Úgy tűnik, elege lett a gyermekvédelemben dolgozóknak abból, hogy a kormány a bicskei balhé után beígért reform helyett rájuk húzta a vizes lepedőt egy titkosszolgálati átvilágításnak is beillő adatlappal. Ennek ellenére tömeges ellenállás egyelőre nem látszik. Szépen csendben épül le a már korábban is krónikus munkaerőhiánnyal, recsegve-ropogva működő rendszer.
Több mint harminc gyermekvédelemben dolgozó megkérdezésével vettük végig, mi változott szerintük a bicskei botrány után eltelt fél évben a gyermekvédelemben. Nem árulunk zsákbamacskát: a kormány eddigi intézkedései a dolgozók szerint még jobban felgyorsították az elvándorlást a már eddig is kritikus munkaerőhiánnyal működő intézményrendszerből. A válaszadók több mint harmada is emiatt döntött úgy, hogy most hagyja el a pályát.
Széles spektrum
A gyermekvédelmet már évekkel ezelőtt a zászlajára tűző kormány a februári politikai vihart követően gyermekvédelmi reformot ígért. Ennek részeként eddig lezajlott a gyermekvédelmi intézmények vezetőinek átfogó pszichológiai vizsgálata, júniusban pedig egyértelművé vált, hogy szinte a teljes állományt komoly, a magánélet legprivátabb részleteire is kiterjedő vizsgálat alá vetik. Arról, hogy hogyan forgatják fel a hatóságok a gyermekvédelmi dolgozók hálószobatitkait, itt írtunk részletesen.
35 válaszadónk között van kilenc gyermekfelügyelő, hét nevelőszülő, négy nevelő, két gyermekvédelmi gyám, két csoportvezető, egy megyei család- és gyermekjóléti szolgálati szakmai vezető, egy megyei család- és gyermekjóléti szolgálat családgondozója, egy lakásotthon vezetője, egy fővárosi gyermekotthon intézményvezetője, egy facilitátor (olyan folyamatvezető, aki a csoportos megbeszélés hatékonyságát segíti elő), egy ügyintéző, egy családsegítő és egy javítóintézetben dolgozó szakember; titulusaik néha átfedik egymást (van, aki nevelőszülőként és más formában is a rendszer része).
Számuk közel egyenlő arányban oszlik meg fővárosi és vidéki intézmények, illetve nevelőszülők esetében a lakóhelyük szerint. Vannak köztük, akik gyermekotthonban, lakásotthonban vagy speciális gyermekotthonban dolgoznak, egyikük javítóintézetben.
A következőkben ők értékelik az elmúlt hat hónap változásait az általunk megadott szempontok alapján. Nem mindannyian adtak választ ugyanazokra a kérdésekre, mivel sokszor a beosztásuk és az intézmény formája is eltérő. Minden esetben az adott kérdésre válaszolók közti arányokat vizsgáltuk.
Ha hús van, uzsonna nincs
Az étkeztetés minősége a válaszadók túlnyomó többsége szerint nem változott, pedig a napi ötszöri étkeztetésre fordított költséget 2023 februárjában (egy évvel a bicskei botrány kirobbanása előtt) a ma már szinte értelmezhetetlennek tűnő minimumösszegről, 684 forintról 1500 forintra emelték.
Van, aki szerint nem lehet rendesen kijönni az állam által biztosított költségvetésből. „Nagyon kevés, ha az infláció mértékét nézzük. Tízóraira, uzsonnára nehezen jut, ha levest és második fogást is készítünk, pláne ha valamilyen hús is kerül az asztalra” – írja egy fővárosi otthon nevelője.
Egy, csak lányokat fogadó vidéki speciális gyermekotthon gyermekfelügyelője viszont kifejezetten pozitívan számolt be az ottani állapotokról. „Nálunk fantasztikusan főztek addig is, amíg nem emelték meg a napi összeget. A lányok mindennap esznek húst, gyümölcsöt, zöldséget. Saját kertészetünk is van, ahol terem paradicsom, cukkini, padlizsán, gyümölcsök.”
Egy fővárosi, szintén speciális gyermekotthonban viszont arra panaszkodott az egyik nevelő, hogy az ellátás sokszor pocsék, a leves legtöbbször felismerhetetlen. A nevelőszülők esetében júniusban havi 11 ezer forinttal emelték a nevelt gyerekek ellátmányának összegét. Mivel emelésre azelőtt utoljára 2008-ban került sor, most sikerült elérni az akkori vásárlóérték ötven százalékát. A nekünk válaszoló nevelőszülők mindenesetre ezt nem tették szóvá.
