Tavaly ilyenkor még lelkesen fogadták a hívek Alekszej Navalnij ellenzéki vezető bejelentését, miszerint visszatér Oroszországba. A letartóztatását és bebörtönzését követő masszív retorziók után azonban egyesek azt kérdezik, megérte-e.
Tavaly januárban Instagram-poszttal sokkolta és lelkesítette fel híveit Alekszej Navalnij. Így jelentette be, visszatér Oroszországba németországi gyógykezeléséről az általa a Kremlnek tulajdonított mérgezéses merénylet után.
„Soha nem kérdőjeleztem meg, hogy vissza kell-e jönnöm, egyszerűen azért, mert soha nem mentem el” – írta 2021. január 13-án.
„Németországban, az intenzív osztályon landoltam, és ez egyetlen okból történt: megpróbáltak megölni.”
Hívei a hírt Oroszország-szerte úgy fogadták, mint az orosz politika új korszakának lehetséges hajnalát, egy olyan pillanatot, amikor a korrupcióellenes keresztes lovag, aki túlélt egy merényletet, hazatért, hogy szembeszálljon azzal, akit a merénylet megrendelésével vádolt: Vlagyimir Putyin elnökkel.
Támogatói repülőn, vonaton és kocsin indultak Moszkvába, hogy január 17-én a fővárosban üdvözöljék. Ekkor már hetek óta a bírságok, rendőrségi razziák és zaklatások könyörtelen kampányának voltak kitéve. Sokan közülük úgy vélték, ha nagy számban összegyűlnek, az megóvja őket és Navalnijt is a tisztviselők fenyegetéseitől.
Merthogy Navalnijnak értésére adták: amint megérkezik, letartóztatják. A hívek azt is remélték, a pillanat egyfajta nemzeti számvetést is elhoz a koronavírus-járvány által tönkretett országban, amelyet a csökkenő reálbérek és a csekély kormányzati támogatás miatti düh tépázott.
Ám egy évvel később szertefoszlott az eufória. Navalnij politikai hálózatát törvényen kívül helyezték a tágabb értelemben vett civil társadalom elleni folyamatos fellépések közepette. Tüntetők ezreit vették őrizetbe, sokakat bebörtönöztek. Navalnij politikai koordinátorainak több mint a fele elhagyta Oroszországot, vagy letartóztatták őket aktivizmusuk miatt, néhányukat pedig terroristaként vagy szélsőségesként körözési listára tették.
Azokat az újságírókat, akik Navalnij megmérgezésének körülményeit vizsgálták és korrupciós nyomozásaira hivatkoztak, külföldi ügynököknek bélyegezték.
Hasznos volt-e kiállni mellette?
Bár sokan dicsérik Navalnij bátorságát, a visszatérése által elindított politikai elnyomási hullám után számot vetnek, sőt megkérdőjelezik, hogy végül is megérte-e.
„Navalnij tapasztalt politikus, jól tudta, hogyan végződhet Oroszországba való visszatérése – mondta Alekszandr Zikov, Navalnij korábbi szaratovi koordinátora. – De nem számítottam arra, hogy a reakció ilyen durva lesz.”
Az elsők között méltatta Navalnij döntését Mihail Hodorkovszkij volt olajmágnás, akit 2003-ban letartóztattak, és egy évtizedet töltött rács mögött az általa politikai indíttatásúnak nevezett csalás vádjával. Később elnöki kegyelmet kapott, szabadon engedték, és külföldi emigrációban kezdett új életet.
„Jó ember – írta Hodorkovszkij Twitteren aznap, amikor Navalnij bejelentette visszatérését. – De kockázatot vállal.”
Ez a kockázat akkor vált világossá, amikor a Németországból induló gépre felszálló és az újságírókat arról biztosító Navalnijt, hogy letartóztatása lehetetlen, már az útlevél-ellenőrzésnél őrizetbe vették. Ezek után gyorsan bíróság elé állították, és egy korábbi felfüggesztett ítélet feltételeinek megszegéséért két és fél év börtönbüntetést szabtak ki rá.
Navalnij kezdettől fogva fogadkozott, hogy visszatér. Németországi felépülése után elutasította, hogy a nyugati száműzetést választaná az oroszországi börtönbüntetés helyett.
Christo Grozev, a Bellingcat nyílt forrású nyomozószervezet dolgozója és Navalnij barátja Navalnij visszatérésének napján arról beszélt a Jelenidőnek, hogy a politikus tudta, hogy szinte biztosan börtönbe kerül. (A Jelenidő, a Nastojascsje Vremje a Szabad Európa és az Amerika Hangja közös, orosz nyelvű tévéje.)
„Nem csak a börtönre készült fel. Úgy véli, valószínűleg hosszú ideig rács mögött lesz” – mondta.
Navalnij támogatói azonban azt mondják, hogy még ha tudta is, hogy letartóztatása szinte biztos, vissza kellett térnie, hogy releváns maradjon az orosz politikában.
„Ahhoz, hogy politikus maradjon, olyan politikus, amilyen ő akart lenni, nem igazán volt más választása – mondta Mihail Szvetov, az orosz Szabadelvű Párt egyik alapítója, aki elhagyta Oroszországot, miután politikai aktivizmusával kapcsolatos büntetőjogi vádakat emeltek ellene. – Nagyon gyorsan Hodorkovszkijjá vált volna.”
Az elfelejtett Putyin-ellenes mágnás
Hodorkovszkij a száműzetésből továbbra is finanszírozta az ellenzéki mozgalmakat és médiaplatformokat, amelyek közül sokat betiltottak vagy blokkoltak Oroszországban. Közvetlenül a támogatóihoz is szólt YouTube-videókban, amelyek időnként több ezer megtekintést produkáltak. Ennek ellenére kevés szakértő gondolja, hogy európai otthonából továbbra is nagy befolyása lenne az orosz politikára.
