Az orosz invázió február 24-i kezdete óta jól látható, hogy egyenlőtlen küzdelemről van szó a szemben álló felek között, s noha a fegyveres konfliktust jelentős áttörések, taktikai visszavonulások és súlyos pusztítás is jellemzi, nehéz pontosan felmérni az orosz erők sikereinek valódi mértékét.
Ezt illusztrálja az is, hogy az oroszok június 30-án elhagyták a fekete-tengeri Kígyó-szigetet, ami Kijev szimbolikus és stratégiai győzelmét jelentette, kevesebb mint egy héttel azt követően, hogy az ukrán katonák feladni kényszerültek a Luhanszk régióbeli, hevesen ostromlott Szeverodonyecket.
Az orosz hadsereg azóta is folytatja előrenyomulását a jórészt Donyeck és Luhanszk régióból álló Donyec-medencében, miközben az ukrán védelmi erők több sikeres ellentámadást végrehajtottak a déli országrészben.
Dara Massicot, a RAND Corporation nevű amerikai think tank kutatója, a Pentagon volt elemzője arról számolt be a Szabad Európának adott interjújában, hogy az orosz fél az utóbbi időszakban lassabban, megfontoltabban halad előre, s nagyban támaszkodik a tüzérségi fegyverekre. Elmondta, a következő hetekben szerinte ukrán taktikai visszavonulásra lehet készülni, ahogy az például Szeverodonyeckben is tapasztalható volt.
Hozzátette: a harcok nem feltétlenül „lineárisan” zajlanak, bizonyos területeken hetekre vagy akár hónapokra is befagyhat a helyzet, utána pedig rendkívül gyors fejlemények jöhetnek.
Arra a kérdésre, hogy ki áll most nyerésre, a szakértő emlékeztetett a jelentős orosz fölényre a tűzerő, így elsősorban a tüzérségi fegyverek tekintetében. És mint aláhúzta, ez valószínűleg a fejlett nyugati eszközök szállításának fokozódásával sem fog alapvetően megváltozni. Hangsúlyozta, hogy bár nem pusztán effajta „számháborúról” van szó, ugyanis az ukránok rendkívül okosan harcoltak eddig, a harctéren ennek ellenére is az oroszoknak kedvez a helyzet.
Massicot kiemelte, hogy az ukrán hadsereg nagyon hatékonynak bizonyult az invázió első szakaszában, a logisztikai és ellátási vonalak támadása pedig továbbra is nehezíteni fogja a megszállók dolgát, viszont az ország távolabbi részeiben sikerrel alkalmazott módszereket nem lehet teljesen átültetni a Donyec-medencére.
Az elemző rossz jelnek nevezte az orosz haderő működése szempontjából, hogy jelentések szerint Moszkva már a háború ötödik hónapjában egyre nagyobb mértékben támaszkodik tartalékosokra és úgynevezett önkéntesekre. Rámutatott, hogy az orosz mobilizációs és tartalékos program az utóbbi tíz évben gyakorlatilag alvó állapotban volt. Az elmúlt évben észlelhető volt bizonyos aktivitás, de ennek ellenére sem lehet kifejezetten jól kiképzett személyekről beszélni, az érintettek legtöbbje mindössze legfeljebb két-három hetes oktatást kapott, mielőtt kiküldték volna őket a frontra. Számos idősebb, 40-50 év közötti önkéntest is látni a harcoló alakulatok soraiban – közölte.
Leszögezte: mindennek dacára az a kép áll össze az orosz vezetés különböző döntéseiből, hogy tényleg úgy gondolják, hogy képesek elérni a kitűzött célokat, Luhanszk és Donyeck teljes, illetve Zaporizzsja és Herszon részleges annektálását.
A RAND Corporation kutatója úgy vélte, hogy a súlyos orosz veszteségekre tekintettel feltehetőleg ismét egyfajta befagyott konfliktus alakulhat ki, s nem várható újabb offenzíva Kijev ellen vagy hasonló nagyszabású művelet.
Végül Szeverodonyeck és a vele szinte egybeépült Liszicsanszk feladásáról azt mondta, látszik, hogy fontos az ukrán hadsereg számára a katonák kimentése, ugyanis bizonyos esetekben nincs értelme kitartani egy-egy állás mellett, lényegesebb ennél a harci képességek fenntartása.