Lyukas a zseb
Arra a kérdésre, hogy nőtt-e a gyermekek közvetlen ellátására (étkezés, ruhapénz, zsebpénz) jutó források összege a már említett, a gyermekotthonok esetében tavaly év eleji, a nevelőszülőknél idén nyári emelésen túl, szinte egyhangú nem volt a válasz. Tudomásuk szerint nem lett több a zsebpénz és az évi 72 ezer forintos ruhapénz sem, amiből a téli öltözködés egyre nehezebben oldható meg. Egyetlen helyen számoltak be arról, hogy ez utóbbi évi 106 ezer forintra emelkedett. Ugyanakkor egy július 24-én életbe lépett változás az öregségi nyugdíjminimum ötszáz százalékára emelte az összeget, így ezután már évi 142.500 forint lesz, vagyis a duplájára nő.
Az adomány a hagyomány
„Nem”, „Régóta nem”, „Nem, beszerzési stop van”, „Nem történt, civil forrásból sem” – többnyire ilyen válaszok érkeztek a gyermekvédelmi intézmények épületeinek állagmegóvásáról, felújításokról, valamint eszközcserékről, új eszközök beszerzéséről szóló kérdésre.
„Tönkrement a mosógép, adományból vásároltak másikat” – mondta egy gyermekvédelmi gyám, aki több gyermekotthonba és lakásotthonba is jár. „Ahol én dolgozom, ott szó volt róla, hogy egy csoportot megnyitnak, de előtte teljes körű felújításon kellett volna átesnie. Semmi nem történt” – mesélte egy fővárosi gyermekotthon csoportvezető nevelője.
„Nem, sőt a karbantartókra is hónapokat kell várni. Csökkentették a létszámukat, és ők látják el a gépjárművezetők munkáját is” – írja egy Pest megyei lakásotthon nevelője. „Nem, azóta sincs szúnyogháló, klíma, semmi változás nem történt” – jegyzi meg egy nyugat-magyarországi befogadóotthon gyermekfelügyelője.
Van viszont, ahol futotta legalább egy tisztasági festésre. A már az étkeztetésben is kitűnő vidéki speciális gyermekotthon például ezen a téren is jobb helyzetben van az átlagnál az ott dolgozó gyermekfelügyelő szerint. „A csoportok túlnyomó része teljesen fel van újítva. A tornaterem új parkettát kapott, van fittpark, nyugágyak, hinták, medence az udvaron” – írja.
Nemhogy táborba, orvoshoz sem jutnak el
Megkérdeztük azt is, nőtt-e az intézményen kívüli programok száma, és emelkedett-e a minőségük. Itt egyetlen elégedett válasz volt, a legtöbb válaszadó szerint stagnált, de voltak, akik azt mondták: jelentősen csökkentek a táborozási lehetőségek.
„Nem nőtt, sőt a kisbuszos szállítás lehetősége is megszűnt (nincs pénz benzinre). Orvoshoz, kirándulni csak tömegközlekedéssel mehetünk, fogyatékkal élő gyerekekkel is” – ezt már egy Pest megyei lakásotthon nevelője válaszolta.
Egy fővárosi gyermekvédelmi gyám szerint itt is legfeljebb a lemaradás nőtt: „Az SZGYF korlátozta, hogy csak egy tábort fizet, egyéni megoldások vannak. Edzést, pszichológust, magánorvost – hogy ne kelljen hónapokig várni – nem támogat.”
Egy fővárosi otthon csoportvezetője szerint szezonálisan tudják inkább vinni a gyerekeket: „Leginkább a decemberi időszakban van sok külsős program. Nyáron ritka. Évekkel ezelőtt volt más gyermekotthonokkal csereüdülés – mára ez is megszűnt.” Máshol a munkaerőhiány miatt nem tudják külső programra vinni a gyerekeket, mert nincs, aki elkísérné őket. Többen hozzátették azt is, hogy a programokra fordítható összeg sem emelkedett.
Lepusztult enteriőr
Az intézményeken belül sem sokkal ideálisabb a helyzet. „Csak egy számítógépterem van, elavult gépekkel és internettel. Több gépből csak kettőhöz van inputeszköz (billentyűzet, egér). Van egy tornaterem, amit nem takarítanak, így jobban hasonlít egy szeméttelepre, ezenkívül egy pingpongasztal” – számol be az állapotokról egy fővárosi otthon gyermekfelügyelője.
