Vjacseszlav Havrilenko jól emlékszik az eufóriára, amelyet akkor érzett, amikor az orosz haderő tavaly november 11-én kivonult a dél-ukrajnai Herszon városból.
Oroszország az invázió 2022. február 24-i megindítását követően gyorsan ellenőrzés alá vonta a várost. Havrilenko nem sokkal ezután csatlakozott a helyi ellenálláshoz, így az ukrán hírszerzéssel együttműködve tevékenykedtek nyolc hónapon keresztül a megszállók ellen.
A férfi felidézte, hogy a titkosszolgálat egységeivel találkozott Herszon peremén két nappal azelőtt, hogy az orosz katonák kivonultak volna az ukrán csapatok keleti irányú nyomásának következtében.
„Valamivel este 8 óra után volt november 9-én. Egy gyárnál találkoztunk az első egységekkel, amelyek behatoltak Herszonba. Szavakkal nem lehet leírni azt az érzést. Amikor megláttam őket, megöleltük és megpusziltuk egymást” – mondta.
Egy évvel később Herszon még mindig szabad, a háború és a megszállás ejtette sebek azonban mindenütt láthatók. A város háború előtti, mintegy háromszázezres lakosságának több mint hetven százaléka elmenekült, a Dnyeper túlpartjáról pedig továbbra is rendszeresek az orosz rakéta- és tüzérségi támadások. A tavalyi felszabadítás óta az orosz csapásokban több mint négyszáz civil halt meg a régióban, és emberek százai sebesültek meg a helyi hatóságok szerint.
Az ágyúzás mellett a lakosságnak a megszállás más utóhatásaival is szembe kell néznie, a kollaborációval kapcsolatos vádak a hétköznapok részévé váltak, ahogy az emiatt kiszabott ítéletek is.
Herszon volt az egyetlen ukrán területi székhely, amelyet Oroszország el tudott foglalni a totális háború tavalyi kezdete óta. Az inváziós csapatok kiszorulása a térségből – és a pánikszerű harkivi visszavonulás – hozzájárult ahhoz, hogy Moszkva mára több mint negyven százalékát elvesztette annak a területnek, amely felett tavaly február óta átvette az ellenőrzést.
Ezek az áttörések sokakat azzal a reménnyel töltötték el Ukrajnában és a nyugati szövetségesek körében, hogy hamarosan újabb területek szabadulhatnak fel. Mostanra viszont, egy évvel a herszoni megszállás vége után, halványult a kezdeti lelkesedés a harctéri realitások tükrében.
Több helyi is arról számolt be, hogy tavaly november 11-én azt gondolták, hogy véget értek a bajok, de a háború továbbra is közel van.
A szélesebb kép azt mutatja, hogy kevesebb ok lehet az optimizmusra, mint egy éve. A második ukrán ellentámadás megakadt, és eddig nem hozta el a sokak által remélt áttörést. Valerij Zaluzsnij vezérkari főnök a The Economistnak adott interjúban kijelentette, hogy állóháború alakult ki, az egységek csak 17 kilométert tudtak előrenyomulni a megerősített és aláaknázott orosz védelmi vonalakon keresztül.
„Nagy valószínűséggel nem lesz mély és gyönyörű áttörés” – fogalmazott.
Élet a megszállás alatt
A hosszú háború valósága ellenére sokak számára Herszon felszabadulása egy évvel később is örömteli emlék.
A korábban a városhoz közeli Bilozerkában élő Olha elmesélte: még mindig emlékszik arra, hogy mit érzett az invázió 2022. február 24-i megindításának reggelén, amikor a munkahelyére készülve látta és hallotta a robbanásokat a repülőtér közelében.
Felidézte: miután világossá vált számára, hogy mi folyik, tudta, hogy ki akarja venni a részét hazája védelméből. Először megpróbált találni egy sorozóirodát, aztán úgy döntött, hogy ápolói képesítésével inkább a sebesültek ellátásán fog dolgozni.
Kosztyantin Kozak, a megszállók ellen rajtaütéseket végrehajtó egyik partizáncsoport korábbi vezetője hangsúlyozta, hogy kezdetben nem volt jelen a városban a reguláris haderő. „Az SZBU, a rendőrség, a Nemzeti Gárda, a zászlóalj, a határőrök különítménye – mindenki elhagyta a várost” – húzta alá.
Kozak harcosokat gyűjtött maga köré, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel megpróbálják megvédeni Herszont. Úttorlaszokat emeltek, robbanóeszközöket készítettek, de csak kevés fegyverük és lőszerük volt.
„Összesen százhúsz gépfegyverünk volt, és nem is tudtunk többet szerezni” – mondta.
Vjacseszlav Havrilenkót végül letartóztatta az orosz hírszerzés. Egy hónapig börtönben volt olyan helyiekkel együtt, akik szintén szembeszegültek a megszállókkal. Véleménye szerint őt idősebb korára, illetve arra tekintettel nem kínozták meg, hogy harcolt a Szovjetunió afganisztáni háborújában, de mint mesélte, folyamatosan hallotta rabtársai sikolyait föld alatti cellájában.
