Az ellenzék győzelme esetén visszaállítják a szakszervezetek érdekérvényesítő képességét és erősítik a munkavállalók jogait. A tanárok és az egészségügyi dolgozók is köthetnek kollektív szerződést a jövőben, amellyel erősebb jogaik lesznek a munkáltatójukkal szemben – mondta a Szabad Európa podcastjában Komjáthi Imre MSZP-s politikus, Márki-Zay Péter, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének tanácsadója, akihez a munkavállalói jogok és szakszervezeti kérdések tartoznak. A cikk a beszélgetés szerkesztett leirata.
Milyen, a munkavállalókat érintő változások történtek az elmúlt bő tíz évben?
Hátrányosan érintette a munkavállalókat az Orbán-kormány szinte majdnem minden intézkedése. Kezdve a Munka törvénykönyvének módosításával, ami miatt sokkal kiszolgáltatottabbá váltak a munkavállalók. Az úgynevezett rabszolgatörvényben egy évről háromra emelte a kormány a munkaidőkeretet. A cafeteriarendszer újraírása sem érintette pozitívan a dolgozókat. Az érdekegyeztetés mint olyan gyakorlatilag megszűnt. Most ítélethirdetés van, ami azt jelenti, hogy a munkavállalók és a munkáltatók érdekegyeztető tanácsán megjelenő illetékes államtitkár egyszerűen kinyilatkoztatja, hogy mi lesz.
Munkaerőhiány van Magyarországon, egyre nehezebb új alkalmazottat felvenni és a régieket megtartani. Nem érdeke a munkáltatónak, hogy éljen vagy visszaéljen a jogszabályokkal, hiszen könnyen elveszítheti a munkavállalóit, ha túl szorosra húzza a gyeplőt.
A munkaerőhiány ellenére is visszaélhetnek a helyzettel. Létezik a munkaerő-kölcsönzés rendszere. Sajnos ott elég súlyos anomáliák vannak, mert nem ugyanazokkal a feltételekkel dolgoznak a kölcsönzött dolgozók, mint azok, akiket közvetlenül alkalmaz a cég. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem vagyok sem multi-, sem munkáltatóellenes. Azt szeretném, hogy biztonságban érezzék magukat a magyar munkavállalók. Legyen munkaügyi, munkavédelmi és létbiztonság, az alkalmazottak azt érezhessék, hogy keresnek annyit, amennyiből el tudják tartani a családjukat.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy egyszerre van jelen Magyarországon a munkaerőhiány és a munkanélküliség. Borsodban, Szabolcsban és Heves megyében nagyon súlyos problémák vannak. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat decemberi gyorsjelentése alapján az említett megyékben a szakképzetlenek aránya a munkanélküliek között eléri a negyven százalékot. Ez azt jelenti, hogy egyébként állást kereső fiatalok, akik most lépnek be a munkaerőpiacra, rögtön munkanélküliként kezdik.
A gond az oktatással van. Sokan úgy kerülnek a szakiskolába, hogy gyakorlatilag funkcionális analfabéták. A választási programunk egyik pontja arról szól, hogy ne lehessen belépni a szakképzés rendszerébe úgy, hogy előtte nem készítettek a diákokkal egy országos kompetenciamérést. Aki nem felel meg ezen a kompetenciamérésen, magyarán nem tud bekerülni a szakképzésbe, annak egy-két éves alapozó képzést kell kapnia. A munkanélküliség rákfenéje az oktatás. Ezzel foglalkoznunk kell.
Feltételezem, az oktatási reform egy többéves, hosszú távú program lenne. Most mi lenne a legfontosabb lépés a munkavállalók oldaláról: megerősíteni a szakszervezeteket, vagy egy hatékony és erős szabályozó állam megteremtése?
Is-is. Első lépésben az erős szabályozó részéről azt javasoljuk, hogy azonnal jöjjön létre egy munkavédelmi és munkaügyi ellenőrzésekkel foglalkozó hatóság, amely rendszeres ellenőrzéseket tart. Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője írásbeli kérdéssel fordult az illetékes miniszterhez, mert arra volt kíváncsi, hogy a kormány stratégiai partnereinél az utóbbi három évben hány munkavédelmi ellenőrzés volt. A válasz szerint 89, vagyis átlagosan egy volt évente.
Alapvető elvárás – és ebben Márki-Zay Péter is egyetértett –, hogy ha ezek a külföldi és hazai nagyvállalatok súlyos adófizetői milliárdokat kapnak állami támogatásként, akkor legyen átlátható, hogy mire költik az adófizetők pénzét, és legyenek ellenőrizve munkavédelmi szempontból. Most is vannak ellenőrzések, de a számuk a korábbi töredékére esett, miután megszűnt az az állami intézmény, amely célzottan csak ezzel foglalkozott. Vissza kell hozni a rendszeres munkavédelmi ellenőrzéseket, vissza kell állítani a szakszervezetek jogait és a valós érdekegyeztetést.
