A katonaorvos Hannát egy gépesített gyalogsági dandárhoz rendelték ki Luhanszk régió keleti részén, amikor Moszkva február 24-én megindította invázióját.
„Egységünk 27 napot töltött váltás nélkül egy ottani településen – mondta a Szabad Európa ukrán szolgálatának. – Jelentős veszteségeink voltak a harci bevetés során. Erősítést ugyan kaptunk, de magát az egységet soha nem vonták vissza.”
Ez volt a kezdete a hónapokig tartó, hosszú és zord harci bevetésnek, amelyről nem volt világos, meddig tart. Miután elhagyták az első Luhanszk-környéki települést, az egységet egy másik, szintén frontvonalközeli helyre vezényelték át.
„Két másik egységgel együtt 21 napig maradtunk ott – emlékezett vissza Hanna. – Aztán az egységünket kivonták, de egy héttel később egy harmadik bevetésre küldték egy olyan területre, ahol az ellenség támadása zajlott. Megpróbáltak körbezárni minket. A mi egységünk volt az utolsó, amely elkerülte a bekerítést és fedezte a többiek visszavonulását.”
Az egységet végül augusztus közepén vonták ki a harcokból – mondta. De még a hónap vége előtt ismét újabb harci zónába került. Hannának sikerült egy kis időt otthon töltenie a fiával, de nem szabadságon, hanem mert megsebesült, majd megbetegedett.
„A velem együtt szolgáló fiúk több mint egy éve nem voltak otthon” – meséli Hanna. A katonai előírásoknak megfelelően nem közöljük a történetben szereplő ukrán katonák vezetéknevét, ahogy Hannáét sem.
Az orosz invázió óta eltelt közel 250 nap alatt az ukrán hadsereg meglepő sikereket ért el a harcmezőn, különösen az elmúlt egy hónapban. A katonai szakértők széles körben egyetértenek abban, hogy a sikerek kulcsa az ukrán csapatok magas szintű morálja és motivációja.
Mivel a harcok továbbra is intenzíven zajlanak, és semmi jele, hogy alábbhagynának, Kijev egyre inkább szembesül azzal a pszichológiai nehézséggel, hogy ilyen hosszú időn keresztül kell szünet nélkül harcban tartania a csapatokat, hogy továbbra is ki tudja használni a legtapasztaltabb harcosok bevetésének előnyeit.
Szerzett bátorság
„A frontról történő rotáció rendkívül nehéz kérdés” – fejti ki Volodimir, egy területvédelmi egység – az önkéntes erők országos hálózatának – tagja, aki bevallja, hogy ő személyesen még nem vett részt harcban.
„Egyrészt a harcosok elfáradnak, és joguk van pihenni – fejti ki. – Másrészt van harci tapasztalatuk, és sokuk rendelkezik – hogy ilyen kifejezést használjak – szerzett bátorsággal, amely akár egy rövid pihenő alatt is elillanhat a motivációval együtt, hogy visszatérjen a frontra.”
Pavlo Horbenko, a fővárosi Kijev-Mohila Akadémia mentálhigiénés központjának pszichológusa szerint a problémával most kell foglalkozni, amikor világossá vált, hogy a háború nem sprint lesz, „inkább maraton”.
„Egy hosszú távú versenyhez más módon kell kalkulálni az erőinkkel” – mondta.
„Amennyiben egy egység hosszú ideig tartózkodik a frontvonalon, harcképessége fokozatosan csökken” – mondta Horbatenko. Hozzátette: sok függ a bevetés körülményeitől, de a kutatások szerint „a harcképesség körülbelül negyven napig tartható fenn”.
„Még ha elég erős is a motiváció, a döntési képességet meghatározó fiziológiai képesség a harci fáradtság miatt csökken” – közölte.
A jól menedzselt váltás javíthatja a katonai hatékonyságot azáltal, hogy csökkenti a viszonylag kis számú, nagy stressznek kitett egyénekre történő támaszkodást, függetlenül attól, hogy mennyire motiváltak – tartják a szakértők. A rotáció ráadásul idővel a tapasztalt harcosok számát is növeli.
„Még mindig itt vagyunk”
Olena április 12-e óta szolgál egy területvédelmi egységnél a harkovi régióban.
„Miután kilencven napot töltöttünk itt, mindenki készült a váltásra – mondta. – Már be is jelentették, hogy hazatérhetünk, és egy másik egység veszi át a helyünket. De mi még mindig itt vagyunk.”
„Azt mondták, hogy Harkivban kell kipihennünk magunkat, aztán újabb helyre vezényelnek minket” – tette hozzá Olena.
Artyom hivatásos katona, akinek egysége részt vesz a folyamatban lévő ukrán ellentámadásban. Szerinte „meglehetősen furcsa” arról beszélni most, hogy a tapasztalt katonákat kivonják a harcból.
„Teljes körű háború folyik, és a szabályzat nem biztosítja a rotációt – mondta. – Zajlik a támadásunk, és azoknak, akik jelenleg védekező pozícióban szolgálnak, ki kell tartaniuk, és várniuk, hogy kivehessék részüket az offenzívából.”
Horbenko pszichológus szerint azon katonák körében, akik a rotáció révén hazakerülnek, gyakran tapasztalnak mentális problémákat, amelyeket kezelni kell.
„A segítségre szorulók olyan dolgokat említenek, mint a pihenésre való képtelenség, depresszió, állandó szorongás, a környezetre adott nem megfelelő reakciók, mint például remegés és hasonlók” – mondta Horbenko.
Szerinte ezeken a problémákon lehet segíteni. Hozzátette, hogy a közösségeknek diagnosztikai és stresszkezelő központokat kellene létrehozniuk.
„Sok katona egyszerűen nem tudja, hova forduljon” – hangsúlyozta.
Roman Lihacsov ügyvéd és emberi jogi aktivista elmondta, hogy jelenleg nem létezik jogszabály a csapatok rotációjára vonatkozóan. Egyelőre minden a katonai parancsnokok kezében van. Technikailag a katonák bizonyos körülmények között kérhetnek családi szabadságot, de a parancsnokok gyakran elutasítják a kérelmet.
„A Verhovna Rada (ukrán parlament) elé kerül hamarosan egy törvénytervezet, amely szerint a katonáknak tíz nap szabadságot kell biztosítani pihenés és rokonoklátogatás céljából” – mondta Lihacsov.
Hozzátette, hogy sok katona fordult szervezetéhez segítségért, köztük olyanok, akik már Moszkva nagyszabású februári inváziójának kezdete előtt a terepen voltak, és azóta nem látták a családjukat.
