Kínai egyetemeken dolgozó nyugati kutatók szerint a budapesti Fudannak örülni kellene, mert lendítene a magyar tudományos életen, hiszen a kínai egyetemeken tanszabadság van. Egy szakértő szerint a magyar kormány uniós hitelben bízik, és a kínai fél is hozzájárul majd 540 milliárddal az egyetem fenntartásához. A nagyobb átláthatóság azonban mindenki szerint kívánatos lenne.
A Fudan Magyarországra tervezett campusáról rendezett kerekasztal-beszélgetést a CEU Demokrácia Intézete és a CHERN nemzetközi kutatók részvételével. Szerettek volna megszólalót hívni a Fudantól is, de onnan senkit sem sikerült rávenni a részvételre. A beszélgetésen a következők kerültek szóba:
- a megszólalók szerint a kínai egyetemeken tanszabadság van,
- a nemzetbiztonsági kérdéseket figyelembe kell venni,
- Németországban nem lehetne Fudan,
- a magyar érdekek háttérbe szorultak a Fudannal szemben,
- állítólag a kínai fél is beletesz 540 milliárdot a Fudanba, és uniós hitelben is reménykedik a kormány,
- előfordulhat, hogy a Kínai Kommunista Párt fogja leállítani a beruházást.
Tanszabadság Kínában
David Goodman, a nemzetközi kapcsolatok szakértője arról beszélt, hogy az ő tapasztalatai szerint a kínai egyetemeken teljes tanszabadság van, ő például az 1989-as Tienanmen téri vérengzésről is beszélhetett, pedig az ezzel kapcsolatos megnyilvánulásokat igen erősen cenzúrázzák Kínában. Igaz ugyanakkor, hogy Goodman nem a Fudanon tanít, hanem a Liverpool University és a Hszian Jiaotong Egyetem közös Kína tanszékének professzor emeritusa. Ahogy más egyetemek nyitnak Kínában campusokat, úgy Kínának is megvan a joga arra, hogy külföldre vigye az egyetemeit, ebben nincs semmi kivetnivaló, érvelt Goodman. Szerinte amúgy is nevetséges, hogy Kínának azért lenne szüksége a budapesti Fudanra, hogy azzal a marxizmust népszerűsítse, hiszen a mostani kínai hatalom is igen messze van a marxizmustól.
Hozzá hasonlóan a tanszabadságról beszélt Wolfgang Röhr korábbi sanghaji német konzul is, aki jelenleg a Tongji Egyetem Német Tanulmányok Központjának kutatója. Röhr azt mondta, hogy őt hét év alatt mindössze kétszer kérték meg arra, hogy valamiről ne beszéljen az óráin, de szerinte ez még belefér. A veterán diplomata amúgy már azt nagy dolognak tartja, hogy egy kínai egyetem egy nyugati diplomatát vett fel oktatónak. Több megjegyzés is arra utalt ugyanakkor, hogy a magyar viszonyokkal nem igazán vannak tisztában a nyugati világban. Röhr például azzal példálózott, hogy Magyarország több olyan nemzetközi egyezménynek is részese (van ilyen uniós és ENSZ-dokumentum is, amelyet még Kína is ratifikált), amely garantálja a tudományos kutatás szabadságát. Ha valaki pedig úgy érzi, hogy akár a Fudanon sértik a szabad tanuláshoz, kutatáshoz való jogát, forduljon a megfelelő szervekhez, akár az Európai Unióhoz – mondta Röhr, aki meg van győződve arról, hogy a budapesti Fudanon sem fog sérülni a tanszabadság elve.
A politikát le kéne választani
A Fudan kérdése bekerült egy magyar belpolitikai és egy nemzetközi geopolitikai térbe, de ezeket a kérdéseket le kell választani, ha pusztán a Fudan terjeszkedését akarjuk vizsgálni. Már eleve az is probléma, ha a nyugati fogalmaink szerint gondolkodunk Kínáról, mondta Simon Marginson, az Oxfordi Egyetem professzora, akinek kutatási területe a nemzetközi felsőoktatás. Kínában ugyanis teljesen más a politikai kultúra, mint a nyugati demokráciákban. Az állam és a párt nem válik el egymástól úgy, mint Nyugaton, és igaz, hogy az állam emberei ott vannak az egyetemek vezetésében, de ez nem korlátozza az ott folyó munkát – fogalmazott Marginson. Ezt bizonyítja az is, hogy komoly kapcsolatok vannak nyugati és kínai egyetemek között.