Szvetov szerint még ha Navalnij be is bizonyította a bátorságát azzal, hogy visszatért Oroszországba, nem sokáig maradhat meghatározó, amíg rács mögött sínylődik.
„Úgy döntött, hogy bekerül a történelemkönyvekbe, de minden Mandelára több száz név jut, amelyekre senki nem emlékszik” – mondta Nelson Mandelára utalva, aki Dél-Afrika felszabadulását vezette a fehér kisebbségi uralom alól, és 27 év börtönbüntetés után az ország első színes bőrű elnöke lett.
A független Dozsgy tévécsatornának január 12-én adott interjúban Zsanna Nyemcova elmondta, hogy édesapja, Borisz Nyemcov – Putyin kritikusa és volt orosz miniszterelnök-helyettese, akit 2015-ben lőttek le egy hídon a Kreml közelében – végül azért tért vissza Oroszországba Izraelből, mert „nem akart gyáva lenni”. Azt mondta, nem tudja elítélni a döntése miatt.
A név kötelez
„Nem tekinthetünk a dolgokra egy politikus szemszögéből, mert ez sajátos pszichológia, ez hivatás, felelősségérzet azokért az emberekért, akik támogatnak téged – mondta Nyemcova, aki most Európában él. – Én például nyugodtan élek. De nem Oroszországban, és nem vagyok politikus, és nem kell másoknak bizonyítanom, hogy ki vagyok” – mondta.
Mások azt kérdezik, hogy Navalnij miért pont akkor tért vissza, amikor visszatért – az orosz tél közepén, sok hónappal a 2021 szeptemberi választások előtt, amelyeket csapata kulcsfontosságú lehetőségnek tekintett, hogy támogatást gyűjtsön és kárt okozzon a kormányzó Egységes Oroszország pártnak. Abbasz Galliamov politikai elemző szerint az, ha a választások előtti feszültségek csúcspontján tartóztatták volna le, még nagyobb tiltakozási hullám kiváltó oka lehetett volna.
„Maga a visszatérés nem volt hiba – mondta Galliamov, a Kreml egykori beszédírója. – Ami hiba volt, az az, hogy túl korán történt.”
Szvetov egyetértett ezzel. „Megértem a döntését a visszatérésről – mondta. – De az időzítést egyáltalán nem értem.”
„Ne féljetek!”
Milija Kasapova, Navalnij támogatója politikai kampányokat vezetett Navalnij által támogatott politikusok számára. Azt mondta, úgy hitte, hogy Navalnij videoriportja Putyin állítólagos fekete-tengeri palotájáról – amelyet több millióan néztek meg, miután hazatérése után publikálták – forradalmat fog kiváltani és igazolja a döntését. Magáról a döntésről azonban megvan a véleménye.
„Mi az ellenzékben nem szoktuk Navalnijt kritizálni. Ő a rezsim áldozata – mondta Kasapova a Szabad Európának 2021 szeptemberében, amikor egy másik, aktivizmusa miatt bebörtönzött ellenzéki politikus mellett kampányolt, de akinek még abban a hónapban engedélyezték, hogy részt vegyen a parlamenti választásokon. – Hibáztatni valakit, akit megmérgeztek, szélsőségesnek nyilvánítottak és bebörtönöztek – valószínűleg hosszú évekre –, számomra olyan, mintha egy családon belüli erőszak áldozatát hibáztatnánk a sorsáért.”
Bármilyen következményei is lesznek Navalnij lépésének, egy dolog egyértelmű: az, hogy visszatér Oroszországba, és bebörtönzése Putyin első számú politikai ellenfelévé emelte. Ez a pozíció pedig erkölcsi előjogot adhat neki az ellenzék összefogására, amikor (és ha) kiszabadul – még Putyin uralmának vége előtt.
Navalnij „Putyin legjelentősebb és legveszélyesebb kritikusává vált: ő az anti-Putyin és Oroszország második számú politikusa” – írta Alekszandr Baunov politológus nem sokkal azután, hogy Navalnij visszatért Oroszországba.
Az irónia az, hogy Navalnij visszatérése óta minden közeli segítője a másik irányba ment: a letartóztatástól való félelemben elhagyta az országot. Az uniós fővárosokban lévő bázisukról továbbra is vizsgálják a magas szintű korrupciót és ráterelik a figyelmet, de a kritikusok szerint befolyásuk csökkent. Az orosz ellenzéknek jelenleg kevés lehetősége van arra, hogy megváltoztassa a dolgok menetét.
„A Navalnij-csapat most először találja magát az ország többi részétől elszigetelt helyzetben. Nem hiszem, hogy egészen felfogták, hogy az a fajta munka, amit eddig végeztek, már nem lehetséges. Nyomozásokat közzétehetnek a YouTube-on, de a helyszínen már semmit sem tudnak tenni – mondta Szvetov. – Azt hiszem, a következő néhány évben vesztésre állunk.”
Maga Navalnij optimistábbnak tűnik. Visszatérésének évfordulóján üzenetet írt az oroszoknak, amelyet Instagram-oldalán tett közzé. Azt mondta, nem bánta meg, hogy visszatért az általa otthonának nevezett országba, mindazok ellenére, ami azóta történt.
„Miután letöltöttem az első évemet a börtönben, ugyanazt szeretném mondani, amit a bíróság előtt összegyűlteknek kiabáltam, amikor a rendőrségi furgonba vittek: ne féljetek! – írta. – Ez a mi országunk, és csak egy van.”
