Miután a Kreml szeptember 21-én mozgósítást rendelt el, a rendőrség egyenesen a hadsereghez kezdte küldeni a háborúellenes férfi tüntetőket. Így a nők, akik már eddig is vezető szerepet játszottak a szerény háborúellenes mozgalomban, vállalva a kockázatokat, fokozták aktivitásukat.
Ebben a hónapban több napon keresztül mintegy tucatnyi nő gyűlt össze Oroszország nyugati katonai körzetének szentpétervári főhadiszállása előtt, hogy felszólítsa az orosz hadsereget: tartsa be a kormány ígéretét, miszerint nem küld sorkatonákat az ukrajnai harci övezetbe és az Ukrajnával határos orosz régiókba.
Mindennap öt órát vártak, de senki nem nyitotta ki az ajtót, hogy találkozzon velük vagy hogy átvegye írásbeli felhívásukat.
„Senki sem hallgat meg minket – mondta Viktorija Szannyikova, aki a szibériai Tomszk városából érkezett, hogy részt vegyen a tiltakozáson. – A problémáink nem érdeklik őket. Két hónapja kopogtatunk az ajtajukon. Ez a tiltakozás a kétségbeesés megnyilvánulása.”
Végül november 15-én kinyíltak a székház ajtajai, és beengedték a nőket. Közel száz levelet és egy kollektív felhívást nyújtottak át a tisztviselőknek, amelyet a jelenleg a nyugati Belgorodi területen szolgáló mintegy négyszáz behívott hozzátartozói írtak, és amelyben az áll, hogy a férfiak rendszeresen ukrán tűz alá kerülnek, és már áldozatokat is szenvedtek.
Amióta Moszkva február 24-én provokálatlanul lerohanta Ukrajnát, a nők vezető szerepet játszanak az Oroszországban kialakult szerény háborúellenes mozgalomban. Miután Vlagyimir Putyin elnök szeptember 21-én elrendelte a katonai mozgósítást, megnőtt a közvélemény elégedetlensége, és erősödtek a háborúellenes érzelmek. A férfiak azonban kevésbé voltak hajlandók nyilvánosan tiltakozni a félelmek és az olyan hírek közepette, hogy a rendőrség a fogva tartott férfi tiltakozókat közvetlenül a hadsereghez küldi. A tiltakozó mozgalomban egyre inkább a nők dominálnak, részben azért is, mert sok férfi elmenekült az országból, vagy bujkál, hogy elkerülje a mozgósítást.
Az OVD-Info, az oroszországi politikai elnyomást figyelő nem kormányzati szervezet szerint a szeptember 21-i, az országos mozgósítás elleni tüntetéseken őrizetbe vett 1383 embernek valamivel több mint a fele nő volt. A szeptember 24-én ilyen tüntetéseken őrizetbe vett 848 ember 71 százaléka szintén. A Dagesztán, Tiva, Baskíria és más területeken tartott tüntetések élén nők álltak.
A Reuters októberben közzétett elemzése szerint a februári inváziót követő első hetekben háború elleni tiltakozással vádoltak legalább harminc százaléka volt nő, míg 2021-ben a politikai tiltakozással vádoltak 11 százaléka, 2019-ben pedig hat százalék volt az arány.
„Egyáltalán nincs katonai kiképzés”
A Volga-vidéki Uljanovszk városában nők egy csoportja – a november 1-jén befejezettnek nyilvánított mozgósítás során behívott férfiak feleségei – november 11-én egy katonai épület előtt gyűlt össze, hogy követeljék férjük kivonását a harci övezetből. Állításuk szerint a férfiak szinte semmilyen kiképzést nem kaptak, behívásuk óta a már meglévő egészségügyi problémáik súlyosbodtak.
„Az emberek félnek attól, hogy cserben hagyják a szeretteiket – mondta Tatyjana, egy mozgósított férfi felesége Uljanovszkból, aki a következmények miatt személyazonosságának elhallgatását kérte. – Én magam nem vettem részt a november 11-i tüntetésen (…) Írásos felhívásokat szerveztem.”
„Kaptunk egy választ az uljanovszki katonai ügyészségtől – tette hozzá. – Az volt a benyomásom, hogy el sem olvasták a fellebbezéseinket. Azt írták, hogy nem érkezett panasz – úgy tűnik, a férjem ok nélkül van kórházban.”
Férje – Tatyjana elmondása szerint – hajlandó volt a mozgósításra, sőt önként jelent meg a sorozóbizottság előtt, de halasztást kért, mert komplex fogászati problémákkal kezelték.
„Egyáltalán nem volt katonai kiképzés – mondta. – Még egyszer sem mentek el a lőtérre itt, Uljanovszkban. Egy hetet töltöttek gyakorlatozással, aztán ő egy hetet kórházban.”
