Miközben a legtöbben a novemberi amerikai elnökválasztásra figyelnek, korábban, ősz elején három volt keletnémet tartományban is választást rendeznek, amit szintén érdemes követni.
Noha a brandenburgi, szászországi és türingiai tartományi választásnak nincs akkora jelentősége, mint annak, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke, az eredmények jelentős hatással lehetnek az Európai Unió legmeghatározóbb tagállamának számító Németországra, ahol a nagyon népszerűtlen szövetségi kormány tovább gyengül, miközben egyre több a kérdőjel az ukrajnai támogatások jövőjével kapcsolatban is.
Türingiában és Szászországban már szeptember 1-jén, míg Brandenburgban csak három héttel később, szeptember 22-én járulnak az urnákhoz a szavazópolgárok. Ugyan vannak regionális különbségek a három tartomány között, amelyek együtt Németország lakosságának mintegy tíz százalékát teszik ki, a tendencia ugyanaz: a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) szárnyal, az első helyen végezhet a voksok 25-30 százalékával. Érdemes megjegyezni, hogy az országban a második világháború óta nem nyert a szélsőjobb egyetlen tartományi választáson sem. Az elmúlt évtizedben számos nyugat-európai országban megtörtént ez, sőt kormányalakításra is volt több példa, de annak, hogy erre most Németországban is sor kerülhet, a XX. századi történelem tükrében szimbolikus jelentősége van.
Az AfD máig a radikális jobboldalhoz tartozik. Májusban, az európai parlamenti választások előtt a pártot kizárták az Identitás és Demokrácia (ID) nevű pártcsaládból, miután a Marine Le Pen vezette francia Nemzeti Tömörülés és az olasz Liga is túl ellentmondásosnak és szélsőségesnek találta. Később a párt megalakította saját, még jobbra álló frakcióját az EP-ben Szuverén Nemzetek Európája néven. A német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal szélsőjobboldali szélsőséges csoportként tartja számon az AfD helyi szervezetét Türingiában és Szászországban. Sőt előbbi tartományban a párt helyi vezetőjét, Björn Höckét egy közismert náci szlogen használata miatt nemrég el is ítélte a bíróság.
De ez még nem minden. Ezzel párhuzamosan a szélsőbaloldal is erősödik. A Baloldalból (Die Linke) kiváló Sahra Wagenknecht Szövetséget (BSW) 15-20 százalék közé mérik a három tartományban, és úgy tűnik, hogy mindenhol a második vagy harmadik helyre futhat be. A párt középpontjában a névadó, a népszerű, de ellentmondásos Sahra Wagenknecht áll, aki korábban, az NDK idején a Német Szocialista Egységpártnak (SED) is tagja volt, most pedig az ország politikai térképét próbálja átrajzolni. A Baloldal eléggé megszenvedte a szakadárok kilépését, ráadásul Wagenknechtnek sikerült rávennie férjét, a párt nagy öregjének tartott Oskar Lafontaine-t is a csatlakozásra.
Ennél is érdekesebb Wagenknecht politikai álláspontja. Élesen ellenzi a bevándorlást, ahogy tiltakozik a Zöldek politikája ellen is. A nézetei sok tekintetben meglehetősen összecsengenek az AfD-jével. Mindkét párt euroszkeptikus, NATO-ellenes és kritikus a Németországba érkező újabb bevándorlókkal szemben, illetve károsnak tartják az Oroszországgal szembeni szankciókat és az ukrajnai fegyverszállításokat. Az AfD és a BSW együtt a szavazatok közel ötven százalékát szerezheti meg a három tartományban.
Vannak azonban enyhítő körülmények. Minden más német párthoz hasonlóan a BSW is ígéretet tett arra, hogy nem lép szövetségre az AfD-vel, amit az országban tűzfalként emlegetnek, ekképp még ha mind a három tartományban az első helyen végez is az AfD, akkor sem valószínű, hogy meglesz a szükséges támogatása a kormányalakításhoz. Ugyanakkor ez esetben is képes lehet blokkolni bizonyos kulcsfontosságú döntéseket, például bírák kinevezését vagy az alkotmány módosítását, ha megszerzi a mandátumok legalább egyharmadát.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy mindhárom tartomány a volt Kelet-Németországban található. Bár nincs szó homogén egységről, az ország újraegyesítését kísérő gazdasági sokk után az egykori NDK területén rendre erősebbek a populista pártok. Sokan még mindig Nyugat- és Amerika-ellenes érzéseket táplálnak, illetve szorosabb kapcsolatot ápolnának Oroszországgal. Tehát miközben a három választás jó pillanatfelvétel lehet Németország kelet–nyugati megosztottságáról még több mint harminc évvel az újraegyesítés után is, ez közel sem tükrözi az ország egészének az álláspontját, ugyanis az AfD és a BSW lényegesen gyengébben szerepel országosan.
De nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ezeknek a választásoknak milyen dermesztő hatásuk lehet Berlinben. A következő szövetségi választás tizenkét hónap múlva lesz, de vajon kitart-e eddig a Német Szociáldemokrata Párt (SPD), a Zöldek és a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) amúgy is ingatag koalíciója? Utóbbi kettő a felmérések szerint egyik, most választásra készülő tartományban sem éri el az ötszázalékos bejutási küszöböt, és a szociáldemokratákat is egy számjegyű támogatottságra mérik Szászországban és Türingiában; egyedül Brandenburgban futhatnak be a második helyre húsz százalék körüli szavazattal az AfD mögött. A fősodorbeli erők közül kizárólag a jobbközép Kereszténydemokrata Unió (CDU) léphet fel valódi kihívóként a populistákkal szemben. Elemzők szerint Szászországban a győzelmet célozhatják meg, a másik két tartományban pedig reálisan a második helyet.
A kérdés mégis kettős. Az összes többi párt látszólag még mindig kizárja a politikai szövetséget az AfD-vel, de valamilyen nehézkes koalíciót mégis össze kell majd hozni. Nem kizárt, hogy a CDU-nak és a BSW-nek össze kell fognia ehhez, még akkor is, ha úgy tűnik, a legtöbb kérdésben nem értenek egyet. De meddig lehet még kizárni az AfD-t? Illetve ott van az a kérdés is, hogy mennyit fognak átvenni az AfD és a BSW programjából és álláspontjából a mainstream pártok a jövő évi választás előtt. Ez Európa szempontjából éppolyan fontos, mint Németországéból. Az álláspontok minden kérdésben – Ukrajna támogatásától a bevándorlásig – szigorodhatnak, ami Berlinen jóval túl is hullámokat vethet.