A XXI. században minél több nemzetközi tudományos együttműködésre lenne szükség, különösen egy olyan országban, mint Magyarország, mert segítene bekapcsolni a magyar tudományos életet a nemzetközi párbeszédbe. Ezért volt komoly probléma a CEU elüldözése az országból, és ezért kellene örülni a Fudan érkezésének, mondta Marginson.
Kínával kapcsolatban rendre előjönnek a nemzetbiztonsági kérdések. Marginson szerint azonban csupán néhány konkrét technológiával kapcsolatban merülnek fel ezek a problémák, és ezt akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha amúgy fontosnak tartjuk a tudomány szabadságát. Nem mindegy ugyanakkor, hogy az országok miként kezelik ezt a kérdést. Marginson úgy látja, hogy alapvetően kétféle megközelítés van a probléma kezelésére. Az Egyesült Államokban például a nemzetbiztonsági kérdések kihatnak minden kínai együttműködésre. Mások pedig – és az EU is idetartozik – csak a kérdéses területeken korlátozzák az együttműködést Kínával, más kérdésekben azonban igyekeznek nyitottak maradni. A tudomány nyitottsága ugyanis az EU egyik alapértéke, amelyhez Marginson szerint ragaszkodni kell.
Németország nem engedné
Hiába tartják a nyitottságot az EU alapértékének és fogadták el épp a német uniós elnökség idején a tudományos kutatás szabadságát hangsúlyozó bonni deklarációt, Németországban biztosan nem valósulhatna meg egy Fudanhoz hasonló beruházás. Sigrun Abels, a Berlini Műszaki Egyetem (TU Berlin) kínai tudománnyal és technológiával foglalkozó központjának vezetője arról beszélt, hogyan vált a német vezetés egyre bizalmatlanabbá a kínai befolyással szemben az utóbbi években. Anja Karliczek oktatási miniszter például nemrégiben arról beszélt, hogy Németország túl nagy teret adott a Konfuciusz Intézeteknek, és felszólította a német egyetemeket, hogy zárják be azokat. „Nagyon szokatlan egy ilyen kijelentés Németországban, ahol maximálisan tiszteletben tartják az akadémiai szabadságot” – mondta Abels. Pedig az elmúlt évtizedekben kifejezetten sikeresek voltak a német–kínai diákcsereprogramok, évente több száz egyetemi hallgató ment Kínába. Az utóbbi években azonban nemcsak a koronavírus-járvány, de a kínai politika változása miatt is visszaesett e programok népszerűsége.
Kína változó szerepe miatt volna szükség minél több és jobb Kína-szakértőre Abels szerint, de ezeknek olyan szakembereknek kell lenniük, akik politikai befolyástól mentesen dolgoznak. Már csak emiatt sem lenne elképzelhető, hogy Fudan létesüljön Németországban, vonta kétségbe Abels a két professzor kijelentését a kínai egyetemeken megvalósuló kutatási szabadságról. „A tudományos együttműködésnek európai alapokon kell működnie, meg kell védeni demokratikus értékeinket” – tette hozzá.
Vannak azért problémák
Ha túllépünk azon a kérdésen, hogy mennyire lesz szabad az oktatás a budapesti Fudanon, felmerül számos kérdés a beruházással kapcsolatban. Simon Marginson például azt emelte ki, hogy a kormány háttérbe szorítja a helyi érdekeket azzal, hogy az egyetemi hallgatóknak olcsó szállást biztosító Diákváros helyére építené a kínai egyetemet. Az oxfordi professzor arra is kitért, hogy az egyetem finanszírozása is kérdés. Szerinte a CEU eltávolításából a kínaiak arra a következtetésre jutottak, hogy nagyobb biztonságban lesz az egyetemük, ha abban magyar pénz is van, ezért fizettetik ki a campus felépítését Magyarországgal.
