Pert nyert az Emberi Jogok Európai Bíróságán a magyar állammal szemben egy rab édesanyja és élettársa. A két asszony azért fordult végül a strasbourgi bírósághoz, mert a rácsok mögött lévő hozzátartozójukat 2017-ig fizikai elkülönítés nélkül látogathatták. Azóta viszont csak plexi mögül láthatják egymást. Pedig sem az elítélt, sem családtagjai nem szegték meg egyszer sem a beszélő szabályait, sőt, a fogvatartott ellen folyó büntetőeljárásban ítélkező bíró is úgy ítélte meg, hogy nem lenne akadálya az asztali beszélőnek. A strasbourgi bíróság 5-5 ezer eurós sérelemdíjat ítélt meg a két asszonynak. A képviseletüket Kádár András Kristóf a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke és Kadlót Erzsébet ügyvéd látták el. A társelnök azt mondta a Szabad Európának: ha a BVoP nem változtat a plexis rendszeren, akkor akár újra tömeges perek jöhetnek.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete véget vethet az elmúlt hat évben a magyar börtönökben kialakult gyakorlatnak, miszerint plexifallal választják el a fogvatartottakat őket látogató családtagjaiktól. Ahogy korábbi cikkünkben megírtuk, a szabály minden rabra vonatkozik, nincs mérlegelés, egyéniesítés. Az EJEB szerint az ilyen elkülönítés csak akkor lehet jogszerű, ha valós biztonsági megfontolások indokolják.
A plexibe vetett hit
2017. június 1-jétől tiltotta meg a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, hogy a börtönökben a látogatófogadás során a rabok érintkezhessenek családtagjaikkal. 2017 nyarától tilos volt minden: a puszi, a pacsi, az ölelés. A szakutasítás azt is megtiltotta, hogy a rabok hozzáérjenek a saját gyerekükhöz. Aki szabályt szegett, az ellen fegyelmi eljárást indítottak, ami akár a feltételes szabadságra bocsátást is ellehetetleníthette. Korábban a látogatók megölelhették fogva tartott hozzátartozójukat, puszit adhattak édesapjuknak, férjüknek, gyereküknek, ha nem merült fel biztonsági kockázat. Ez ma is a büntetés-végrehajtási kódex fő szabálya, és csak akkor lehetne tőle eltérni, ha a börtön biztonsága indokolja. Az ombudsman nemrég jelentésében is megírta: kivizsgálta a hozzá érkező panaszokat a beszélők visszásságairól.
A BvOP azzal magyarázta a Szabad Európának a szigorítást, hogy a rabok és a bv.-dolgozók biztonságának érdekében a tiltott tárgyak bejuttatásának megelőzése az elsődleges céljuk, ezért állították hadrendbe a plexifalakat.
„Tapasztalataink szerint a látogatások alkalmával használt tiltott-tárgy-csempészési módszerek változatosak, például a pelenkába rejtett, a csók alkalmával szájba átadott kábítószer vagy SIM-kártya a hazai és nemzetközi viszonyokban is jól ismert módszer” – írta akkor a Szabad Európának a BvOP.
Ehhez kapcsolódóan: Még a látogató csecsemők pelenkájába is belenéznek az őrök – jogsértések a magyar börtönökben
Az ítélet
Az egyik fogvatartott két családtagja a strasbourgi bírósághoz fordult. Ők nem látogathatták fizikai elkülönítés nélkül elítélt hozzátartozójukat, és a magyar ügyészség és bíróság is elutasította a panaszukat emiatt. Mivel a magyar jogrendszerben már nem maradt más eszközük, ezért Strasbourgig mentek. Az idős anyát Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, míg az elítélt élettársát Kadlót Erzsébet ügyvéd képviselte a strasbourgi eljárásban.
„Újszerű, hogy ezúttal nem a fogvatartott indított eljárást, hanem egy édesanya és élettárs. Ők először itthon próbálták elérni, hogy fizikai elkülönítés nélkül találkozhassanak a fogva lévő családtagjukkal, ahogy ezt korábban is tették. Azonban a hazai eljárásokban nem értek el eredményt, ezért a strasbourgi bírósághoz fordultak, amely most ítéletet hozott”
– nyilatkozta a Szabad Európának Kádár András Kristóf. A Magyar Helsinki Bizottság társelnöke azt is elmondta: a férfit 2017-ig mindenféle fizikai elkülönítés nélkül látogathatták rokonai, azóta viszont csak plexi mögött láthatják egymást. Pedig az elítélt és családtagjai egyszer sem szegték meg a beszélő szabályait, sőt a fogvatartott ellen folyó büntetőeljárásban ítélkező bíró is úgy ítélte meg, hogy nem lenne akadálya az asztali beszélőnek.
