Továbbra is óriási felháborodás övezi a lengyel abortusztilalmat, amelynek egyik áldozatának rokona az Európai Parlamentben is beszélt családja megpróbáltatásairól. Bemutatták annak a levélnek a fotóját, amelyet egy kilencéves kislány írt elhunyt édesanyjához, akin nem végezhették el időben a terhességmegszakítást, és vérmérgezésben elhunyt. Több, ehhez hasonló esetet is ismernek, de a szabályozás áldozatainak pontos számát nem lehet megbecsülni.
2020. október 22-én a lengyel alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a terhességmegszakítás feltételeiről szóló 1993. évi törvény alkotmányellenes. A döntés a terhesség megszakítását csak azokban az esetekben engedélyezi, amikor a születés előtti vizsgálat vagy más orvosi megfontolás súlyos és visszafordíthatatlan magzati károsodás vagy a magzat életét fenyegető gyógyíthatatlan betegség nagy valószínűségére utal. A döntés azonban gyakorlatilag teljes abortusztilalmat jelent, mivel a Lengyelországban végzett legális abortuszok túlnyomó többsége az előbb említett okból történt.
A döntést követő első tíz hónapban az életet és az egészséget fenyegető veszély miatt a lengyel kórházakban mindössze háromszáz nőn végeztek terhességmegszakítást. Egyetlen év alatt az Abortusz Határok Nélkül nevű mozgalom 34.000 lengyelnek segített abortuszhoz jutni, ez a szám a támogatásra szoruló lengyel nők teljes számának csak töredéke.
„Barbár jogszabály”
Az Európai Parlament számos alkalommal foglalkozott már ezzel a témával, most, az alkotmánybírósági határozat második évfordulója alkalmából újra napirendre tűzték a kérdést. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság együttes ülést hívott össze, ahol nem egymást próbálták meggyőzni a képviselők, hanem vendégként szakértőket, érintetteket láttak vendégül. A nőjogi bizottság elnöke, az egyébként lengyel Robert Biedroń nem sokat kertelt, amikor így fogalmazott: „Ez egy barbár jogszabály, amely áldozatokat követel. Az áldozatoknak arcuk és nevük van. Hat olyan nőről tudunk, akik emiatt a törvény miatt életüket vesztették. De százával lehetnek olyanok, akiknek nem ismerjük a nevét.”
Beszámolt arról is, hogy Lengyelországban olyan szintre lesüllyedtek a nők reproduktív egészségével kapcsolatos jogok, hogy a nemzetközi skálán már nincs olyan érték, amely ezt kifejezi. Felhívta a figyelmet egy másik aggasztó jelenségre, amihez szintén köze van ennek a szabályozásnak. Ukrajnából nagyon sok olyan nő menekült Lengyelországba, akiket az orosz katonák megerőszakoltak, de nem kapnak lehetőséget arra, hogy a lengyel egészségügyi rendszerben magzatelhajtást kérjenek.
Az első ismert áldozat a harmincéves Izabela Sajbor volt. Családjának képviseletében sógornője, Barbara Skrobol utazott Brüsszelbe, ahol elmondta, hogy Izabelának van egy kilencéves kislánya, Maja, nagyon szeretett utazni és más kultúrákat megmutatni a gyerekének. Izabela fodrászként dolgozott, szerette a munkáját. Terhességének 22. hetében kórházba került magzatvíz-elégtelenség miatt, de az orvosok nem végezhették el a pár hónappal korábban még teljesen bevett eljárásnak számító terhességmegszakítást. Azt mondták neki, hogy meg kell várni, amíg megszűnik a szívhang. Barbara be is mutatta sógornője ezzel kapcsolatos SMS-eit, amelyek kétségbeesésről és tehetetlenségről tanúskodnak. „Vérmérgezésben hunyt el a kórházban, ott, ahol segíteni kellett volna neki” – mondta Barbara. A kilencéves Maja levelet írt édesanyjának, amelyben többek között az állt, hogy „Nem hiszem el, hogy meghaltál!” A borítékot betették a koporsóba, Maja azóta is mindennap elmegy a temetőbe édesanyjához.
