A Szabad Európának nyilatkozó források többsége arra számít, hogy az Európai Bizottság szeptember 21-re várt javaslatában bizonyos feltételek teljesítésétől teszi majd függővé a pénzügyi szankciók elkerülését Magyarország számára. A jogállami fékeljárás azonnali beszüntetése nem tűnik reális opciónak.
Sebes léptekkel közeleg az egy hónapos határidő vége, amikorra az Európai Bizottságnak döntést kell hoznia arról, hogy pénzügyi intézkedéseket javasol-e a tanácsnak a Magyarország ellen folyó jogállamimechanizmus-eljárás keretében. A Szabad Európa által megkérdezett források többsége úgy látja, hogy az Európai Bizottság még abban az esetben sem szüntetheti be szeptember 21-i ülésén az eljárást, ha különben a magyar kormány nagyjából-egészében orvosolná a testület által jelzett problémákat. Nevük mellőzését kérő források szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a bizottság azt javasolja majd a tagállamokból álló tanácsnak, hogy a kormányzati ígéretek teljesítésére vonatkozó feltételekhez kösse a pénzügyi szankciók sorsát.
A testület július 20-án, az eljárás korábbi szakaszában kelt levelében már konkrét büntetési tételeket helyezett kilátásba a magyar kormánynak, és Brüsszelben a dossziéra rálátó illetékesek nagyon meg lennének lepődve, ha a testület – amelynek legkésőbb szeptember 21-ig döntenie kell a további lépésekről – minden további nélkül ejtené az eljárást, kiengedve a magyar kormányt az egérfogóból.
Szabadlábra helyezés feltételesen?
Ez még akkor sem biztos, ha a kormány augusztus 22-i válaszai máskülönben többé-kevésbé megfelelnek Brüsszel elvárásainak. Emlékeztetőül: az Európai Bizottság a közbeszerzési rendszer általános problémáira, az átfogó korrupcióellenes keret hiányára és arra hivatkozva kezdeményezett április végén eljárást Magyarország ellen, hogy nem látja biztosítottnak az unió sérelmére elkövetett csalási ügyek felgöngyölítéséért felelős ügyészi szervek függetlenségét.
A testület szolgálatai jelenleg is tanulmányozzák a magyar válaszokat, és egyelőre nincs jele annak, hogy kialakították volna akárcsak az előzetes álláspontjukat is a kérdésben. Forrásaink szerint legalább két oka van annak, hogy miért nem érheti be a bizottság egy egyébként kedvező magyar válasszal. Az egyik a Budapest és Brüsszel között fennálló mély bizalomhiány, ami arra sarkallhatja a bizottságot, hogy az ígéretek végrehajtását szolgáló garanciális elemek megvalósulásától tegye függővé az eljárás leállítását. A másik pedig az ügyet övező politikai és intézményi környezet, és azok, a főleg az Európai Parlament által támasztott politikai elvárások, hogy Von der Leyen és csapata a lehető legszigorúbban járjon el az Orbán-kormánnyal szemben. Ennek a követelésnek nyomatékot adhat, hogy belső pletykák szerint a jelenlegi bizottsági elnök szívesen újraválasztatná magát a következő mandátumra is az Európai Néppárt csúcsjelötjeként. Ebben az esetben szüksége lesz az EP jóindulatára.
Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy egy esetleges elhamarkodott felmentéssel Brüsszel az egész mechanizmus sikerét kockáztatná, ezért aztán kétszer is meggondolja, mielőtt bármit dönt.
Garanciális elemek jelenthetik a megoldást
„Az Európai Bizottság nincs könnyű helyzetben, mert bármilyen döntést is hoz majd, valamelyik oldalról támadni fogják” – mutatott rá egy forrásunk. A lapunk által megkérdezettek többsége ezért arra számít, hogy a magyar kormánynak az általa papírra vetett 17 korrekciós intézkedésen túl a végrehajtásra vonatkozóan is garanciákat kell majd adnia annak érdekében, hogy elkerülje a pénzügyi szankciókat.
Valahogy úgy, mint 2012 márciusában, amikor a pénzügyminiszteri tanács a makrogazdasági feltételrendszert elsőként éppen az Orbán-kormánnyal szemben alkalmazta, belengetve a kohéziós politikai források egy részének befagyasztását a fiskális szabályok tartós figyelmen kívül hagyása miatt. A fenyegetés akkor hatott, mert a kormány határidőre olyan intézkedéseket hozott, amelyek hatására az EU eltekintett a tényleges szankcionálástól.
Megfigyelők ugyanakkor rámutatnak, hogy a jelenleg folyó eljárásban – amelyet tíz évvel később ugyancsak Magyarországon próbálnak ki először – sokkal szűkebb a rendelkezésre álló időkeret, és ez a végrehajtás számonkérését is megnehezítheti. Arról már nem is szólva, hogy vészesen fogy az idő: a forrásvesztés elkerülése érdekében a magyar kormánynak minél előbb, lehetőleg már szeptemberben valamilyen megállapodásra kellene jutnia az EU-val. A jogállami feltételrendszerről (jogállami fékről) folyó eljárás leállítása ugyanis – ha elvileg nem is, de – gyakorlatilag előfeltétele az 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást ígérő helyreállítási terv és a 2021–2027 közötti kohéziós politikai források jóváhagyása is.
A forrásvesztés kockázatai
A forrásvesztés és – egyesek szerint – a pénzügyi instabilitás elkerüléséhez év végéig meg kellene születnie a pénzügyi megállapodásnak, de ehhez a jogállami mechanizmusról szóló eljáráson keresztül vezet az út. A kifizetések még ebben az esetben is legfeljebb jövőre várhatók. A kiegyezés ugyanakkor pozitív jelzést küldene az ukrajnai háború geopolitikai kockázatait beárazó tőkepiacoknak és befektetőknek.
Bizonyos jelekből ítélve a magyar kormány sem számol igazán az eljárás teljes beszüntetésével szeptember 21-én. Ez paradox módon ideiglenesen akár érdekszövetséget is kovácsolhat a bizottság és az Orbán-kabinet között, megkönnyítve a már említett garanciális elemekről történő megállapodást, amelyet aztán egy tanácsi döntés emelhetne október végén hivatalos szintre.
