„Ötvenhat hősei egy olyan szabad hazáért harcoltak és áldozták az életüket, amely szuverén, amelyet nem mások irányítanak” – írta az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulóján kiadott közleményében a Fidesz 2019-ben. Orbán Balázs 2024-ben: Kár volt az önfeláldozásért.
Akár csak egy meggondolatlan gondolatfutam volt a miniszterelnök politikai igazgatójának eszmefuttatása (aki arról beszélt, hogy ha az ukránok az orosz agresszió kezdetén megkérdeznek minket, akkor ’56 tapasztalataiból kiindulva megmondtuk volna nekik, hogy nem érdemes emberéleteket áldozni az oroszokkal szemben), akár az történt, hogy az Orbán Viktor politikáját könyvben is magasztaló Orbán Balázs kicsit túlhajtotta az emlékezetpolitikai aktualizálást, a Fidesz eredeti, konzervatív törzsszavazói harmadik pofonjukat kapták 2024-ben.
Korhadó gyökerek
Idén a Fidesz politikai kommunikációjának három alapkövéről derült ki, hogy – hasonlóan a pár éve G. Fodor Gábor által leleplezett polgár szóhoz – valójában csak politikai termék, és nem politikájuk ideológiai bázisa.
A Balog Zoltán volt miniszter, azóta református püspök által kilobbizott elnöki kegyelem a Fidesz család- és gyerekközpontú politikája, a NER katolikus médiapapjának eltitkolt promiszkuus meleg élete a Fidesz mint az LMBTQ-lobbi elleni küzdelem élharcosa képét maszatolta össze, Orbán Balázs pedig a Fidesz jobboldaliságának megalapozását biztosító antikommunizmusuk koporsójába vert egy méretes szöget.
Elhagyva (majd 2010 után el is szakítva) liberális gyökereit a Fidesz a kilencvenes évek közepén a kormányzása végére kispárttá zsugorodó MDF helyét foglalta el. Ehhez több fontos politikai gesztussal érte el a konzervatív értelmiség átzsilipelését.
Kiegyezett a klérussal (bár fontosabb politikusai között korábban is voltak vallásosak, de politikájuk hangsúlyosan szekuláris volt), Orbán látványosan vallásos lett – ebben az egymásra találásban Balog Zoltán segítette a jobboldalt egységesítő Orbánt. Ezenkívül fölerősítette a szocializmus alatt elnyomott keresztény-középosztálybeli történelmi narratívákat, köztük a magyar sérelmi nacionalizmust: a román–magyar alapszerződés elutasításával, a nemzetiesítő beszédmóddal és ennek a világképnek mind erősebb hangoztatásával nyerte meg ezt az addig inkább a szélsőjobb felé tekintő réteget.
Orbán Viktor 2017. október 23-i ünnepi beszéde
„Szerencsés az a nép, amelynek a kellő pillanatban, a sorsdöntő órákban vannak lányai és fiai, akik készen állnak a haza védelmére. Mert Európának ebben a szegletében rendre eljönnek azok az idők, amikor a hazaszeretetről nem elég szépen beszélni, van, amikor a hazát tényleg meg kell védeni.
A nyugatiak, ha csodálták is a magyar forradalmat, nem értették. Nem értették az erőt, amely bennünk dolgozik. Nem értették, miért harcolunk olyan túlerővel szemben, amelyet emberi számítás szerint aligha győzhetünk le. Nem értették, hogy azért küzdünk, mert a végsőkig ragaszkodunk a saját kultúránkhoz és életformánkhoz, és nem akarunk föloldódni senkinek az olvasztótégelyében.”
Orbánnak Nagy Imre 1989-es újratemetésével már felmutatott antikommunizmusa a harmadik hitelesítő pecsétje lett az egykori radikális liberális párt fordulatának.
Az antikommunizmus nem csak a kommunista utódpárt ’94-es választási győzelmével megjelenített – és érezhetően fel is támadt – „kádári megalvadt struktúrák” elleni kiállásban, hanem 1956 antikommunista felkelésének a Fidesz szellemi elődjei között központi helyen szerepeltetésében jelent meg. A párt akkori konzervatív táborának az antikommunizmus talán a legfontosabb mentális és érzelmi kötőanyaga volt.
2010 után kormányra kerülve a kánonok átírásához meglettek a források is, az emlékezetpolitikai konstrukciókból kormányzati politika lett. 1956 felkelőinek szabadságharca a szovjet megszállók ellen a magyar szuverenitás kivívásának előképévé vált a „nemzetközi tőke”, a Világbank, a Soros-globalizmus és Brüsszel hegemón törekvéseivel szemben.
’56 leegyszerűsített újrafogalmazási kísérletének fontos eleme volt az is, hogy a Fidesz emlékezetpolitikai intézményei/szakértői/akciói kiradírozták a forradalom előzményei és vezetői közül a kiábrándult antikommunista értelmiségieket, és helyükre a „pesti srácokat” állították ’56 egyedüli hőseinek. A 2016-os évfordulón az ország tele volt a Molotov-koktélt szovjet tankra hajító hős fiatalok óriásplakátjaival.
