Hszi Csin-ping a Kínai Kommunista Párt vasárnap kezdődő kongresszusán minden bizonnyal újabb ötéves mandátumot szerez majd, miután megszüntette az elnöki mandátumok számára vonatkozó korlátokat, így akár élete végéig vezetheti az országot.
Hszi tíz évvel ezelőtt, 2012-ben került hatalomra, ám akkor még nem lehetett tudni, mire kell készülnie a világnak.
Karizmátlannak tűnő személyisége, fokozatos felemelkedése még nem sejttette, hogy a modern Kína legnagyobb hatalmú vezetője válik majd belőle, országa gazdasági és katonai erejének növekedésével pedig szembe kíván szállni az Egyesült Államok vezette nemzetközi renddel.
Az teljességgel bizonyos, hogy a következő napokban megkapja harmadik ötéves mandátumát, az igazi kérdés az, meddig akar elnök maradni, és ez mit jelent Kína és a világ számára.
„Látható, hogy jórészt Hszi akarata fog érvényesülni a XX. kongresszuson. A kérdés az, hogy mennyivel erősebben fog kikerülni belőle” – jelentette ki Steve Tsang, a London University School of Oriental and African Studies Kína-tanulmányokkal foglalkozó intézetének igazgatója.
Hszi Csin-ping az utóbbi tíz évben közvetlen elődein, Hu Csin-taón és Csiang Cö-minen jócskán túlmenő mértékben központosította hatalmát, de még a KKP két korábbi meghatározó vezetőjénél, az országot 1976-ig irányító Mao Ce-tungnál és a gazdasági szárnyalást elindító Teng Hsziao-pingnél is nagyobb befolyásra tett szert.
Az elnök politikájának egyik központi eleme a korrupció elleni szigorú fellépés, amely egyrészt népszerű az emberek körében, másrészt ezáltal könnyedén félreállíthatta lehetséges riválisait. Előző hónapban például felfüggesztett halálbüntetésre ítéltek emiatt egy volt igazságügyi minisztert és egy korábbi közbiztonságiminiszter-helyettest.
A folytatódó antikorrupciós kampány pedig Tsang szerint azt jelzi, hogy „el lesz tiporva mindenki, aki az útjába áll”.
Vidéki száműzetés
A most 69 éves elnök a polgárháborúban gerillaparancsnokként harcoló forradalmi veterán Hszi Zong-csun fiaként született Pekingben. A család ennek ellenére kiesett Mao kegyeiből az 1966-tól 1976-ig tartó kulturális forradalom idején, amelynek állítólagos célja a társadalom megtisztítása volt a burzsoá befolyásoktól. 1969-ben vidékre száműzték őket, ahol nyomorúságos körülmények között éltek, a tisztogatás áldozatává vált idősebb Hszit pedig börtönbe zárták.
Hszi, aki hat éven át élt itt, mielőtt ösztöndíjjal a tekintélyes Csinghua Egyetemre került Pekingbe, azt mondta, hogy e tapasztalatoknak köszönhetően jobban megértette a vidéki lakosság küzdelmét.
„A késeket köveken élezik. Az embereket is a nehézségek pallérozzák. Később, amikor valami bajban voltam, csak arra gondoltam, hogy milyen nehéz volt akkoriban, és ezután semmi nem tűnik nehéznek” – hangsúlyozta egy 2001-es interjúban.
Diplomázását követően Hszi megkezdte emelkedését a Kínai Kommunista Párt ranglétráján. Három évet dolgozott a védelmi minisztériumban, majd megyei pártvezető lett, mielőtt tizenhét évet töltött volna Fucsien tartományban. Itt Hsziamen város alpolgármestereként kezdett, majd több poszton keresztül 2000-re végül ő lett a régió kormányzója.
Első házassága három év után válással végződött, 1987-ben vette el mostani feleségét, az országszerte népszerű énekesnőt, Peng Li-jüant, aki nemritkán a kínai Népi Felszabadító Hadsereg egyenruhájában lép fel. Egy lányuk van, Hszi Ming-cö, aki az amerikai Harvard Egyetemre járt, ő nem vállal szerepet a kínai politikában.
Alfred Vu, a kínai állami média volt tudósítója csendes emberként emlékszik Hszire még Fucsienből, aki közel sem volt olyan asszertív személyiség, mint napjainkban. „A mostani Hszi Csin-ping teljesen más, mint kormányzóként volt” – közölte a Szingapúri Nemzeti Egyetem oktatója.
