„Minősített információ védelmére” hivatkozva titkosította a Román Nemzeti Levéltár az 1989 előtt keletkezett iratokat. A korlátozások, amelyek a dokumentumok kutathatóságát is érintik, 2022. május 26-a előtt is léteztek, de most általánossá váltak, minden bizalmasként jelölt levéltári dokumentumra vonatkoznak. Az intézkedést olyan aggasztó jelenségek is kísérik, mint a politikai foglyok Securitate általi megfigyelésével, a gyári dolgozók és az állami gondozásba került kiskorúak rendszerváltás előtti körülményeivel vagy a kilencvenes évek bányászjárásaival kapcsolatos iratok megsemmisítése.
A Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívum (OSA) levéltárosai és kutatói tiltakoztak a Romániában május 26-án életbe lépett intézkedés ellen. Mint közleményükben írták, a Román Nemzeti Levéltár 2022. május 26-án bejelentett döntése – amelyet a belügyminisztérium alárendeltjeként a minisztérium, illetve különösen annak Belső Védelmi Főigazgatósága nyomására hozhatott – az 1989 előtt keletkezett iratok bizalmas minősítésének visszaállítását, titkosítását eredményezi.
A közlemény hangsúlyozza, hogy ezek a dokumentumok nem jelentenek veszélyt Románia nemzetbiztonságára, korábban már kutathatók voltak, és kutatták is őket.
A levéltár intézkedése ellehetetleníti egyebek között a második világháborús deportálásokkal, az etnikai tisztogatásokkal, merényletekkel vagy a kommunista rezsimmel kapcsolatos kérdések alapos vizsgálatát és megértését. A tiltakozó levéltárosok, kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a döntést olyan „aggasztó jelenségek kísérik, mint a politikai foglyok Securitate általi megfigyelésével, a gyári dolgozók és az állami gondozásba került kiskorúak rendszerváltás előtti körülményeivel vagy a kilencvenes évek bányászjárásaival kapcsolatos iratok megsemmisítése”.
A Blinken OSA Archívum levéltárosai és kutatói úgy vélik, hogy „harminchárom évvel a kommunizmus bukása után a legalább harminc évvel ezelőtt keletkezett iratok titkosításának teljes feloldása lenne a helyes megoldás egy demokratikus ország intézményi kultúrája számára”.
A Blinken OSA Archívum kutatóinak egyike, a román Ioana Macrea-Toma személyesen is megtapasztalta a titkosítás következményeit. A Szabad Európa kérdésére elmondta, hogy a korlátozások már jóval 2022. május 26-a előtt is léteztek, de ezt követően általánossá váltak, és alkotótól, dátumtól és tartalomtól függetlenül valamennyi titkosként megjelölt, az Országos Levéltárban őrzött dokumentumra vonatkoznak.
Így például az Osztrák–Magyar Monarchia tisztségviselőivel kapcsolatos, illetve a Horthy-korszakból származó dokumentumok is korlátozás alá esnek. Ioana Macrea-Toma szerint ugyanakkor az intézkedés fő célpontjai a Román Kommunista Párt Központi Bizottságával kapcsolatos iratok, amelyeket korábban kutatók már láthattak.
Történészek helyett titkosrendőrök böngészhetik Ceaușescu találkozóinak iratait
Arra a kérdésre, hogy kik férhetnek hozzá ezután az iratokhoz, Ioana Macrea-Toma elmondta: az Országos Levéltártól kapott válaszok alapján úgy tűnik, csak azok láthatják a minősített dokumentumokat, akik speciális biztonsági jogosultsággal rendelkeznek, és a munkájukkal kapcsolatban van szükségük a betekintésre. Így például ezentúl a Ceaușescu találkozóin készült feljegyzések csak titkosrendőrök számára lesznek elérhetők, még akkor is, ha eddig bárki számára hozzáférhetők voltak.
A kutató úgy fogalmazott, hogy egy diktatórikus rezsim dokumentumait már csak a biztonsággal foglalkozók láthatják. Szerinte ez is alátámasztja, hogy a titkosszolgálatok intézményi kultúrája nem sokat változott Romániában.
„2007 óta minden kutató hozzáférhetett a dokumentumokhoz a Dorin Dobrincu történész vezette Országos Levéltárban, még akkor is, ha egyes háttériratok nem voltak szabadon kutathatók. Most azonban már bárkivel megtörténhet, hogy csak a kért fájlok felét kapja meg, a többit minősítettnek tekintik.”
Arra a kérdésre, mi állhat a korlátozások hátterében, a kutató azt mondta, szerinte a kommunista idők öröksége, visszatérés az államtitok 1989 előtti diktatórikus logikájához. Az intézkedés azokat az időket idézi, amikor a titkos minősítést ártalmatlan, jelentéktelen dokumentumokra is rátették, és a logika az volt, hogy minden, ami nem publikálható, az titkos. A rezsim cenzúrázta például a járványokról, a rossz gazdasági teljesítményekről szóló statisztikai adatokat vagy a vasúti balesetekről, bűncselekményekről készült jelentéseket. Most mindezek ismét titokká válhatnak, a diktatúra logikáját utánozva.
A hozzáférés májusban bejelentett korlátozása egy 2002-es, biztonsági érdekeket védő kormányhatározatra hivatkozik, illetve arra, hogy illetéktelenek ezentúl nem férhetnek hozzá a dokumentumokhoz. A helyzet a kutató szerint azért is jogsértő, mert visszamenőlegesen alkalmaznak egy törvényt. A román rezsim valóban hozott törvényt 1971-ben (23/1971. sz. törvény) arról, hogy mi minősül államtitkoknak, de azt már hatályon kívül helyezték, és most visszamenőlegesen és tévesen alkalmaznak egy 2002-es törvényt. A román levéltárosok azt mondják, az Adatvédelmi Igazgatóság munkatársai nyomást gyakoroltak rájuk, hogy ne engedjenek hozzáférést a titkos vagy bizalmas megjelölésű dokumentumokhoz. Ioana Macrea-Toma szerint ugyanakkor nem világos, hogy a levéltárosok miért engednek az ilyen nyomásnak, amikor azok, akik ezt az utasítást kiadták, nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel az archiválásról vagy arról, hogy a titkosítás nem az állampolgárok védelmét szolgálta, hanem az elnyomó politika eszköze volt.
A történész emlékeztet arra, hogy ezek a módszerek nem új keletűek: 2021 első hónapjaiban az Országos Levéltár máramarosi regionális kirendeltségének levéltárosai feljegyzést intéztek a levéltár igazgatójához a belügyminisztérium munkatársainak visszaéléseiről. A beszámoló szerint a belügyesek beavatkoztak a levéltári folyamatokba, megszabták, mi kerüljön be az Országos Levéltárba, iratokat semmisítenek meg.
A jászvásári levéltáros, Cătălin Botoșineanu beszámolója szerint megsemmisítették a politikai foglyok Securitate általi megfigyeléséről, egyes gyárak helyzetéről, az 1989 utáni bányászjárásokról vagy az intézetben elhelyezett kiskorúak helyzetéről szóló dokumentumokat is. Olyan minősített dokumentumokról van szó, amelyeket egy 2002-es kormányhatározat szerint archiválni is lehetett volna, de inkább a megsemmisítésükről döntöttek, ami szintén bizonyítja, hogy az állami intézményeknek még mindig milyen problematikus a viszonyuk a nyilvános elszámoltathatósághoz, a történelmi emlékezethez és a kutatáshoz.
