„Amikor tiltakoztam, az egyik járókelő azt javasolta, hogy dobjanak a Volhov folyóba – mondta Anton Gorban építész az ukrajnai orosz invázió elleni április 11-i, egyszemélyes tiltakozásáról. – Az emberek szidalmaztak. Egy idős asszony azt mondta, hogy belém akar rúgni.”
Leonyid Ribakov, egy 52 éves IT-vállalkozó a szibériai Tomszk városában hasonló tapasztalatokat szerzett, miután úgy tiltakozott a háború ellen, hogy ukrán zászlót festett, és kiakasztotta az erkélyére.
„Néhányan, akit jól ismerek – olyanok, akiket több mint öt éve ismerek, akikkel a szabadidőmet töltöttem – már nem köszönnek – mondta Ribakov a Szabad Európa szibériai szerkesztőségének műsorában. – Kezet nyújtok nekik, de nem vesznek rólam tudomást. Csak egy agresszív reakciót kaptam. Egy ismerősöm fejbe vágott egy sétabottal. Zúzódásom lett.”
A közvélemény-kutatások nem túl pontosak Oroszországban, ahol a Vlagyimir Putyin elnök vezette önkényuralom évei sok embert zavarba hoztak, és elvették a kedvüket a nyílt beszédtől. Emiatt az ukrajnai háborúval kapcsolatos közvélemény-kutatások különösen megbízhatatlanok lehetnek.
De az oroszok nagy része vagy támogatja a háborút, vagy hallgat róla. A támogatást – legyen aktív vagy passzív – felerősítette, hogy a tisztviselők és az állami média agresszívan árulónak, szélsőségesnek és ellenségnek bélyegzi a másként gondolkodókat. A független hangok és az állami politika kritikusai elleni folyamatos fellépés közepette azok, akik ellenzik a háborút, félhetnek tiltakozni.
Viszonylag kevesen kockáztatták meg a börtönt vagy a bírságot
Az oroszországi politikai elnyomást figyelő OVD-Info szerint több tízmillió felnőtt orosz közül 15.500-at vettek őrizetbe háborúellenes tevékenység miatt azóta, hogy Oroszország február 24-én lerohanta Ukrajnát. Mintegy négyszáz ember ellen indult közigazgatási eljárás. Oroszok tízezrei hagyták el az országot.
Mindezek a tényezők együttesen azt jelentik, hogy a háború elleni nyilvános felszólalás magányos és kockázatos vállalkozás.
Ribakov elmondta, hogy még a felesége is szkeptikus volt a háborúellenes tevékenységével kapcsolatban.
„A feleségemet nem érdekli a politika – mondta. – De fél. Amikor a rendőrök jöttek, hogy felvegyék az adataimat, elbújt a másik szobában, és nem jött ki, amíg el nem mentek.”
Ribakov veterán liberális aktivista Tomszkban. Már négy éve lóg az erkélyén egy Oroszország Putyin nélkül feliratú tábla, de eddig nem történt incidens. Oroszország ukrajnai inváziójának első napján viszont úgy érezte, ismét tennie kell valamit.
„Borzasztóan felháborított az orosz hadsereg agressziója és fasiszta akciói – emlékezett vissza. – Még aznap vettem akrilfestéket, kifestettem egy A4-es papírlapot az ukrán zászló színeivel, és kifüggesztettem.”
Öt hétig nem történt semmi. Március 31-én azonban megérkezett a rendőrség. Felvették az adatait az ukrán zászló és a Putyin-ellenes plakát miatt. A biztonság kedvéért még azért is, mert három héttel korábban részt vett egy háborúellenes tüntetésen.
„Magán a tüntetésen senki sem szólított meg – mondta. – Nem vettek őrizetbe. Nem volt nálam semmilyen tábla. A rendőrség azt írta, hogy csendes támogatásomat fejeztem ki.”
A hatóságok még aznap alpinistákat küldtek az emeletes házra, akik kötélen leereszkedve eltávolították a zászlót és a táblát Ribakov erkélyéről.
„Még aznap este visszatettem mindkettőt – mondta. – Most is ott vannak.”