Mi a helyzet a minimálbérrel, van még létjogosultsága? Németországban korábban nem volt, csak 2015-ben vezették be, mert a kereslet-kínálat alakította a fizetéseket. Szükség van egyáltalán minimálbérre?
Az Európai Unió kiadott egy direktívát, amelynek egyik része az, hogy minden tagállamban érje el az átlagbér hatvan százalékát a minimálbér. A másik része pedig az, hogy a kollektív szerződéssel lefedett munkavállalók aránya érje el a munkavállalók hetven százalékát. Ez ma Magyarországon 18–20 százalék között van. Azért fontos a kollektív szerződés, mert ágazatiminimálbér-megállapodásokat is lehet kötni.
Igen, szükség van minimálbérre és az emelésére, mert bejött egy új szociológiai fogalom, a dolgozói szegénység. Amikor valaki a rendes munkaidejében nem tud annyit keresni, hogy eltartsa a családját. A januártól érvényes, bruttó kétszázezer forintos minimálbérrel nagyjából teljesítjük az uniós hatvanszázalékos szabályt, de én nem átlagbérben gondolkodom, hanem mediánbérben, ami közelebb áll a valósághoz. Az átlagbér eléggé torz. Egy felmérés alapján a legjobban kereső négyszázezer ember összesen annyi pénzt visz haza, mint a legrosszabbul kereső kétmillió.
A választási programunk szerint fokozatosan emelni kell a minimálbért, és elő kell segíteni az ágazati kollektív szerződések kötését is. A cél az, hogy szektorok szerint külön minimálbérszinteket határozzunk meg. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyi a minimálbér a versenyszférában vagy a közigazgatásban. Emellett csökkenteni kell a minimálbér adó- és járulékterheit is.
Miért ilyen alacsony a kollektív szerződések aránya?
Az egészségügyben gyakorlatilag megtiltották a kollektív szerződéseket, és általában a közszférára elmondható, hogy nem nagyon vannak kollektív szerződések. Emiatt alacsony az arányuk. Ahol a szakszervezetek gyengék, ott kollektív szerződést sem kötnek, ahol viszont erős, ott jellemzően van ilyen megállapodás. Az autóipar jó példa erre, a Vasas szakszervezet nagyon erős, de említhetném a vegyészszakszervezetet is. Nem véletlenül tudtak sikeres sztrájkokat lebonyolítani.
A külföldi nagyvállalatok azért szeretik Magyarországot, mert annyira lazák a munkaügyi szabályok. Például hétvégén lehet nyomatni két-három műszakot, nem kell megnyomni a stopgombot a szalagnál. Jól van ez így?
Ahol folyamatos munkarendre van szükség, ott természetesen kell hogy legyen rá lehetőség. De akkor olyan munkarendben kell megtenni, hogy biztosított legyen a pihenőidő. Ne legyen teljesen kiszipolyozva a munkavállaló, és persze a túlórát illik jól megfizetni.
Német gondolkodás, hogy ha szükséged van a szabadidőmre, azt nagyon fizesd meg. Mert a szabadidőm arra van, hogy pihenjek, a családommal legyek, kikapcsolódjak. Itt most nem ez érvényesül. Ezért is aktuális a harmadik országból behozott munkavállalók kérdése. Az Európai Unión kívülről érkező munkások olyan kultúrából jönnek, ahol ismeretlen fogalom a túlóra. Emiatt simán ledolgoznak tizenkét órát anélkül, hogy elvárnák az extra fizetést. A munkavédelemmel kapcsolatban sincsenek túlzott elvárásaik.
Lehet, hogy sokaknak kommunista duma, de a kapitalista matek nagyon egyszerű: ahol van szakszervezet, ott van bérharc és munkavédelem. Ez utóbbi sokba kerül, nem csak a munkaruháról és a védősisakról szól. Idetartoznak a szűrőberendezések és a munkaegészségügyi juttatások is. Egy harmadik országból jött dolgozó azt sem tudja, hogy mi az. Azt szeretnénk, hogy ugyanúgy kollektív szerződés hatálya alá tartozzanak, mint a magyar dolgozók. Mindenben ugyanazok a juttatások és jogok érvényesüljenek. Nem ellenük vagyunk, hanem a magyar dolgozó mellett, egyben mellettük is, mert őket is védeni akarjuk.