Egy Pest megyei lakásotthon nevelője szerint a munkaerő eltűnése miatt egyszerűen nem opció, hogy sok mindennel foglalkozzanak a gyermekmegőrzésen túl, sőt a szakemberek sem tudják azt a munkát végezni, amire hivatottak: „Létszámhiány miatt nincsenek intézményen belüli programok. A fejlesztőpedagógus és a nevelő is gyermekfelügyelői munkát végez.”
Egy fővárosi speciális gyermekotthon nevelője szerint náluk annyi fejlesztés történt, hogy az intézmény kapott egy, az udvaron használható medencét, de ezt is magánadományból. Máshol idén is megrendezték a már megszokott programokat, a gyereknapot és a Ki mit tud?-ot. Az egyik fővárosi javítóintézetben viszont nőtt a programok száma.
Lassan nincs, aki elmenjen
A következő kérdés összefügg az eddigiekkel, és a gyermekvédelmi ellátás állapotának egyik legfontosabb indikátora: a munkaerőhiány. A válaszadók fele szerint egyértelműen csökken az intézményükben dolgozó kollégák száma, a többiek pedig vagy stagnálásról, vagy rendkívül gyors fluktuációról számoltak be.
Ez pedig sokuk szerint már nem csupán az évek óta tartó folyamat része – többek között az alacsony bérek és a nagy felelősség közti egyensúly hiánya miatt –, hanem egyértelmű összefüggésben van a kormány szinte egyetlen jelentős lépésével a gyermekvédelem terén Bicske óta.
„Csökkent és a közeljövőben, augusztus 31. után még inkább csökkenni fog a kifogástalan életvitel átvilágítása miatt. Ez az eljárás teljességgel haszontalan, ártalmas, nem szolgálja a pedofília kiszűrését, csak az intézmény dolgozóinak megalázására jó. Nálunk sokan nem töltötték ki, és nem járultak hozzá az átvilágításhoz” – állítja egy nyugat-magyarországi gyermekotthon gyermekfelügyelője.
„A kifogástalan életvitel (adatlap) bevezetése miatt várhatóan csoportok és nevelőszülői férőhelyek fognak megszűnni. Jelenleg sincs már gondozási hely, nem a szükségletüknek megfelelő helyre kerülnek a gyerekek, illetve várnak, kórházban vagy még otthon, hogy legyen. A speciális otthonokban szintén várólisták vannak” – mondta egy fővárosi gyermekvédelmi gyám, akinek számos intézményre van rálátása.
„Nincsenek betöltve állások, ha be van töltve, akkor három hónapos képzés utáni tanúsítvánnyal rendelkező kollégával, aki az alapvető ismeretekkel sem rendelkezik” – számol be nem egyedüliként a képzetlen munkaerőre hivatkozva egy fővárosi nevelőszülőként és egy otthon csoportvezetőjeként dolgozó forrásunk.
„Csökkent; az elmúlt egy hónapban hárman mondtak fel. Nem lehet őket pótolni, mert létszámstop van” – mondta egy fővárosi speciális gyermekotthon nevelője.
Többen válaszolták azt, hogy főleg a diplomás szakemberek száma csökken, a gyermekfelügyelőké stagnál, de sokan a „nehézségek miatt” adták fel a szakmát. „Fél év alatt húsz új kolléga fordult meg nálunk” – állítja egy fővárosi otthon gyermekfelügyelője. A fővárosi gyermekvédelmi gyám, aki több otthonba is jár, azt mondja, mindegyikben csökkent a létszám.
Az újonnan érkező munkaerő létszáma sem nőtt, sőt forrásaink egybehangzóan állítják, hogy kevesebben jönnek. Ha mégis, általában pár hónap után már mennek is tovább, de volt, aki egy-két hét után otthagyta az intézményt.
Egyre fiatalabban kerülnek be
Változott a bekerülő gyerekek életkora is. Szinte minden intézményből ugyanazt állítják: egyre fiatalabb korban kerülnek be hozzájuk a gyerekek. „Fiatalabbak. Sajnos jócskán nőtt a 12 éven aluliak száma, akiknek egyébként elsősorban nevelőszülőknél kellene lenniük” – mondta az egyik gyermekotthon dolgozója.