„Egészségügyi állapot miatti halasztási kérelmet nyújtott be – mondta az asszony a Szabad Európa regionális szerkesztőségének. – A kérelemben kifejtette, hogy kórházban van – és nem egyedül (…) Többször is benyújtotta – október 8-án, 10-én és 12-én (…) Az ügyész szerint azonban nem érkezett panasz.”
Béketárgyalásokat követel
Olga Cukanova annak a húszéves asztrahányi behívottnak az édesanyja, aki részt vett a szentpétervári tüntetéseken. Elmondta, hogy a tisztviselők kétszer is megpróbálták Ukrajnába küldeni a fiát, és többször is nyomást gyakoroltak rá, hogy írjon alá önkéntesszerződést, de eddig sikeresen ellenállt.
„Ő egy átlagos civil – mondta Cukanova. – Megértettem, hogy ha nem teszek gyorsan valamit, akkor behívottból szerződéses katonává válik, hogy részt vegyen a »különleges katonai műveletben«. (…) Folyamatosan nyomást gyakorolnak rá. Mindennap jön egy ezredes vagy más tiszt, és nyomást gyakorol rájuk, hogy írják alá a szerződést.”
Elmondta, hogy szeptemberben a fia több napig nem tudott kapcsolatba lépni vele. Amikor felhívta az egységét, azt mondták neki, hogy pszichológiai vizsgálaton vesz részt.
„Amikor megértettem, hogy valami nincs rendben, elkezdtem telefonálni, és közölték velem, hogy a fiam rajta van a bevetési listán – mondta. – Elmondtam nekik, hogy behívták, mire azt mondták, hogy önként aláírja a szerződést, és csatlakozik a »különleges művelethez«. Így hát elkezdtem mindenhová felhívásokat küldeni, beleértve a védelmi minisztériumot is. Ennek valamilyen hatása lehetett, mert nem küldték el.”
Cukanova hozzátette, hogy szerinte a fia egységében lévő katonák közül senkit sem küldtek a harci övezetbe, valószínűleg azért, mert el akarták kerülni a botrányokat a behívottak bevetése elleni növekvő tiltakozások miatt.
„De nem tudom, mi lesz holnap – zárta a nő, hozzátéve, hogy attól tart, hogy amint lejár a sorkatonai szolgálat ideje, azonnal mozgósítják további szolgálatra. – Nekem csak egy fiam van. Mi mást veszíthetnék még?”
Cukanova saját fiával kapcsolatos tapasztalatai vezettek oda, hogy társalapítója lett a Katonaanyák és -feleségek informális tanácsának, amely rendszeresen küld felhívásokat Putyin elnöknek és a katonai tisztviselőknek.
„Követeljük, hogy az anyák és feleségek tanácsainak minden városban engedélyezzék, hogy ellenőrizhessék azokat a katonai egységeket, ahol a mozgósítást végrehajtják, hogy megtudják, megfelelően képezik-e ki őket, és hogy létrehoztak-e orvosi bizottságot – mondta. – Követeljük továbbá a béketárgyalások megkezdését, vagy legalább azt, hogy az elnök ebbe az irányba mozduljon el, ahelyett hogy az egész világot piszkos bombák veszélyével ijesztgeti.”
Hozzátette, hogy szervezete online találkozókat tartott, amelyeken Oroszország minden régiójából voltak résztvevők. Zárt közösségimédia-csoportokon keresztül kommunikálnak, elsősorban Telegramon. A mozgósítási rendelet aláírása óta a csoport elmondása szerint fokozta tiltakozó és felhívó kampányát, amelyet a hatóságok általában figyelmen kívül hagynak.
„Nem remélek semmit a hivatalnokoktól – mondta. – Az egyetlen reményem az emberek – hogy megszervezik magukat, és eredményt érnek el (…) A felhívásaink azért szükségesek, hogy a tisztviselőket rávegyük, hogy tegyenek valamit, és hogy ráébresszük őket, hogy az emberek figyelik őket. Meggyőződésem, hogy el fogunk érni valamit.”
Uljanovszkban Tatyana azt mondta, hogy a férjével való bánásmód tiltakozása nyomán „kiábrándultam az országunkból”.
„Nincsenek törvényeink – vagy inkább nem működnek – mondta. – Az az érzésem, hogy nem egy modern társadalomban élünk, hanem a középkorban. Minden fellebbezésemet figyelmen kívül hagyják. Amikor segítséget kérek, azt mondják, hogy maradjak csendben, és várjam meg, amíg minden el nem múlik.”
„Az az érzésem, hogy a világ darabjaira hullik, és fogalmam sincs, mi fog történni ezután” – mondta.
