Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Orosz gáz: Orbán csak a kötelező minimumot ígérhette Ficónak


Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Robert Fico szlovák miniszterelnök találkozójuk után sajtótájékoztatót tart Pozsonyban, Szlovákiában 2025. január 21-én
Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Robert Fico szlovák miniszterelnök találkozójuk után sajtótájékoztatót tartanak Pozsonyban, Szlovákiában 2025. január 21-én

Ha Magyarországon múlik, el fog jutni a szerződött orosz gázmennyiség Szlovákiába, amíg a Török Áramlat működik, de nem ingyen – ezt ajánlhatta fel Orbán Viktor miniszterelnök magát szorult helyzetbe manőverező szlovák kollégájának. Robert Fico számára más, könnyebb út is járható lett volna.

Január 26-án éjszaka, 23.30-kor a fölgázszállító hivatalos adatközlése szerint Kiskundorozsmánál 855 ezer köbméter földgáz érkezett óránként az országba, de Balassagyarmatnál ennek több mint negyven százaléka, 352 ezer köbméter Szlovákia felé el is hagyta az országot. A két mennyiség az orosz vezetékes gáz európai uniós útját is kijelöli. Miután az ukrán tranzitvezeték nem szállít már orosz gázt (jelenleg semmilyet) az EU-ba, a Gazprom a Török Áramlaton keresztül látja el már nemcsak Magyarországot, hanem Szlovákiát is.

A szerb–magyar határkeresztező vezetéken kívül a Drávaszerdahelyen lévő horvát–magyar interkonnektoron és a román–magyar vezetéken, Csanádpalotánál érkezett földgáz Magyarországra. Előbbin óránként 72 ezer köbméter, utóbbin 169 ezer, miközben Szlovákia mellett Ukrajna is vitte a gázt: Beregnél a szlovák mennyiség mintegy felét, óránként 173 ezer köbmétert szállított az országtól keletre a vezeték.

Az FGSZ honlapján látható irányok jellemzően ezek, ám január 1-je óta – vagyis azóta, hogy már nincs érvényes orosz–ukrán tranzitgázszerződés – felértékelődött a magyar–szlovák határkeresztező kapacitás és forgalom.

Bűvészkedtek, amíg lehetett

Az orosz gázra Szlovákiának – Magyarországhoz hasonlóan – hosszú távú szállítási szerződése (htszsz) van a Gazprommal. Az évi hárommilliárd köbméterről szóló megállapodás 2034-ig tart, és bár az árat, ahogy a magyarországit, nem tudni, a szállítást illetően nem ennyire ködös a helyzet. A Gazprom korábban is úgy szerződött, hogy az EU határáig ő maga intézte a gáz szállítását, a költségeit beépíti-beépítette az árba. Így volt ez az orosz–ukrán tranzit esetében is: 2019-ben Oroszország és Ukrajna – némi uniós, de főként német diplomáciai nyomásra – sokadszorra is szerződést kötött az Ukrajnán át szállítandó orosz gázra, amelynek Közép-Európa volt a címzettje.

Az EU felé két aktív vége volt a Testvériség vezetékrendszernek: Magyarországon és Szlovákiában. Ukrajna az öt évre kötött szerződéssel kapcsolatban hamar jelezte: ez az utolsó alkalom, nem fogja megújítani. A Kijev ellen 2022 februárjában indított orosz háborús támadás után többször megerősítették ezt, mondván: vállalhatatlan, hogy az orosz gáz célba juttatásával saját maguk is hozzájáruljanak az ellenük harcoló orosz háborús erők finanszírozásához. Magyarországra gyakorlatilag 2022 novembere óta nem érkezett az ukrán tranzitvezetéken földgáz; Szlovákiába igen, és az utolsó pillanatig meg is maradt.

