Körülbelül száz ukrán katona – és partnere – döntött úgy, hogy lefagyasztja a spermáját. Mindezt arra az esetre, ha a férfi meghalna a fronton, de párja szeretné, ha közös gyerekük lenne. Egy özvegy azt mondta, hihetetlen támogatást jelent, hogy néhai férjétől gyermekei születhetnek.
Miközben Vitalij Hronyuk arccal lefelé feküdt a földön fedezékben az orosz tüzérségi csapásoktól, az ukrán katona egyetlen dolgot sajnált: hogy soha nem született gyermeke.
A 29 éves férfi, aki tisztában volt azzal, hogy bármelyik pillanatban meghalhat, úgy döntött, hogy megpróbálkozik a krioprezerválással, vagyis az ő esetében a sperma lefagyasztásával, amelyhez több ukrán katona is folyamodik, mivel azzal a lehetőséggel kell szembenézniük, hogy talán soha nem térnek haza.
„Nem félelmetes meghalni, de az félelmetes, ha nem hagysz hátra senkit” – nyilatkozta Hronyuk, aki nem sokat gondolkodva a jövőjéről azonnal csatlakozott a háborús erőfeszítésekhez, amikor Oroszország közel egy évvel ezelőtt megtámadta Ukrajnát.
Januári hazautazása során a párjával felkerestek egy kijevi IVMED magánklinikát, amely elengedte a katonáknak a krioprezerválás húszezer forintos költségét. A klinika vezető orvosa, Halina Sztrelko szerint az invázió óta mintegy száz katona spermáját fagyasztották le. A teherbe eséshez nyújtott fogamzási szolgáltatások jelenleg 280.000 és 1.250.000 forint közötti összegbe kerülnek.
„Nem tudjuk, miképp tudnánk másképp segíteni. Csak gyermeket tudunk csinálni, vagy segíteni a gyerekvállalásban. Nincsenek fegyvereink, nem tudunk harcolni, de amit teszünk, az is fontos” – közölte Sztrelko, akinek klinikáját a háború első hónapjaiban be kellett zárnia, amikor Kijevet támadás érte, de újra megnyitotta, miután az orosz hadsereg visszavonult a környékről.
„Nehéz elfogadni, hogy nem térhet vissza”
Amikor Hronyuk elmondta élettársának, a 24 éves Anna Szokurenkónak, mit szeretne tenni, a nő eleinte bizonytalan volt.
„Nagyon fájdalmas volt rádöbbenni, hogy fennáll a lehetősége annak, hogy nem tér vissza” – mondta, hozzátéve, hogy egy teljes éjszakán át gondolkodott, mielőtt beleegyezett volna.
Ő és Hronyuk az Associated Press hírügynökségnek nyilatkozott, miközben a klinikán ültek, ahol a folyosón mosolygó csecsemőket ábrázoló plakátok lógnak. Az egyiken ez állt: „A jövőd biztonságban van”. A klinika laboratóriumának saját tartalék áramellátása van, amely az elektromos infrastruktúrát károsító orosz rakétacsapások miatt gyakori kiesések idején lép működésbe – azaz azzal nyugtatja klienseit, hogy nem olvad ki a náluk tárolt anyag.
Dr. Sztrelko, aki 1998 óta tevékenykedik a termékenységi üzletágban, azt mondta, hogy az általa kínált szolgáltatás a katonák számára most különösen fontos, rámutatva, hogy „a háborúnak egy nagyon agresszív, hatalmas veszteségekkel járó időszakában vagyunk”.
Az orosz erők súlyos ágyúzással és támadásokkal erőltetik előrenyomulásukat a keleti Bahmut városa felé, ami mind Ukrajnának, mind Oroszországnak hatalmas csapatveszteségeket okozott. Egyik fél sem nyilatkozott arról, hogy hányan haltak meg, de a brit védelmi minisztérium szerint az elmúlt két hétben az oroszok napi átlagvesztesége nyolcszáz fő körül járt.
Szokurenko és Hronyuk néhány nappal a klinikán tett látogatás után összeházasodott. A férfi most a határhoz közeli Csernyihivi területen harcol. Párja úgy véli, hogy a gyermekvállalás esélye, még akkor is, ha partnerét megölnék a háborúban, csökkentheti a veszteség mély fájdalmát.
„Azt hiszem, ez egy nagyon fontos lehetőség a jövőben, ha egy nő elveszíti a szerelmét – mondta. – Nehéz lesz kiheverni, de értelmet ad annak, hogy tovább harcoljunk, tovább éljünk.”
Hazajött a férje szabadságra, tíz nappal később már özvegy volt
A 37 éves Natalija Kirkacs-Antonenko akkor esett teherbe, amikor férjét meglátogatta egy frontvonali városban, néhány hónappal azelőtt, hogy elesett volna a harcokban. Vitalij tíz nappal novemberi halála előtt rövid szabadságra hazament Kijevbe, és megnézhette születendő kislányának ultrahangfelvételét. Ő is felkeresett egy termékenységi klinikát, hogy lefagyassza a spermáját.
Kirkacs-Antonenko reméli, hogy végül ennek a spermának a felhasználásával újabb gyermeke születhet. Azt mondta, hogy „hihetetlen támogatást jelent”, hogy néhai férjétől gyermekei születhetnek.
„Hihetetlenül erősen szerettük egymást 18 éven keresztül” – nyilatkozta.
Natalija a krioprezerválást az ország jövőjéért folytatott küzdelemnek is tekinti.
„Az apjuk mindent megtett azért, hogy ez a jövő megvalósuljon. Most rajtunk, nőkön a sor, hogy mi is harcoljunk Ukrajna jövőjéért, hogy méltósággal neveljük fel az embereket. Olyan embereket, akik továbbra is képesek az országot jobbá tenni” – mondta.
„Jobb most szülővé válni, mint halogatni”
Egy másik házaspár, amely decemberben az IVMED klinikán járt, Olesz és Irina azt kérte, hogy a magánélet védelmére való tekintettel csak a keresztnevüket használjuk.
Olesz a Donyecki területen él, ahol az elmúlt hónapok heves harcai miatt több város pokollá változott. A krioprezerválást biztosítéknak tekinti.
Irina egyedül tölti az éjszakákat a Kijev külvárosában lévő lakásukban, és hánykolódik a férje miatt érzett aggodalom és a klinikán tett számos látogatás között, ahol megpróbál teherbe esni. Közben a férje a keleti frontvonal legintenzívebb és leghalálosabb részén harcol.
„Igen, ez egy nehéz élet, teli aggodalmakkal, bombázással, állandó szorongással a rokonokért. De ugyanakkor ez van – mondja. – Jobb most szülővé válni, mint halogatni, amikor már nem lehet gyermeket vállalni.”
„A család az, ami megtartja az országunkat, a gyerekek pedig a jövőnket jelentik – mondta. – Mi értük harcolunk.”