Justina, Anja, Marta
Kamila Ferenc jogász, a Nőkért és Családtervezésért Alapítvány ügyvédje tovább sorolta a neveket: Justina, Anja, Marta – valamennyien vérmérgezésben haltak meg, mert nem végezték el rajtuk időben a beavatkozást. Az alapítvány az elmúlt két évben húszezer hívást kapott, és 12 ezer e-mailt, amelyben a segítségüket kérték. Az ügyvéd megjegyezte, hogy az orvosok részben félnek, részben tanácstalanok, ezért válik gyakorivá a végzetes késedelem. Az abortusztilalom eredményeként egyre több gyerek születik súlyos rendellenességgel Lengyelországban, ami ráadásul a gyermek korai halálát okozza. Ezért egyre több nő dönt úgy, hogy nem vállal gyereket, az emberek pedig elveszítették a bizalmukat az egészségügyben.
Egy másik szakértő, Caroline Hickson, az International Planned Parenthood Federation European Network regionális igazgatója arról beszélt, hogy az akkori felmérések szerint a lengyelek kétharmada sem akarta a szigorítást, a lengyel kormány azonban cinikusan végigerőltette. Több százezren tüntettek a kormány ellen a lengyel városokban, azóta azonban azt tapasztalják, hogy a szervezőket megfenyegetik, a civil szervezetekhez olyan üzenetek jutnak el, hogy bomba fog náluk robbanni, és van olyan aktivista, aki ellen több mint száz eljárást indítottak, és nyolcéves börtönbüntetéssel fenyegetik.
Furcsaságok
Robert Biedroń azt is elképedéssel osztotta meg a hallgatósággal, hogy Lengyelországban terhességi nyilvántartást vezettek be, ami azt jelenti, hogy a megkezdett terhességeket fel kell tüntetni. „2022-ben vagyunk, azt gondolnánk, hogy ilyen nem történhet meg” – mondta Biedron. A nőjogi bizottság egyébként az abortusztilalom kapcsán egy tényfeltáró delegációt is küldött már Lengyelországba, a küldöttség egyik tagja, a horvát Predrag Fred Matić azt mondta, hogy a családügyi minisztériumban semmilyen kérdésre nem kaptak választ, mindenre az volt a reakció, hogy ebben a témában minden rendben van, és Lengyelország a legjobb hely a világon. „Teljesen bolondnak néztek minket, és át akartak verni” – foglalta össze benyomásait.
Külön érdekesség volt, hogy csak egy spanyol képviselő mondott néhány mondatot, amellyel a lengyel kormányt igyekezett megvédeni, de a két bizottságban szép számmal helyet foglaló lengyel kormányzati képviselők egyáltalán nem szólaltak fel, sőt helyszínen tartózkodó tudósítónk nem is látta őket az ülés ezen szakaszában.
A WHO elvei
„Az államoknak nem szabad kriminalizálni az abortuszt, sem azokat, akik abortuszt szeretnének végrehajtani, sem azokat, akik ebben segítséget nyújtanak” – ez a mondat az ENSZ szakosított szervezetének, az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) az iránymutatásaiból származik, amelyek az abortusz gondozásáról, kezeléséről szólnak. A dokumentum úgy fogalmaz, hogy „az abortuszkezelésnek biztonságosnak, időszerűnek, megfizethetőnek, megkülönböztetéstől mentesnek és tiszteletteljesnek kell lennie”. Az is szerepel benne, hogy „az átfogó abortuszellátás magában foglalja a tájékoztatást, az abortuszkezelést (beleértve az indukált abortuszt és a terhesség elvesztésével kapcsolatos ellátást), valamint az abortusz utáni ellátást”. Értékelésük szerint a minőségi abortuszellátást támogató környezet három sarokköve a következő: 1. az emberi jogok tiszteletben tartása, beleértve a támogató jogi és politikai keretrendszert; 2. az információk elérhetősége és hozzáférhetősége; és 3. támogató, mindenki számára elérhető, megfizethető és jól működő egészségügyi rendszer.