Út a hatalom csúcsára
Hszi 2002-től több mint négy éven át a szomszédos Csöcsiang tartomány pártvezetője volt, amely magasabb pozíciónak számít a kormányzóságnál. Ezután rövid időre párttitkár lett a közeli Sanghajban, miután elődje belebukott egy korrupciós botrányba.
Fucsieni, csöcsiangi és sanghaji évei alatt a politikus pragmatikus vezető képét alakította ki magáról, aki híján van a merészebb javaslatoknak, azonban általánosságban támogatja a Teng által megkezdett gazdasági reformokat, és kész fellépni a korrupció ellen.
Hszi 2007-ben került be az országos pártvezetésbe, ekkor lett tag a Kínai Kommunista Párt Központi Politikai Irodájának Állandó Bizottságában, a következő kongresszuson pedig elnökké választották, így gyorsan átvette a teljes uralmat a katonai és gazdasági ügyek felett.
Öt évvel később, 2017-ben a párt alapokmányában rögzítette „a Hszi Csin-ping-i gondolatot”, Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping mellé emelve őt a kínai kommunista ideológiai kánonban.
Meglehetősen elnagyolt ideológiájában a KKP központi szerepét hangsúlyozza Kína politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális irányítójaként, illetve azt, hogy vissza kell állítani az ország nagyságát.
Kormánya erősítette az állami szektort a gazdaságban, fellépést hirdetett a monopóliumokkal szemben, és több támadást is intézett az olyan szárnyaló magáncégek ellen, mint például az Alibaba Csoport és a népszerű WeChat üzenetküldő alkalmazást is birtokló Tencent Holding.
Hszi emellett felélesztette a „közös jólét” ötvenes évekbeli propagandajelszavát, és többször említette a gazdagok és szegények közötti, egyre mélyülő különbségeket, bár az nem világos, hogy terveznek-e konkrét intézkedéseket ennek enyhítésére.
A koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozások hatásai és az ingatlanpiaci problémák miatti nehéz gazdasági helyzet közepette erősödnek az aggodalmak, hogy Hszi el akar távolodni az utóbbi több mint négy évtized dinamikus növekedését megalapozó gazdasági nyitástól.
„Ő tényleg Amerika- és Nyugat-ellenes”
Egyes szakértők Mao követőjének tartják, lázadónak a magánszektor virágzását beindító és a Nyugattal jó kapcsolatokra törekvő Tenggel szemben. „Ő tényleg Amerika- és Nyugat-ellenes” – emelte ki Vu.
Hszi konfrontatívabb megközelítése abból a szilárd meggyőződésből táplálkozik, hogy itt az ideje a megerősödött Kínának nagyobb szerepet kiharcolnia magának a nemzetközi porondon.
Peking konfliktusokat vállalt Japánnal, Indiával, illetve más térségbeli országokkal a vitatott tengeri és himalájai területek ügyében. Emellett jelentősen fokozta katonai és diplomáciai nyomását Tajvanon, amelyre a vezetés az ország szakadár tartományaként tekint.
A kínai–amerikai viszony az 1979-es diplomáciai kapcsolatfelvétel óta most a legrosszabb, Washington importvámokat vezetett be számos kínai termékkel szemben, és korlátozta az ország hozzáférését bizonyos fejlett technológiákhoz.
Az átláthatatlan politikai rendszer és a média teljes kontrollja miatt nehéz belelátni, hogy vannak-e a KKP vezetésében olyanok, akik szerint Hszi rossz irányba viszi Kínát.
„Fogalmunk sincs, hogy vannak-e a csúcson olyanok, akik rossznak látják Hszi teljesítményét” – mondta Joseph Torigian szakértő.
Kínában jelentősen erősödött az állampolgárok megfigyelése, tovább korlátozták a szabadságjogokat, még a legenyhébb kritikus megszólalások ellen is tűzzel-vassal fellépnek.
A helyi hatóságok becslések szerint mára legalább egymillió muszlim ujgurt átnevelőtáborba zártak, a kisebbség tagjai elleni tömeges jogsértéseket az Egyesült Államok népirtásnak minősítette. Hongkong autonómiáját és viszonylagos szabadságát szinte teljesen felszámolták.
A kormány számára kihívást jelent ugyanakkor a rendkívül szigorú járványintézkedésekkel szembeni elégedetlenség. Az országban szinte egyáltalán nem szoktak tüntetni, valaki azonban a héten táblákat akasztott ki egy pekingi autóút fölé, amelyeken diák- és munkássztrájkot sürgetett Hszi Csin-ping leváltása érdekében, a szabadságért és a korlátozások ellen. A rendőrség gyorsan eltávolította a transzparenseket, az esetet említő bejegyzéseket letiltották az interneten.
