A tálibok évekig mérsékeltebb és befogadóbb kormányt ígértek, amint a külföldi erők kivonulnak Afganisztánból. A keményvonalas iszlamista csoport legfőbb vezetője, Hajbatullah Ahundzáda molla uralmát azonban szélsőséges politikák jellemzik, amelyek elidegenítik az afgánokat és nemzetközileg elszigetelik a tálibok el nem ismert kormányát.
Kevés tálibnak van bejárása hozzá, és még kevesebb afgán látta. Nem hajlandó külföldiekkel találkozni, még a muszlim világ legkiválóbb vallástudósaival sem.
Annak ellenére hogy a tálibok 2021 augusztusában, a hatalom átvételekor mérsékletet ígértek, a döntéshozatalt a legfőbb vezető, a kulisszák mögött rejtőző Hajbatullah Ahundzáda molla uralja. Közben a keményvonalas iszlamista csoport számos olyan drákói intézkedést állít vissza, amelyek hírhedtté váltak, amikor 1996–2001 között uralta Afganisztánt.
Habár a tálibok soraiban volt némi ellenállás, Ahundzáda megszilárdította pozícióját, és gyakorlatilag minden kérdésben ő mondja ki a végső szót, mikromenedzselve a tálib kormányt, és olyan politikai döntéseket hozva, amelyek megfosztják az afgánokat alapvető jogaiktól.
Tiszta iszlám rendszer
Szakértők szerint a szavai szerint tiszta iszlám rendszer létrehozására tett kísérletével Ahundzáda elidegenítette az afgánokat és a külvilágot, egyben pusztító útra tereli a tálibokat és az általa irányított országot.
Michael Semple, az Európai Unió és az ENSZ korábbi afganisztáni tanácsadója szerint az Ahundzáda kompromisszumot nem tűrő megközelítésével szembeni ellenállás újabb pusztító polgárháborút robbanthat ki, ami akár Afganisztán határain is túlterjedhet.
„Hajbatullah ragaszkodása radikális programja keresztülviteléhez növeli egy újabb konfliktus valószínűségét” – mondta Semple a Szabad Európának.
A hatalomba való visszatéréskor a tálibok azt állították, hogy véget vetettek az 1978-as kommunista puccsal kezdődő, több mint négy évtizedes afganisztáni harcoknak. A csoport vezetői arra hivatkoztak, hogy a hatalom átvétele óta regisztrált viszonylag alacsony számú erőszakos cselekmény bizonyíték arra, hogy az országban véget ért a háború.
Az Ahundzáda vezetése alatt már több mint 16 hónapja tartó tálib uralom azonban eloszlatta az afgánok és a nemzetközi közösség békébe és stabilitásba vetett reményeit.
Semple szerint a táliboknak a katari fővárosban, Dohában működő politikai irodája – amelynek képviselői a 2020. februári megállapodásról tárgyaltak az Egyesült Államokkal, és amely a külföldi erők kivonását megelőző tűzszünetet volt hivatott előkészíteni az előző kormánnyal – lényegében PR-trükk volt.
Bár a tálibok diplomatái Dohában a hatalom békés átadásáról és egy széles körű kormányról beszéltek, valódi hatalmuk sosem volt.
„Most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez soha nem volt az Iszlám Emirátus politikája, ezeknek a diplomatáknak soha nem volt befolyásuk a mozgalmon belül, hogy keresztülvigyék ezeket az elképzeléseket (…) még ha személyesen jó ötletnek is tartották” – mondta Semple a tálib kormányzat hivatalos nevére utalva.
Semple részben annak tulajdonítja Ahundzáda sikerét, hogy a tálib vezetők és az egyszerű katonák vallási kötelezettségnek tartják, hogy engedelmeskedjenek a parancsainak.
Az 56 éves Ahundzáda hivatalosan a hívők parancsnoka címet viseli. A tálibok sejkként is emlegetik, utalva ezzel al-Hadid sejk címére, azaz Mohamed próféta idézeteinek kiemelkedő tudósára.