Szunomár Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem docense és a KRTK Világgazdasági Intézet kutatócsoport-vezetője beszélt arról, hogy a magyar ellenzék épp a beruházás gazdasági hatásai miatt aggódik leginkább. A Fudan felépítését ugyanis teljes egészében Magyarország fogja fizetni, részben közvetlenül a költségvetésből, részben kínai hitelből. Ez a hitel azonban nem lesz kedvezményes, a korábbi, hasonló kínai projektekből ugyanis erre lehet következtetni. Hogy pontosan mennyibe is kerül majd a hitel, azt nem tudni, mert a kormány tíz évre titkosította a megállapodás részleteit – emlékeztetett Szunomár. A Fudan tényleg színvonalas egyetem, és ez komoly lehetőség volna a magyar diákoknak, de egyelőre semmi hír nincs arról, hogy a magyarok kedvezményt kapnának az amúgy magas tandíjból. A Kína-szakértő azt is elmondta, hogy ugyan a kormány azzal is érvel, hogy a Fudanon zajló kutatások beruházásokat csábítanak az országba, ennek megvalósulása kétséges. Az elmúlt évtizedekben minden kormány reménykedett abban, hogy kínai tőke érkezik majd Magyarországra, ehhez képest az országban lévő összes külföldi tőkéből mindössze három százalék kínai – mondta Szunomár.
Érdekes minisztériumi kijelentések
Maria Adele Carrai is amellett érvelt, hogy a Fudan nagyban hozzájárulna a budapesti tudományos élet fejlődéséhez. Carrai, aki a New York-i Egyetem sanghaji campusán kutatja a kelet-ázsiai jogrendszereket és Kína nagyhatalmi tevékenységét, arról beszélt, hogy több átláthatóság nem ártana a projektnek, de a pénzügyi aggodalmak túlzók.
Carrai ugyanis arról beszélt, hogy neki az egyik magyar minisztérium emberei (valószínűleg a beruházást kezelő ITM-ről van szó) azt állították, hogy igaz, hogy Magyarország állja a campus felépítésének 540 milliárd forintos költségét, de a kínai fél vállalta, hogy ha megépül, az egyetem fenntartásába legalább ugyanennyit beletesz. Eddig csak arról lehetett tudni, hogy az egyetem fenntartója egy kínai–magyar közös alapítvány lesz, ám arról nem volt szó, hogy abba ki tesz pénzt.
Carrai szerint a minisztériumban azt is elmondták neki, hogy még korai szakaszban van a projekt, és a kormány sincs tisztában minden részlettel, így az is előfordulhat, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) ad hitelt az építkezésre. Ez a kijelentés elsőre elég hihetetlennek hangzik, hiszen a Direkt36 egy minisztériumi előterjesztés alapján írta azt, hogy kínai hitelből valósulna meg a beruházás, és a kormány ezt azóta sem cáfolta. Ráadásul a hasonló külföldi beruházásokat Kína rendre saját bankjain keresztül finanszírozza (ez a helyzet a Budapest–Belgrád-vasútvonallal is), részben azért, mert így tudja kihelyezni felesleges pénzeszközeit. A Carrainak nyilatkozó kormányzati emberek talán arra gondoltak, hogy uniós pénzt is tudnak a fejlesztésbe forgatni, de ennek megvalósulása is kétséges, mert az EU – a magyar egyetemek alapítványokba történő kiszervezése miatt – nem adott pénzt a magyar felsőoktatási reformra sem. Mindezek ellenére tanulságos azt látni, hogy a magyar kormány milyen kijelentésekkel igyekszik védeni a beruházást a külföldi szakemberek előtt.
Nem is biztos, hogy a párt akarja
David Goodman végül arról beszélt, hogy egyáltalán nem biztos, hogy lesz Fudan Magyarországon. Nem az uniós bizalmatlanság, a magyar ellenzék vagy a pénzügyi kockázatok, hanem a Kínai Kommunista Párt miatt. Goodman ugyanis azt tapasztalta az utóbbi években, hogy a kínai oktatási minisztérium arra törekszik, hogy Kínában tartsa az egyetemistákat, nem pedig arra, hogy támogassa a külföldre küldésüket. A Fudannak ugyan jó lenne egy európai campus, de nem biztos, hogy a minisztérium is ezt akarja. Goodman szerint elképzelhető tehát egy olyan forgatókönyv, hogy a Fudan lobbistái egy szintig eljutottak a kínai állampártban, és így az egyetem alá tudott írni egy megállapodást a magyar kormánnyal, ám könnyen előfordulhat, hogy nem lesz semmi a nagyratörő tervekből, mert amint beindulna a megvalósítás, a párt leállítja. „Így működik a Kínai Kommunista Párt” – tette hozzá Goodman.