Ahogy az Oroszországot elemző Riddle rámutatott: 2023-ban 4,3 milliárd köbméter volt a szlovák gázfogyasztás, de az ukrán tranzitvezetéken ennek majdnem a tripláját, 12,67 milliárd köbméternyi orosz gázt vettek át, és továbbítottak. A fogyasztás és a beszerzés közötti különbség óriási: az éves magyarországi gázfogyasztáshoz (8,5 milliárd köbméter) mérhető. A szlovák hálózaton ráadásul norvég és más (nem orosz) gáz is megjelent az utóbbi években. Azt, hogy e mutatvány nem volt akármi, az is igazolja, hogy az oroszokkal jó kapcsolatban lévő magyar kormánynak ez idő tájt csupán egymilliárd köbméternyi Gazprom-gázt sikerült beszereznie az ukrán vezetéken – de még a Török Áramlaton is csupán 5,6 milliárdot.

A Politico korábban ukrán kormányzati forrásokra hivatkozva megírta, hogy Szlovákia évente félmilliárd dollárt keresett az orosz gázon csak azzal, hogy a saját fogyasztási igényeinél nagyobb mennyiségben szállított gázt az Európai Unió területére. Hiba volna azonban mindent a szlovákokra fogni, mivel az orosz tranzitgáz legfőbb vásárlója Ausztria, illetve az osztrák OMV volt egészen 2024 novemberéig, amikor a Gazprom beszüntette a szállítást, illetve december 11-ig, amikor az osztrák cég azonnali hatállyal felmondta az egyébként 2040-ig szóló hosszú távú szerződést. (A több mint ötvenéves orosz–osztrák energiaügyi kapcsolatnak nem az ukrán tranzitvezeték körül kialakuló helyzet vetett véget, hanem egy németországi választottbíróság ítélete, amelynek eredményeként az OMV fizetés nélkül lefoglalta a nála lévő orosz gázt.) Ezzel vége lett a szlovák gáztranzitbiznisznek is.

Elmaradt a molos trükk

Szlovákia a Gazprommal kötött szerződése alapján 2034-ig jogosult az évi hárommilliárd köbméternyi orosz gáz meghatározott áron történő megvásárlására, az ukrajnai orosz gáztranzit megszűnése után azonban az lett a legfőbb kérdés, hogyan jut majd hozzá. A varsói OSW (Centre for Eastern Studies) elemzése megírta, hogy december elején kétszer is járt Szentpéterváron Denisa Saková szlovák gazdasági miniszter és Vojtech Ferencz, az SPP, Szlovákia fő gázipari vállalatának vezérigazgatója. A Gazprommal tárgyaltak; az OSW szerint „intenzív előkészületek zajlottak” az orosz gázellátási alternatíva biztosítása érdekében.

Más források szerint e tárgyalások egy pontján arra összpontosított az egyeztetés, hogy a Gazprom az orosz–ukrán határon lévő tranzitállomáson át tudná-e adni egy szlovák (vagy más) cégnek az orosz gáz tulajdonjogát, és akkor – legalábbis papíron – nem orosz gázként mehetne tovább az ukrán csővezetékben Szlovákiába. (Ez hasonló megoldás lett volna ahhoz, ahogy a Mol „megtalálta a megoldást” a Lukoil elleni szankciókra.) Ám végül ebből nem lett semmi, így fizikailag egyetlen megoldás maradt: a magyarországi hálózaton át kell célba juttatni a szlovák gázt.

Hosszú táv
Az orosz–magyar hosszú távú gázszerződés elnyúló előzménye az volt, hogy bár az előző hosszú távú szerződés 2015-ben lejárt, Magyarország nem hívta le határidőre a szerződésben foglalt gázmennyiséget, így a kifutásáig gyakorlatilag különalkuk születtek, hogy mikor mennyi gáz érkezik a vezetékeken. Az új htszsz-t 2021 szeptemberében kötötték, amelynek értelmében Magyarország (illetve az MVM) évi 4,5 milliárd köbméter földgázt vásárol a Gazpromtól tizenöt éven át. Az eredeti megállapodás alapján évi 3,5 milliárd köbmétert a Szerbián át vezető Török Áramlatból, egymilliárd köbmétert pedig Ausztrián keresztül szállítanak Magyarországra. Jelenleg orosz gáz csak a Török Áramlaton érkezik az országba, de az utóbbi két évben a kormány egyre feljebb tolta az eredetileg 4,5 milliárd köbméteres limitet. Tavaly a magyar gázimport meghaladta a hétmilliárd köbmétert Oroszországból. Októberben Szijjártó Péter már azt nyilatkozta az orosz RIA Novosztyinak, hogy ennél is több gázt kíván beszerezni 2025-ben ezen az útvonalon.

