. Úgy tűnik, hogy ezeket a tapasztalatokat beépítették és alkalmazzák keleten, ahol valóban összpontosították harci erejüket, hogy jelentős harci előnyt teremtsenek az ukránokkal szemben.
Délen az ukránok visszaszerezték a területet, de ez kemény küzdelem volt. Ennek több oka is van. Először is ez jelenleg nem a fő ukrán erőfeszítés, így nem kapják meg azokat a tartalékokat és erősítéseket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy olyan operatív áttörést érjenek el, amilyet a taktikai előrenyomulásuk lehetővé tenne.
Másodszor: az oroszoknak volt idejük arra, hogy több védelmi vonalat készítsenek elő délen, és ha felkészült védelmi pozíciókból harcolnak, párosulva egy elég jó érzékelő hálózattal, kihasználva a tüzérségi és nagy hatótávolságú csapásmérő előnyt, akkor elég nehézzé teszik a támadók számára, hogy áttörjék ezt a számos védelmi vonalat.
Szabad Európa: Jelenleg sok kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy fenntartható-e a háború, hogy meddig lehet folytatni bármelyik fél részéről. Úgy tűnik, hogy előbb-utóbb el fogunk jutni egy olyan pontra, amikor mindkét fél számára kissé nehéz lesz folytatni. Reális ez a várakozás? Ha igen, mennyi idő múlva érjük el ezt?
Mick Ryan: Ez egy egzisztenciális harc Ukrajna számára.
Nem ők választották a harcot, és jobban szeretnék, ha nem kellene harcolniuk, de abból, ahogy az oroszok az ukrán civilekkel bánnak, ahogy ukrán városokat rombolnak le, ahogy megerőszakolják, megkínozzák és meggyilkolják az ukránokat, tudják, hogy ez valóban egzisztenciális harc az országuk számára. Ez egy olyan harc, amelyet Putyin elnök lényegében hódító háborúnak nevezett.
Az ukránok eddig megőrizték a harci szellemüket, amíg csak kell, küzdenek, hogy az oroszok ne tudják leigázni őket, és ehhez rendelkeznek bizonyos erőforrásokkal. Ha a Nyugat továbbra is támogatja őket, akkor folytathatják.
De Oroszország olyan ország, amelynek körülbelül százmillióval több polgára van, mint Ukrajnának, és képes nagyobb hadsereget és erőforrásokat generálni a harchoz. Minden bizonnyal megvannak a maga problémái, de mindkét fél képes lehet még jó ideig folytatni a háborút.
Szabad Európa: Előretekintve melyek azok a kulcsfontosságú dolgok, amelyekre figyel, és amelyeket ön szerint fontos, hogy az emberek kövessenek?
Mick Ryan: Elég valószínű, hogy Oroszország lezárja a luhanszki zónát, és az ukránok elveszítik vagy átengedik a területet.
Ezután a nagy kérdés az, hogy az oroszoknak vannak-e tartalékaik ahhoz, hogy fenntartsák a lendületüket és folytassák a donyecki offenzívát, vagy szükségük lesz valamiféle hadműveleti szünetre, hogy újraindítsák és megerősítsék.
A déli területekről szólva: ha az oroszok sikeresen elfoglalják Luhanszk egészét, választaniuk kell néhány kritikus erőforrás felhasználásáról – tüzérség, légierő vagy elektronikus hadviselés – és arról, hogy ezeket a déli Herszon város körüli terület védelmére használják-e, vagy arra, hogy fenntartsák az offenzívát keleten vagy akár Harkiv környékén. Továbbra is megpróbálják-e visszaszorítani az ukránokat az orosz határtól?
Tehát az oroszok a következő egy-két hónapban érdekes kihívások elé néznek. Nagy döntéseket kell hozniuk a szárazföldi erők rangsorolásával kapcsolatban, és ez még nem is tartalmazza az egyéb stratégiai kihívásokat, amelyekkel szembe kell nézniük.