Egy fővárosi speciális gyermekotthon nevelője szerint náluk csak 12-től 18 éves korig lehetnének gyerekek, ennek ellenére van 9 és 11 éves is az intézményben. Egy fővárosi otthon csoportvezetője szerint rengeteg óvodás, három–öt éves is bekerül mostanában. Máshol az óvodás-kisiskolás korosztály jelentős növekedéséről számolnak be, valamint teljes testvérsorok érkezéséről (ugyanabból a családból több testvér érkezik ugyanoda).
Telt ház plusz a szököttek
Míg a gyerekek életkora és a munkaerő száma csökken, az otthonok telítettsége nő. Erre a kérdésre a 22 válaszadóból 12 állította, hogy intézményükben legalább százszázalékos a kihasználtság, vagy afölötti.
A legmagasabb arányt, 115 százalékot ráadásul egy fővárosi intézmény vezetője jelölte meg, akinek napi rálátása van a létszám alakulására. Sokan azt állítják, hogy az utóbbi időben már a szökésben lévők helyére is hoznak új gyerekeket.
„Ha mindenkit egyszerre vinnének be a rendőrök, nem tudnák hová lefektetni őket” – mondta egy fővárosi gyám. Belőlük egyébként szinte minden otthonban akad pár, de az egyik nyugat-magyarországi befogadóotthonban magasabb a számuk, mint az éppen az intézmény kapuin belül tartózkodóké – állítja egy ott dolgozó gyermekfelügyelő.
A válaszadók munkahelyei közül egyébként a legalacsonyabb kihasználtsággal, hatvan százalékon egy közép-magyarországi speciális gyermekotthon működik egy ott dolgozó gyermekfelügyelő szerint.
Nevelőszülők: kulcsszereplőnek kellene lenniük, mégis fogynak
Azok a nevelőszülők, akik válaszoltak, a legfontosabb változásnak éppen egy változatlan tendenciát tartanak, vagyis azt, hogy továbbra is egyre kevesebben vannak. Egy Pest megyei család- és gyermekjóléti szolgálat szakmai vezetője szerint a rendkívül kevés nevelőszülő miatt az alapellátásban megakadnak az esetek, nincs férőhely az elhelyezésre váró gyerekek részére.
Egyikük felhozta pozitív változásként a 11 ezer forintos ellátmánynövelést, amiről korábban már írtunk. Többen a kiválasztási folyamat, a képzés, továbbképzés és az alkalmassági felülvizsgálat reformját szeretnék látni a díjazás emelése mellett.
Szeretnék azt is, ha emelnék a gyerekek ellátmányát, minimum a mindenkori infláció mértékével arányosan. Van azonban, aki ennél tovább megy. „Az egész rendszer újragondolására lenne szükség, az alapellátástól kezdve; az alapellátás megerősítése, ellátása eszközökkel. A kiemelések nyolcvan százaléka megelőzhető lenne” – véli egy nevelőszülő.
Sokan hiányolják a szakembereket, pszichológusokat, gyógypedagógusokat, logopédusokat, fejlesztőpedagógusokat és a támogatóhálózatot. Felmerül a társadalmi érzékenyítés hiánya is, hogy az emberek tudjanak arról, mit jelent és milyen felelősséggel jár nevelőszülőnek lenni.
Továbbképzés: bűnbakká
Forrásaink nyáron a kifogástalan életvitel vizsgálatára bevezetett adatlapra rezonáltak legjobban. Arról, hogy hogyan túrja fel a gyermekvédelemben dolgozók hálószobáját ez a dokumentum, itt olvashat bővebben.
A válaszadók szinte mindegyike felháborodva írt a kormány intézkedéséről, amelynek értelmében a gyermekvédelemben dolgozók kifogástalan életvitelét a Nemzeti Védelmi Szolgálat fogja ellenőrizni, első körben egy adatlappal.
A hatóságok nemcsak arra kíváncsiak, hova jár például szórakozni a dolgozó, de azt is szeretnék tudni, hogy kivel él együtt, és milyen formában, vagy hogy fogyaszt-e alkoholt, kábítószert, és milyen rendszerességgel. Hogy mit gondolnak erről a gyermekvédelemben dolgozók?
Erre a kérdésre válaszadóink több mint harmada, a 28-ból tizenegyen válaszoltak úgy, hogy nem írják alá az adatlapot, inkább otthagyják a munkahelyüket. Sokan úgy érzik, őket tették meg bűnbakká a kormánypártnak igencsak nagy veszteségekkel járó bicskei botrány után, miközben a lassan működésképtelen intézményrendszert lényegében érintetlenül hagyják.