Orbán Balázs ezt a tíz- és százmilliárdokból épített kánonállítási kísérletet nullázta le – olyannyira, hogy a botrány kirobbanásának másnapján Orbán Viktor is szükségét érezte a megszólalásnak. Politikai igazgatója is elnézést kért, biztosítva Facebook-követőit, hogy "ha szükség lesz rá, én ott leszek fegyverrel a kezemben a Corvin köznél."
Történelem rugalmas használatra
„1956-ban az utcákon győzték le a magyarok a hazugságot, 2010-ben a választásokon döntötték le és adták meg a kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének” – mondta 2010-es október 23-i ünnepi beszédében a miniszterelnök. Orbán Viktor és a Fidesz történelemátírásairól többször írtunk már, például itt és itt. Mindegyiknek mindig közös jegye volt az aktuálpolitikai ihletettség, vagyis alapvetően mindegyik politikai termék, ami egy politikai párt esetében érthető, de egy párton azért a hitelesség is számonkérhető.
A Fidesz alapvetően három területen épített új történelmi narratívákat. Magyarország II. világháborús részvételének áldozati sémájú értelmezését – ami a populizmus egyik fontos jegye a mi és ők feloldhatatlan ellentétének láttatása mellett – még az Alaptörvény preambulumába is beleírták, vizuálisan pedig a náci megszállásra emlékező Szabadság téri emlékművel örökítették meg.
Rainer M. János, az 1990-ben létrejött, majd az Orbán-kormány által 2019-ben megszüntetett 1956-os Intézet vezetője lapunknak ezt a három területet Trianonnal és a Horthy-korszak egészének fideszes áthangolásával egészíti ki. „Trianon esetében is látszik a visszafordulás a teljes felelősségelhárítás, illetve a magyarság mint totális áldozat régi narratívájához, ami 1945-től tulajdonképpen 2010-ig nem volt állami szintre emelt értelmezés, nem támogatták tantervek. A teljes mértékben áldozati narratívában a nyugati hatalmak és a pusztításunkra szövetkezett szomszédok, a hálátlan nemzetiségek és persze a liberálisok szerepelnek, miközben ennél még a ’45 utáni, a másik végletet jelentő hivatalos értelmezés is árnyaltabb volt.”
A Fidesz történelemátírásának második fontos terepe ’56 volt, a harmadik pedig a ’89–90-es rendszerváltás, ahol a Fidesz dominanciáját igyekeznek kidomborítani.
Kisebb súllyal említhetjük a magyar eredetkutatást, ahol szintén volt próbálkozás egy meglehetősen primitív nacionalizmus revitalizálására: e szerint aki előbb volt ott egy földdarabon mint örök entitásként létező nép/nemzet, az ma is jogosult a terület feletti rendelkezésre. Ez a törekvés a külgazdaság és a politika keleti nyitásának történelmi megalapozására is szolgált.
Orbán Viktor 2018. október 23-án
„Az ötvenhatos szabadságharcosok észszerű döntést hoztak (…) Egyik oldalon a biztos enyészet reménytelensége, a másik oldalon a többé vissza nem térő, utolsó lehetőség. Meg kellett próbálni. S meg is próbálták. Úgy, ahogy azt csak mi, magyarok tudjuk. Halált megvető bátorsággal, rossz vitáinkat magunk mögé hajítva, teljes egységben és tiszta szívvel. (…)
A magyar megmaradás misztériuma megfejthetetlen. A csodák forrásvidéke rejtve szokott maradni a kíváncsi emberi elmék elől, de a szív azért megsejthet valamit az okok közül. A magyarok megmaradásának okai között ott kell valahol lennie az örök magyar hősiességnek.”
„Vajon hány nép létezett a történelem folyamán? Biztosan több ezer. Hánynak sikerült hazát szereznie és máig megtartania? Körülbelül kétszáznak. És e között a kétszáz között ott van Magyarország is” – mondta 2019-ben a miniszterelnök. A konkrét történelmi időszakok átírásánál is fontosabb az orbáni beszédmód, amely folyamatosan a dicsőséges és nagy nemzet mítoszáról beszél, a kudarcokat pedig külső és belső ellenségekkel magyarázza.
„Egy olyan nagyon leegyszerűsített, inkább primitív nacionalista diskurzust elevenít fel, amiről azt feltételezi, hogy a legtöbben értik a szokásos választói rétegekben. Ebben a szavazatmaximalizálásban a történelem egyetlen funkciója a nemzeti identitás erősítése, és ez a nemzeti identitás, amelyet a kormány jelöl ki, minden, mindenfajta más identitás fölött áll, és mindent alá kell rendelni a nemzethez tartozásnak. Persze a nemzet, mint régóta tudjuk, nem lehet ellenzékben, és a nemzet az, amit Orbán és köre meghatároz” – mondta most Rainer M. János.
