„Most kizárólag a hit, a remény, a jövőre vonatkozó tervek és az emlékek éltetnek” – mondta Anasztázia, akinek férje az ukrajnai Mariupol városában lévő Azovstal acélgyár azon védői közé tartozott, akik május 16-án adták meg magukat, miután az orosz erők több mint két hónapig ostrom alatt tartották őket.
A megadás óta Anasztázia férje, édesapja és nővére férje – mindannyian az Azovstal védői – az Olenivka börtönkomplexumban van fogságban az Oroszország által támogatott kelet-ukrajnai szakadárok által ellenőrzött területen.
Július 29-én ukrán hadifoglyok tucatjai haltak meg az Olenivkában történt robbanásban, ami miatt Oroszország és Ukrajna egymást vádolta.
Orosz tisztviselők szerint 53 hadifogoly halt meg és 75 sebesült meg a robbanásban, amelyet Moszkva szerint az ukrán erők által végrehajtott támadás okozott, amelyet állításuk szerint az amerikaiaktól kapott precíziós rakétákkal hajtottak végre.
Kijev azzal vádolta az oroszokat és ukrajnai támogatóikat, hogy azért rendezték meg a támadást, hogy eltussolják a foglyok állítólagos kínzását és kivégzését.
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és az ENSZ hozzáférést kér a helyszínhez, és lehetőséget a sebesültek evakuálására.
„Az egész létezésünk ama tény körül forog, hogy szeretteink most a legszörnyűbb körülmények között élnek – mondta Anasztázia, aki a hadifogoly rokonainak védelme érdekében kérte, hogy csak a keresztnevét említsük. – Azt hittük, hogy semmi sem lehet rosszabb, mint az Azovstal, de a július 29-én történtek után kiderült, hogy lehet ennél rosszabb is.”
Alina, akinek a férje szintén az Azovstal védője volt, akit május közepe óta Olenivkában tartanak fogva, a Jelenidőnek elmondta, hogy az acélműben töltött utolsó éjszakája óta nem hallott a férje felől.
„Nem használjuk azt a kifejezést, hogy utoljára” – mondta, amikor arról kérdezték, hogy mikor kommunikált vele utoljára.
„Fotókat küldött magáról, az arcáról, mert látni akartam – emlékezett vissza. – Amióta elhagyta az Azovstalt, nem kommunikáltam vele.”
Kimerült, csont és bőr hadifoglyok
Bár sem Anasztázia, sem Alina nem lépett kapcsolatba az Olenivkában lévő rokonaival, az orosz közösségimédia-csevegőcsoportokban közzétett fényképek és videók alapján azonosították őket.
„Orosz Telegram-csoportokból tudtam meg – mondta Alina. – Látni, ahogy az Azovstal foglyai alakzatban állnak Olenivkánál. Láttam a férjemet közelről, a többiekkel együtt. Aztán egy másik videón láttam, ahogy besétál az ebédlőbe.”
Alina és Anasztázia is aktív az Azovstalból kikerült hadifoglyok rokonainak közösségimédia-csevegőcsoportjaiban.
„Általánosságban beszélnek arról, hogyan bánnak a hozzátartozóikkal, hogy mindannyian kimerültek, le vannak soványodva, hogy naponta kétszer etetik őket kicsi, ételnek alig nevezhető adagokkal – mondta Anasztázia a Szabad Európa és az Amerika Hangja által közösen működtetett orosz nyelvű Jelenidő nevű csatornának. – Egy patakból kapnak vizet. Azt hiszem, hetente kétszer fürödhetnek.”
Sok orosz és szeparatista tisztviselő különös ellenszenvet táplál az Azovstal védői iránt, akik közül sokan az ultranacionalista Azov ezred tagjai. Bíróság elé állítják, sőt felmerült, hogy akár ki is végezhetik őket.
Vjacseszlav Vologyin, az orosz Állami Duma elnöke májusban „náci bűnözőknek” nevezte őket, és azt mondta, hogy nem lenne szabad őket bevonni semmilyen fogolycserébe. Leonyid Szluckij, a Duma nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke támogatta a bíróságok létrehozásának ötletét, és azt mondta, hogy Oroszországnak fel kellene oldania a halálbüntetésre vonatkozó, 1996-os moratóriumot.
„Az egész világnak látnia kell, hogy az ukrán nacionalisták csak kivégzést érdemelnek” – mondta.
Július 29-én Oroszország londoni nagykövetsége Twitteren – a platform gyűlöletkeltő magatartásra vonatkozó szabályait sértő bejegyzésben – azt írta, hogy „az azovi militánsok kivégzést érdemelnek, de nem kivégzőosztag általi halált, hanem akasztást, mert nem igazi katonák. Megalázó halált érdemelnek.”
Az Azov hadosztály egy szélsőjobboldali önkéntescsoport, amely 2014 óta az ukrán nemzeti gárda része. Korábban Azov zászlóalj néven ismert félkatonai milícia volt, és olyan ultranacionalista ideológiát vall, amelyet az amerikai bűnüldöző hatóságok a neonáci szélsőségesekhez kötődőnek nyilvánítottak. Támogatói azonban az ország védelmi erőinek hazafias és hatékony egységeként tekintenek rájuk.
A két nő és az Olenivkában lévő Azovstal-hadifoglyok más rokonai azt mondják, eltökéltek abban, hogy a kormány és a nemzetközi közösség ne feledkezzen meg hozzátartozóikról.
„Kijevben tüntetéseket tartanak hőseink hazatérését követelve – mondta Anasztázia. – És nem csak Kijevben. Más országokban is szerveznek ilyen tüntetéseket, hogy ne feledkezzenek meg róluk és hogy segítséget kapjunk a hazahozatalukhoz.”
„Láttuk, hogy az oroszok nem tartják be a hadviselés semmilyen szabályát – tette hozzá. – Ezt a július 29-i események is megerősítették, így most már tényleg elkezdtük kongatni a vészharangot.”