Máris van itt kilencszázmillió köbméter

A Török Áramlaton ma Európába küldhető orosz gázmennyiség-kapacitásba belefér a szlovák igény; nem a tizenkétmilliárd köbméteres, de a hárommilliárdos biztosan. A Törökország–Bulgária–Szerbia–Magyarország útvonal induló kapacitása mintegy 32 milliárd köbméter, ám mire a Balkáni Áramlatnak is nevezett szerb ágon a cső elér a magyar határra, már csak 8,5 milliárd köbméter az éves kapacitás.

A szlovák helyzet feloldására a Gazprom akár azt is vállalhatta – mondta a Szabad Európának egy bennfentes energiakereskedő –, hogy mint korábban, most is az EU határáig szállítja le a saját költségén a szerződött gázmennyiséget. Az unión belül azonban nem tud ilyen vállalásokat tenni, így a Kiskundorozsmától Balassagyarmatig tartó magyarországi tranzitot a szlovákoknak meg kell fizetniük. Az iparági forrás elképzelhetőnek tartja, hogy az oroszok valamennyit átvállalnak a pluszköltségekből – erről is tárgyalhatott Fico Moszkvában legutóbb –, de az biztos, hogy a szállítással kapcsolatban a szlovák miniszterelnöknek Orbán Viktorral is meg kellett egyeznie.

A január 21-i évadnyitó megbeszélés Pozsonyban erre éppen alkalmat adott; a magyar miniszterelnök meg is ígérte, hogy „ha önök nem kapnak gázt Ukrajnából, akkor Magyarországon keresztül fognak kapni”. Hozzátette, hogy mindezt „rajtunk keresztül, elfogadható áron”, vagy „a Nyugattól, iszonyatos drágán” tudja Szlovákia megszerezni. Ez némi magyarázatra szorul: az első ajánlat úgy értelmezhető – mondta a Szabad Európa kérdésére Holoda Attila energetikai szakértő –, hogy a gázszállítás „meg lesz oldva, de nem csináljuk ingyen”. Szerinte nem is képzelhető el, hogy az FGSZ másként számol szállítási díjat csak azért, mert Szlovákia szorult helyzetben van, vagy mert a miniszterelnök (vagy más) megkéri rá.

„Nem valószínű, hogy a tranzit díja a gáz árához képest jelentős lenne, de az biztosan nem esik jól a szlovák gázárképletnek, hogy az eddigi bevételek kiesése mellett eddig nem is létező többletkiadások jelentkeznek” – magyarázta a korábbi energiapolitikus. A földgázszállító cég számára azonban mégis komoly bevételt jelenthet az a plusz kilencszázmillió köbméterre szóló határkeresztező-kapacitási aukció, amelyet áprilistól építenek be a rendszerbe. Az FGSZ tavaly októberben tesztjelleggel 2,6 milliárd köbméterről 3,5 milliárdra emelte a magyar–szlovák gázszállítási kapacitáslimitet – most ezt állandósítják. Ezt a kilencszázmilliós kapacitást kell a megfelelő szlovák cégnek megszereznie, amiért azonban fizetnie kell.

A szlovák statisztikai hivatal már ki is számolta: a kényszerű forrásváltás mintegy hatszázalékos költségnövekedést jelenthet a gáz árában.