„Azért fontos ez az ítélet, mert gyakorlatilag valamennyi fogvatartott minden családtagját, nagyságrendileg százezer embert érint a korlátozás, amely egyben jogsérelem is. Eddig a fogvatartottak családtagjai ugyancsak plexi mögött ülve, szerettüktől fizikailag teljesen elkülönítve mehettek beszélőre. A büntetés-végrehajtás nem nézte, hogy van-e bármilyen tényleges biztonsági oka a szétválasztásnak, mindenkire egyaránt alkalmazta a szabályt, ami ráadásul még a büntetés-végrehajtási törvénnyel is ellentétes”
– magyarázta Kádár András Kristóf.
Bár a hazai bv.-intézetekben van lehetőség pleximentes, úgynevezett családi látogatófogadásra, a számok azt mutatják, hogy erre a BvOP alig ad engedélyt. A 2022 augusztusa és 2023 júniusa között eltelt 11 hónapban országosan csak 75 családi beszélő volt, miközben a fogvatartotti létszám húszezer körül alakult.
Újabb gyomros
Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta: a plexis beszélővel az állam megsértette a panaszosok családi és magánélethez fűződő jogát. A fogvatartott és a látogatók elkülönítése plexifallal csak akkor lehet jogszerű, ha biztonsági megfontolások indokolják. Ha nincs biztonsági kockázat, akkor nem jogszerű az elkülönítés.
A strasbourgi bíróság által elbírált ügyben nem volt olyan körülmény, amely arra utalt volna, hogy a korlátozás nélküli beszélők veszélyeztetnék a börtön biztonságát, legalábbis a kormány nem tudott bemutatni erre vonatkozó bizonyítékot. Az édesanyának és a rab élettársának öt-ötezer eurós jóvátételt ítélt meg az EJEB, amit a magyar államnak kell kifizetnie számukra.
A strasbourgi ítélet ugyan egyedi jogsérelmet állapított meg, de világossá tette, hogy a hazai gyakorlat általában is lehet jogsértő, amivel évente akár több tízezer családtagnak korlátozzák önkényesen a jogát, hogy személyesen is érintkezzen fogva tartott rokonával. A Magyar Helsinki Bizottság társelnöke azt mondta: ha az állam nem javít haladéktalanul a gyakorlaton, hozzátartozók ezrei jó eséllyel fordulhatnak a strasbourgi bírósághoz, hogy megállapítsa a jogsértést, és kártérítést ítéljen meg számukra.
„A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor a strasbourgi bíróság kártérítést ítélt meg amiatt, hogy a fogvatartottakat embertelen módon, összezsúfolva tartják. Akkor is először egyedi ügyekben hozott döntést a bíróság. Majd első ítéletek alapján rengeteg rab fordult gyakorlatilag azonos panasszal a bírósághoz, amely nekik is kártérítést ítélt meg, hiszen rendszerszintű volt a probléma. Ez jelentős pénzügyi terhet rótt a magyar államra. Így az emberiességi szempontok mellett az anyagi érdek is arra sarkallta az államot, hogy kezelje a túlzsúfoltságot, megszüntesse a jogsértést. Végül az állam börtönöket épített, hogy megszűnjön a zsúfoltság. A családtagok jogai védelmében is hasonló intézkedés remélhető. Kizárólag a magyar államon döntésén múlik, hogy olyan szabályokat hozzon, amelyek alapján csak akkor alkalmaznak fizikai elkülönítést, ha annak egyéni biztonsági oka van, és amellyel tiszteletben tartják nők, gyerekek, apák, a családtagok jogait”
-magyarázta Kádár András Kristóf.
Kérdéseinkkel kerestük a BvOP-t is, akik válaszukban azt írták: "Egyedi esetekben hozott bírósági döntéseket nem tisztünk kommentálni."