„A korom mentett meg. (…) Az első estét, amikor valakit behoztak, a »vendéglátás éjszakájának« nevezték az őrök. Egész éjjel kínozták az újakat” – emlékezett vissza.
A herszoni ellenállás egy másik, hívójele után csupán Mavicként bemutatkozó tagja emlékeztetett arra, hogy Herszonban a megszállást követően is tartottak tüntetéseket az orosz uralom ellen, sokan pedig – köztük ő maga – titokban információkat osztottak meg az ellenség állásairól és tevékenységéről az ukrán hadsereggel.
A férfi a hívójelét is így kapta, ugyanis a megszállás első napjaiban orosz katonák egy csoportját követte a repülőtérnek is otthont adó Csornobajivka felé. Miután értesítette erről az ukrán haderőt, kapott egy kínai gyártmányú, kamerával felszerelt Mavic drónt, amelynek végig nagy hasznát látta a csapatok mozgásának megfigyelése során.
Elmondta, hogy az emberrablások, letartóztatások, kínzások és fosztogatások jellemezte időszak mély nyomot hagyott a lakosságban, sokakat traumatizáltak a történtek. Máig élénken él az emlékezetében az is, hogy szomszédai közül milyen sokan nem hitték el, hogy felszabadították a várost, amíg a saját szemükkel nem látták az ukrán katonákat.
„Nem értetted, mi történik, és nem hitted el, hogy tényleg bekövetkezett. Négy-öt napon át mindenki eksztázishoz közeli állapotban járt-kelt” – fogalmazott.
Az öröm idővel elapadt, amint az emberek ismét szembesültek a háború valóságával. „Amikor az oroszok elkezdték ágyúzni Herszont a folyó bal partjáról, rájöttünk, hogy továbbra is harcolnunk kell” – emelte ki Mavic.
„Borscsot vittek nekik, velük ittak”
A feszültség azóta fokozódott a Dnyeper túlpartján magukat beásó orosz egységek szinte mindennapos támadásai nyomán. Egyes családok szétszakadtak, egyes rokonok a másik oldalon rekedtek.
Egyre erősödik a félelem azzal kapcsolatban, hogy mi vár a térségre télen, több negyedben még mindig nem sikerült helyreállítani az áramellátást azóta, hogy júniusban az ellenség felrobbantotta a kahovkai gátat és vízerőművet.
A háború által okozott fizikai és lelki károkat az is súlyosbítja, hogy a városban és környékén még mindig nem csitultak a gyanúsítgatások azzal kapcsolatban, ki működött együtt az oroszokkal.
Miután az oroszok megszállták Herszont, népszavazást rendeztek a régió Oroszországhoz csatolásáról, amelyen Moszkva szerint meggyőző eredmények születtek. Ukrajna és a nyugati országok illegálisnak, csalásnak minősítették a referendumot.
A harcok kezdetén megsebesült Szerhijnek nadezsgyivkai otthonába hazatérve feltűnt, hogy egyesek a faluban barátságosan viselkednek az orosz katonákkal, szívélyesen fogadják őket.
„Borscsot vittek, velük ittak, egyesek pitét sütöttek nekik” – sorolta.
A herszoni haditengerészeti akadémia könyvtárában dolgozó Olena megosztottságról számolt be, rámutatva, hogy kollégái egy része üdvözölte a hatalomváltást. Az intézményt hivatalosan Odesszába telepítették át, de új oroszbarát vezetést neveztek ki, és visszahívták az oktatókat. Olena ezt elutasította.
A nő már visszatért Herszonba, de felhívta rá a figyelmet, hogy az orosz katonák számos értéket elvittek az akadémiáról is.
„Minden szobor eltűnt Herszonból. Mindent elvittek. A helytörténeti múzeumot teljesen kifosztották, az összes festményt elvitték” – panaszolta.
Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) szerint a Herszoni területen több mint ötszáz ember kollaborált a megszállókkal valamilyen formában. Egyeseket azzal vádolnak, hogy üzleti segítséget nyújtottak, illetve élelmiszert vagy mást adtak az orosz katonáknak.
Mások rendőrnek álltak az új adminisztráció alatt. „Járőröztek a településen, a honfitársaikat vették őrizetbe törvénytelenül, olyanokat, akiket egész életükben ismertek és akikkel együtt dolgoztak” – húzta alá Viktoria Sakula, az ügynökség helyi irodájának szóvivője.
„Koholt ügyekkel álltak elő. (…) Voltak olyan esetek, amikor embereket raboltak el az otthonukból és az utcáról csak azért, hogy váltságdíjat követeljenek értük” – fűzte hozzá.
De az ellenállás is széles körű volt, mint az orosz katonák és kollaboránsok elleni számos robbantásos merénylet is demonstrálja.
„Sok embert harcolt itt partizánként, nagyon sok” – mondta Havrilenko.