Menne már az oroszok nélkül is

Az évi 4,3-4,5 milliárd köbméter gázt fogyasztó Szlovákia helyzete technológiai, műszaki és infrastrukturális oldalról nézve valójában nem bonyolult. Ahogy a CEPA elemzésében olvasható: Szlovákia „könnyedén tud gázt beszerezni Lengyelországon, Magyarországon, Ausztrián és Csehországon keresztül, sőt: Ausztrián keresztül nincs műszaki akadálya annak sem, hogy Olaszországon keresztül” érkezzen gáz az országba. Ehhez azonban elsősorban az olcsóbb orosz gáz preferálását kellene feladni.

Tévedés azonban úgy tekinteni Szlovákiára, mintha az ország továbbra is kizárólag a Gazpromra támaszkodna. Szlovákia oroszgáz-függősége az ukrajnai háború 2022. februári élesedése előtti 85 százalékról gyorsan ötven százalék körüli szintre süllyedt. Ahogy a tranzitvezeték elzárásának napján az IntelliNews közölte: jelenleg a szlovákiai gázigények 35 százalékát Norvégiából importálják Csehországon és Németországon keresztül, további harminc százalékot LNG-importból tudnak biztosítani.

A szlovák elemzők biztosak abban, hogy országuk képes alkalmazkodni az új helyzethez, képes orosz gáz nélkül is működni. Alexander Duleba, a Szlovák Külpolitikai Szövetség (SFPA) tudományos főmunkatársa emlékeztetett rá: Szlovákia gyakorlatilag orosz import nélkül vészelte át az elmúlt telet.

Amíg van Török Áramlat

A szlovák gázszolgáltatás két fő pillére az ország gázfogyasztóinak 64 százalékát ellátó állami SPP, illetve az a ZSE Energia, amelyben a szlovák állam és a német E.ON közös tulajdonos. Az SPP és a ZSE még az ukrán tranzitvezeték elzárása előtt bejelentette, hogy készek az orosz gázforrások nélküli ellátás biztosítására. Az SPP 2022 óta jelentős norvég gázimportőr és LNG-vásárló, a ZSE pedig tavaly nyáron kötötte meg az első „orosztalanító” gázszerződését: a lengyel Orlen egyik leányvállalatával állapodott meg arról, hogy 2025-ben biztosítja gázigényeit a litván klaipėdai LNG-terminálon keresztül, főként amerikai LNG-re támaszkodva.

Az SPP újabb nagy dobása, az ukrajnai tranzitvezetékbe jelentős mennyiségű azeri gáz elnyerése egyelőre azonban nem sikerült. Sőt: a cég nem csak visszavonulót fújt az erőltetett alternatívakeresésben, de jelenleg már – a kormányzati narratívát erősítve – azt propagálja, hogy drágulást okoz a leválás az orosz gázról. Az SPP egyelőre csak azt árazta be, hogy a többletszállítás évente 210 millió euróval növeli a költségeket, de a gazdasági minisztériumban már azt is kiszámolták, hogy 280 millió euró lehet az energiaárak támogatásának többletköltsége.

A szlovák–orosz hosszú távú szerződésbe írt árak ismerete nélkül nem lehet megállapítani, hogy Szlovákiában mikor áll elő az a helyzet, hogy inkább megérné már Lengyelországból, Norvégiából vagy más forrásból származó gázt venni, mint a mostantól csak Magyarországon keresztül elérhető oroszt. Azonban a helyzet gyors változását is előidézheti, ha Donald Trump meghirdetett energiatéziseit valóban elkezdik megvalósítani a világban. A Mindenkinek amerikai gázt! jelmondat és az Oroszország elleni szankciók szigorítása nem kedvez a Török Áramlatba kapaszkodó elképzeléseknek.

  • 16x9 Image

    Szabó M. István

    Szabó M. István a Szabad Európa budapesti szerkesztőségének külsős újságírója. Szakmai díjakat nyert az Élet és Irodalom és a Magyar Narancs munkatársaként. 2011-től dolgozott a hvg.hu, a HVG, majd a Napi.hu újságírójaként; egyetemen is oktat.

XS
SM
MD
LG