Előbb nagy terv, majd nagy stratégia
A történész a lapunkban 2023. június 16-án megjelent interjúban arról beszélt, hogy ’56 jelentősége jóval kisebb már a rezsim legitimálásában, mint a kilencvenes években volt. Akkor a fő ellenfél a koalíciós partnerével együtt kétharmados többségben lévő Magyar Szocialista Párt volt, amelyik sosem tisztázta viszonyát ’56-hoz, még kevésbé a Kádár-rendszerhez. „A Fidesz is pragmatikus volt, mert azt mondta, hogy ’56 igazi fegyver ebben a szimbolikus mezőben, ezen a szimbolikus csatatéren, ezért megfelelő jelentéssel kell ellátni, miszerint tiszta antikommunista forradalom volt, ezek pedig a forradalmat leverő erőknek az utódai.”
Rainer M. János a Fidesz ’56-képének későbbi formáiról most azt mondta: alapjában változatlan maradt, csak politikai céljai, felhasználhatósága változott. „A politikai célok és nemzetközi számításaik és lavírozásaik szeszélyes változása következtében ezt most nagyon nem hangsúlyozzák. Mert azért van egy súlyos ellentmondás a Moszkva-barát politika és az ’56-os tradíció között, hiszen pontosan a fegyveres felkelők voltak azok, akik szembeszálltak, akik úgy viselkedtek, mint az ukránok. Az oroszbarát politika pontosan az ő ’56-os hősi emlékművüket önti le vörös festékkel.”
Orbán Viktor 2019. október 23-i beszéde
„Tenniük kellett valamit. Fegyvert fogtak hát, mert úgy látták, hogy nem lesz más kiút. Tűzben, rongyokban, árván és boldogan. Annak az embernek az elszántságával, akit kiszorítottak a szakadék szélére, és tudja, hogy már nincs hová hátrálnia. Csak egyetlen út marad: harcolni a talpalatnyi földért, ami még az övé (…)
Ma is ebből a csodából élünk. Igaz, nagy árat fizettünk érte, de hát a magyar csodát nem adják olcsón. Mintegy háromezer halott a harcok alatt, 228 kivégzett, húszezer bebörtönzött és százhetvenezer menekült. Az ’56-os szabadságharcosok a legszebbet, a legtöbbet és a legdrágábbat adták, amit egy ember a hazájáért áldozhat (…)
Az ’56-osok győztek, mert ránk, utódaikra nem az emberi gyengeséget, nem a meghasonlást, hanem a bátorság és a hősiesség nagyságát hagyták örökül.”
Az antikommunista retorikát antiliberális retorika váltotta föl/követte, de Orbán (Viktor, mert Balázs most lépést vétett) ügyel a folyamatosság hangsúlyozására; szerinte a liberálisok valójában diplomás kommunisták.
A NER új gazdasági és politikai fiatal elitjének (a vállalkozóktól akár Orbán Balázsig) a rendszerváltás és a negyven évig elnyomott polgári Magyarország már keveset jelenthet, így ezt a tábort valószínűleg nem rengeti meg a politikai igazgató elszólása. (A párt újabb szavazótáborának, a - kevés - bérből és fizetésből vagy abból sem élőket még kevésbé.) De attól még ez kommunikációs magas labda a rezsim bel- és külföldi ellenfeleinek (ha igazak a pletykák, és Orbán Balázst külügyminiszternek szánta névrokona, ez pluszhátrány lenne), és megnehezíti a szuverenitás és a patriotizmus fideszes kommunikációját, ami pedig a gazdasági nehézségek és kormányzati hibák eltüntetésének eszköze.
Orbán Balázs szavai tehát mindenképp kommunikációs nehézségeket okoznak. Főleg amikor – gazdasági téren ugyan, de – a miniszterelnök két napja ismertette a gazdasági semlegesség "nagy tervét". Sőt – ahogy a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen mondott júliusi beszédében említette – „magyar nagy stratégia” is készül, amelyhez „intellektuális bátorságra van szükség”, de „ez a nagyság titka”.
„Ha világrendszerváltás van, akkor szükség van egy ehhez méltó stratégiára. Ha világrendszerváltás, akkor kell egy magyar nagy stratégia. A szórend fontos! Nem nagymagyar stratégia kell, hanem magyar nagy stratégia...
A 2022-es választás után a nagy stratégia kidolgozását azonnal megkezdtük. Szokatlan módon a magyar kormányban van politikai igazgató, akinek valójában az a feladata, hogy ezt a nagy stratégiát összeállítsa...
Ami most megvan, a magyar nagy stratégia sajnos még nem emészthető és nem közérthető. Kell még jó fél év, hogy ebbe az állapotba kerüljön” – mondta Erdélyben a miniszterelnök.
Ezt a nagy stratégiát tehát Orbán Balázs készíti. Vagy készítette eddig.
