Már csaknem egy év eltelt azóta, hogy Berlin az ukrajnai orosz inváziót fordulópontnak minősítve bejelentette a védelmi kiadások emelését és a haderő gyors fejlesztését, ez azonban a gyakorlatban máig nem igazán látható.
Németország Ukrajna egyik legfőbb fegyverszállítójává vált, miután Olaf Scholz kancellár három nappal a háború tavaly februári kitörését követően bejelentette a védelmi képességek masszív erősítését. A törvényhozás júniusban megszavazta az ezt célzó, százmilliárd eurós beruházási programot.
Boris Pistorius védelmi miniszter előző hétvégén kiemelte, hogy „180 fokos fordulat állt be a németek álláspontjában a katonai ügyek, a NATO és természetesen az ukrajnai események kapcsán”.
Valóban szemmel látható az irányvonal változása abban az országban, amelyet néhány héttel az orosz támadást megelőzően még amiatt értek bírálatok, hogy támogatásának jeleként ötezer katonai sisakot küldött Ukrajnába. Bár többször is megfigyelhető volt egyfajta kezdeti hezitálás, legutóbb például a harckocsik terén, mára Berlin a legnagyobb ukrajnai fegyverszállítók közé tartozik.
A százmilliárd eurós haderőfejlesztés ugyanakkor meglehetősen döcögősen halad, még annak ellenére is hogy Alfons Mais, a német szárazföldi erők parancsnoka az invázió megindításának napján aláhúzta, hogy a Bundeswehr „többé-kevésbé meztelen” a hosszú évek óta tartó elhanyagoltság és alulfinanszírozottság miatt.
Ehhez kapcsolódóan: Nehéz helyzetben veszi át a tisztséget az új német védelmi miniszter
A kancellár ígéretet tett rá tavaly februárban, hogy onnantól kezdve a bruttó hazai termék (GDP) több mint két százalékát fogják védelmi kiadásokra fordítani a NATO célkitűzéseinek megfelelően. Azonban ez sem történt meg, az észak-atlanti szövetség becslései szerint 2022-ben is csak 1,44 százalék volt.
Friedrich Merz, az ellenzéki Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke egy januári parlamenti vita során azt hangoztatta, hogy „az úgynevezett fordulópont eddig nagyrészt leginkább papíron valósult meg”. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy „gyakorlatilag nem adtak le eddig megrendeléseket”, különösképp a lőszerek terén.
December közepén jóváhagyott a törvényhozás több nagyobb beszerzést, például 35 darab amerikai F–35-ös vadászrepülőgép vásárlását, német hadiipari vállalatok azonban alig kaptak megrendelést.
Thomas Wiegold védelempolitikai szakértő rámutatott, hogy bár széles körű az egyetértés azt illetően, hogy az orosz agresszió fordulópont, hosszú időbe telik a változtatások keresztülvitele a bürokrácián, és eddig ez nem is igazán történt meg.
Olaf Scholz a hétvégi Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián megerősítette, hogy országa tartósan két százalékra kívánja emelni a katonai kiadások részarányát a GDP-n belül.
A nemrég hivatalba lépett új védelmi miniszter tízmilliárd euróval szeretné növelni a jelenlegi, évi körülbelül ötvenmilliárd eurós rendes védelmi költségvetést.
„El fogjuk érni a kétszázalékos célt, de mindent meg kell tennünk ezen felül is. Erről természetesen a kormányzó koalíciónak is meg kell állapodnia, de világosnak kell lennie mindenki számára, hogy pusztán ezzel az alig két százalékkal nem leszünk képesek eleget tenni az előttünk álló feladatoknak” – mondta.
Nem kis kérés ez Németországban, amely egyszerre küzd a magas infláció negatív hatásaival és a gyors energetikai átállással, miközben próbálja szinten tartani a költségvetés hiányát.
„Mindannyian szívesen költenénk inkább másra, de a valóság az, ami” – tette hozzá Pistorius.