„Azt sem tudom, mennyire bírságoltak meg – mondta a bírósági tárgyalásról, amelyen saját magát képviselte. A közigazgatási törvénykönyv a fegyveres erők lejáratásáért harminc- és ötvenezer rubel (360 és 600 dollár) közötti bírságot ír elő. – Nem áll szándékomban fizetni. Nem akarom, hogy a hatóságok az én pénzemet költsék erre a háborúra. Ha letartóztatnak, nem érdekel, ha Putyin ingyen etet.”
Videó: Így szedték le Ribakov ukrán zászlaját
Ukrán nemzeti színű hullazsákban feküdt ki tüntetni
A hadsereg lejáratására vonatkozó közigazgatási vád mellett Oroszország bevezetett egy hasonló büntetőjogi vádat is, amelyet az ügyészek saját belátásuk szerint alkalmazhatnak, és amely alapján akár tizenöt évig terjedő börtönbüntetést szabhatnak ki.
Az északnyugati Novgorod városában Anton Gorban építész hasonlóan felháborodott az ukrajnai háború miatt. Apja családja még mindig ott él, dédapját, Ivan Padalka festőművészt 1937 júliusában a szovjet hatóságok nacionalista formalizmus propagálásának vádjával kivégezték. 1958-ban posztumusz rehabilitálták.
Otthon Gorban az ukrán zászló kék-sárga színeiben varrt magának egy rögtönzött hullazsákot. Április 11-én elment a novgorodi Kreml területén lévő emlékműhöz, amely az orosz államiság millenniumára készült, belebújt a zsákba, és lefeküdt a földre. Húsz percen belül jött négy nemzetőr, és elvitték. Az orosz fegyveres erők lejáratásával vádolták.
A Szabad Európa északorosz szerkesztőségének műsorának elmondta, hogy korábban azt tervezte, hogy táblával áll ki, de megindították a különböző orosz városok más tüntetői, akik úgy feküdtek le, mintha halottak lennének, hogy így tiltakozzanak az orosz csapatok állítólagos atrocitásai ellen, amelyeket a polgári lakosság ellen követtek el Kijev külvárosában, Bucsában és máshol.
„Más ötletem támadt – holttest leszek, és átérzem, milyen holttestnek lenni” – mondta.
Az ellene szóló idézés szerint – amely harmincezer–ötvenezer rubel (360-600 dollár) közötti pénzbírságot is kilátásba helyez – „lejáratta az Orosz Föderáció fegyveres erőinek az Orosz Föderáció területén kívül történő alkalmazásának feladatait és magukat az Orosz Föderáció fegyveres erőit, amelyeket az Orosz Föderáció területén kívül alkalmaznak az általánosan elfogadott elvek és a nemzetközi jog normái alapján”.
Gorbannak február 24-e óta ez volt a negyedik idézése.
„Mindezek (…) a kockázatok összehasonlíthatatlanul kicsik ahhoz képest, hogy legalább egy kicsit tisztázzuk a lelkiismeretünket – mondta. – Hogy jogom legyen azt mondani: Egy pillanatig sem támogattam azt, amit a nevemben tettek.”
„Legalább a lányom szemébe tudok majd nézni”
„Van egy hároméves kislányom – folytatta. – Amikor mindez már a történelemkönyvekben lesz, meg fogja kérdezni tőlem: Papa, mit tettél? És képes leszek majd elmagyarázni neki.”
Megjegyezte, hogy a náci Németországban embereket öltek meg azért, mert felszólaltak a náci politika ellen.
„Szóval mi ehhez képest egy nap börtön? – kérdezte. – Mit jelent egy harmincezer rubeles bírság? Ez alacsony ár, amelyet meg kell fizetni.”
„Egyértelmű, hogy a többség támogatja az inváziót – mondta. – A baráti körömben sokan ellenzik, de az egész város szintjén nagyon kevesen.”
„Megértem, hogy valahol gyávák vagyunk – mondta Gorban. – Természetemnél fogva nem vagyok túl bátor, de ha még nekem is sikerült kimennem, az azt jelenti, hogy talán sok más ember is ilyen döntés határán áll.”
Gorban hozzátette, hogy fontolgatta már, hogy elhagyja Oroszországot, bár nem tudja, hogyan tudná megoldani. Tomszkban Ribakovnak nincs ilyen vágya.
„Egyszer elgondolkodtam rajta, de gyorsan elvetettem az ötletet – mondta. – Szeretem a hazámat – mindent benne, kivéve Putyint. A fiam sem megy el.”