Semple szerint Ahundzáda hűséges követői mindenáron, a következményekre való tekintet nélkül meg akarják valósítani az iszlám uralomról alkotott szélsőséges elképzelésüket.
„A tálibok egy fegyveres iszlamista forradalmi mozgalom, amely régóta elkötelezett az iszlám állam és társadalom saját verziójának fegyveres erővel való megteremtése mellett” – mondta.
Párhuzamos kormány
Számi Júszafzáj veterán afgán újságíró és kommentátor, aki a tálibok kilencvenes évekbeli megjelenése óta nyomon követi tevékenységüket, azt mondja, hogy a tálibok 2021. augusztusi hatalomátvételét követően Ahundzáda távolságot tartott a csoport kabuli ügyvivő kormányától, és a dél-afganisztáni Kandahár városában maradt.
Júszafzáj szerint az elmúlt hónapokban Ahundzáda szorosabbra fűzte hatalmát azzal, hogy lojális embereket nevezett ki kulcsfontosságú kormányzati pozíciókba, és még saját közigazgatási titkárságot is létrehozott Kandahárban.
„Ahundzáda párhuzamos kormányzati rendszert működtet Kandahárból, fokozatosan minden hatalmat a saját kezében összpontosít” – mondta Júszafzáj, hozzátéve, hogy most már minden minisztériumban vagy kormányzati osztályon legalább egy Ahundzáda-lojalista dolgozik.
„Az adott minisztériumban mindenki tudja, hogy az illető a nagyfőnöknek jelent” – mondta Júszafzáj.
Júszafzáj szerint Ahundzáda hasonlóan gondolkodó tanácsadókkal vette körül magát, akik vallási és világi kérdésekről is ugyanazt mondják. Az elmúlt hónapokban a legfelsőbb vezető tartományi egyházi tanácsokat is létrehozott, hogy a legtöbb tartományban felügyeljék a tálib közigazgatást.
Ahundzáda emellett neves lojálisait, Mavlavi Habibullah Agát és Mavlavi Nida Mohamed Nadimot nevezte ki oktatási, illetve felsőoktatási miniszternek, akik kulcsfontosságú végrehajtói a tálibok által közelmúltban bevezetett, a nők oktatására vonatkozó tilalomnak.
További fontos bizalmasa még a tálibok főbírója, Abdul Hakim Hakkáni és Mohamed Kalid Hakkáni, az Erkölcs Előmozdításáért és a Bűnmegelőzésért Felelős Minisztérium vezetője.
Ahundzáda vallási háttere felveti azt a kérdést is, hogy nem válhat-e még szélsőségesebbé.
Egy e heti interjúban Szahabuddin Delavar, a tálibok bányászati minisztere elárulta, hogy Ahundzáda jóváhagyta, hogy a fia öngyilkos merényletet hajtson végre, miután apját 2016-ban a csoport vezetőjévé választották.
Dacosan lépett fel a külső bírálókkal szemben is.
„Önök nyugodtan használhatják ellenünk akár az atombombát is, mert semmi sem kényszeríthet minket arra, hogy bármilyen lépést tegyünk az iszlám vagy a saría ellen” – jelentette ki Ahundzáda júliusban egy kabuli gyűlésen.
Forradalmi lelkesedés
Semple, aki jelenleg a Queen’s University Belfast professzora, azt mondja, hogy Ahundzáda az elmúlt hónapokban egyre inkább éreztette befolyását.
Azzal egészítette ki a tálib korlátozások hosszú listáját, hogy megtiltotta a nőknek mind az egyetemre járást, mind azt, hogy hazai és nemzetközi nem kormányzati szervezeteknek dolgozzanak.