„Nem töltöm ki. Felmondok. Nem tartom igazságosnak, továbbá tizenkét év munka után, úgy érzem, kiégtem. Semmilyen megbecsültség nincs, szakképesítés nélküli kollégákkal kell dolgoznom. Nehezebb velük, mint a gyerekekkel” – írja egy fővárosi gyermekotthon csoportvezető nevelője.
„Az utolsó pillanatig húztam az időt, hátha többen leszünk. Nem akartam kitölteni. Látszatintézkedés, zsarolással fűszerezve. Undorító. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy milyen körülmények közül megyek dolgozni. A főnökeim azért vannak, hogy észrevegyék, ha alkoholista, drogos vagyok, és nem jól végzem a munkámat” – írja egy közép-magyarországi speciális gyermekotthonban dolgozó gyermekfelügyelő.
A magánszféra szentsége
Van, aki azzal érvel, hogy fontosabb a családja, és attól is tartanak, hogy a kormány felmondási tilalmat rendel el azoknak, akik maradnak. Más a személyiségi és szabadságjogok megsértésére hivatkozva nem tölti ki, illetve olyan gyermekvédelmi dolgozó is akad, aki felteszi a kérdést, hogy hová kerülnek tovább az adatok.
Egyik forrásunk szerint a kérdéssor tökéletesen alkalmatlan a pedofil elemek kiszűrésére. „Azt gondolom, amennyit itt keresek, azt bárhol máshol is meg fogom kapni ilyen kellemetlenségek nélkül is. Nem fogok beengedni senkit a magánszférámba, a családomba, hogy ellenőrizgessék őket és engem” – érvel egy vidéki gyermekotthon gyermekfelügyelője.
Egy fővárosi javítóintézetben dolgozó forrásunk arra hivatkozik, hogy a közeli nyugdíj miatt nem tölti ki: „A szakmai önbecsülésemen túl az emberi méltóságomat is sérti a vizsgálat.”
„Írd alá, na, a gyerekek miatt”
Akik aláírják, azoknál a gyerekek sorsa iránti felelősség és/vagy a megélhetés, egy hitel fizetése, a településen fennálló munkaerőhiány szerepel az okok között. „Aláírom csak a gyermekek miatt. Nem hagyom itt őket csak azért, mert az állam kitalált valamit” – írja egy gyermekfelügyelő.
Egyik forrásunk szerint az ő intézményükben éppen ezzel érvelt az intézményvezetés is, amikor azt kérték egy-egy fenntartásokkal érkező kollégától, hogy a gyerekek érdekében írja alá az adatlapot.
Akad olyan is, aki aláírja, mert úgy véli, nincs titkolnivalója, mások pedig úgy érzik, nincs más választásuk, mert ha nem írják alá, az a vád érheti őket, hogy nekik viszont van mit titkolniuk.
Akár így, akár úgy döntöttek, a válaszadók jó része fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a munkatársait is megosztja a kérdés, sokan döntöttek úgy, hogy nem írják alá a kifogástalan életvitelre vonatkozó adatlapot.
Mindezeken túl a válaszadók jó része keserűségét fejezte ki, amiért a rendkívül megterhelő mindennapi munkát adminisztratív feladatokkal egészítik ki. „Szigorítás, ellenőrzések, adatszolgáltatás. Pillanatnyilag erről szól a munkánk” – mondta egy szakmai vezető.
Egy vidéki területi gyermekvédelmi szakszolgálat családgondozója szerint a kifogástalan életvitel ellenőrzésére elköltött milliárdokat bérfejlesztésre, a szolgáltatások (terápiák, fejlesztések) biztosítására, javítására is fordíthatták volna.
Egy vidéki gyermekotthon gyermekfelügyelője ezt így fogalmazta meg: „Lehet kifogástalan életvitelt vizsgálgatni, de a problémákra nem az fog rávilágítani, hogy hova jár szórakozni vagy mit csinál szabadidejében a dolgozó.”
Megkérdeztük a Belügyminisztériumtól, sor kerül-e idén bérrendezésre a gyermekvédelmi intézmények dolgozóinál, emelkedik-e idén az állami gondozottak ellátására juttatott összegek bármelyike, valamint hogy valóban megszűnik-e az alá nem írók munkaviszonya, és terveznek-e változtatásokat az adatlap tartalmával kapcsolatban. Válaszukat közölni fogjuk.