Utasította továbbá a tálib igazságszolgáltatást, hogy hajtsa végre az iszlám testi fenyítéseket, amelyeket hudúdnak neveznek, és amelyek ivásért korbácsolást, lopásért a végtagok amputálását, házasságtörésért pedig megkövezést írnak elő.
Semple szerint ezek elidegenítik az afgán társadalom egyre nagyobb részét. A tálibok által a nők felsőoktatásra és munkavállalásra elrendelt tilalma, valamint a mobilitás és a nyilvános szereplés szigorú korlátozása alapvető jogokat vont meg tőlük.
Sok férfi a tálibok hatalomba való visszatérése által kiváltott gazdasági visszaesés miatt veszítette el a megélhetését, az etnikai és vallási kisebbségek pedig elítélték, hogy az iszlamista kormány háttérbe szorította őket.
„A tálibok legújabb forradalmi lelkesedése majdnem olyan alaposan elidegeníti az afgán társadalmat, mint az afgán kommunisták 1978-ban és 1979-ben” – véli Semple.
Miután 1978 áprilisában egy véres katonai puccs révén átvette a hatalmat, az afgán kommunisták uralkodó Kalk frakciója forradalmi programba kezdett az afgán társadalom átalakítására, ami hamarosan lázadást váltott ki a konzervatív érzelmű vidéken. A zavargás drámai mértékben kiszélesedett az 1979. decemberi szovjet invázió után, amely az afgán kommunisták Parcsam, azaz Zászló frakcióját juttatta hatalomra.
Nehéz elkötelezettség
Semple szerint Hajbatullah vezetése alatt a tálibok új konfliktusokba keveredtek fontos szomszédokkal. Szerinte a tálibok régi szövetségese, Pakisztán dühös amiatt, hogy a pakisztáni kormány ellen harcoló Tehrik-e Taliban Pakisztán (TTP) menedéket élvez Afganisztánban. Irán eközben aggodalmát fejezte ki a délkeleti Szisztán és Beludzsisztán tartományban tevékenykedő szunnita beludzs fegyveresek tevékenysége miatt.
Semple szerint számos muszlim országot riasztja, hogy a tálibok értelmezése az iszlám rossz hírét kelti. Szerinte a nyugati adományozók a segélyezés, a nőkkel kapcsolatos kérdések és a terrorizmus korlátozása miatt aggódnak. A helyzet komolyságát mutatja, hogy múlt hónapban számos nem kormányzati szervezet felfüggesztette afganisztáni tevékenységét, miután a tálibok felszólították őket, hogy ne alkalmazzanak afgán nőket.
„Még azok az országok is, amelyek célszerűnek találták, hogy diplomáciai úton lépjenek kapcsolatba a tálibokkal, ahelyett hogy egy újabb polgárháborút kockáztattak volna, mostanra lehetetlennek vagy nemkívánatosnak gondolják, hogy ezt fenntartsák” – fejtette ki.
Kína, Oroszország és Afganisztán két közép-ázsiai szomszédja, Üzbegisztán és Türkmenisztán következetesen próbálta javítani az együttműködést Kabullal. A tálibok drákói politikája azonban távol tartotta őket attól, hogy hivatalosan is elismerjék a kormányt.
Ahundzáda szélsőségessége a tálibok soraiban is folyamatos kritikát váltott ki, többek között Ser Mohamed Abbasz Sztanikzáj tálib külügyminiszter-helyettes, a dohai tárgyalások egyik vezető tárgyalója részéről, aki ellenezte Ahundzádának a női oktatásra vonatkozó tilalmát.
„Csak a saría iszlám törvényekkel összhangban lévő parancsokat kötelesek követni” – mondta egy tálib összejövetelen a hónap elején.
A kabuli akadémikus, Obajdulah Bahír szerint miközben Ahundzáda rendszeresen érvényesítette akaratát, azok, akik némi ellenállást tanúsítanak politikájával szemben, következetlenek és passzívak.
Ez viszont „mindannyiunknak fáj” – mondta Bahír.
