Előző vasárnapi választási győzelme bejelentését követően Emmanuel Macron francia elnök az EU himnuszára, az Örömódára vonult fel a színpadra, akárcsak öt évvel ezelőtt, ami jól jelképezi a 44 éves centrista politikus európai pozíciójának további erősödését.
A várakozások szerint a francia államfő az újabb ötéves felhatalmazás birtokában a huszonhét országot tömörítő közösség megerősítésén fog dolgozni, valamint mindent meg fog tenni az ukrajnai háború mielőbbi lezárása érdekében.
Győzelmi beszédében egyebek mellett arra is ígéretet tett, hogy az élére áll az erősebb Európa megteremtése projektnek. „Európa keretként szolgál a béke és a stabilitás számára. Európa az, ami megóv minket a válságtól és a háborútól” – fogalmazott.
Angela Merkel előző német kancellár tavaly decemberi távozása, illetve az Egyesült Királyság kilépése nagyban hozzájárult Emmanuel Macron vezető szerepének megerősödéséhez az Európai Unióban.
A blokk működése szempontjából a francia–német kapcsolat meghatározó, így minden szem Macronra fog szegeződni, amikor a napokban elutazik Berlinbe, hogy találkozzon Olaf Scholz kancellárral, aki még nem igazán van jelen a nemzetközi porondon az elemzők szerint. A francia elnökök hagyományosan Németországba látogatnak el először a megválasztásukat követően, így ünnepelve a két szomszédos, egymással korábban számos alkalommal háborúzó ország barátságát.
Scholz szóvivője, Steffen Hebestreit üdvözölte Macron győzelmét szélsőjobboldali riválisa, Marine Le Pen felett, mondván, „jó nap ez Európa számára, a franciák jól döntöttek”.
Június végéig Franciaország tölti be az EU soros elnökségét, Macron pedig május 9-én beszédet tart Strasbourgban az Európa-nap alkalmából. A francia államfő valószínűleg Kijevbe is el fog látogatni, hogy személyesen tárgyaljon ukrán kollégájával, Volodimir Zelenszkijjel.
Macron vs. Le Pen – Képeken a kampány
Az EU megerősítése
Emmanuel Macron régóta hangoztatja, hogy az EU-nak jobban ki kell vennie a részét saját védelméből, az ukrajnai háború pedig csak még sürgetőbbé tette ezt.
Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) nevű think tank párizsi irodáját vezető Tara Varma aláhúzta, hogy a francia elnökválasztás eredménye egy ambiciózus projekt megindításával jár Európa számára. „Megkettőzött erővel fogja képviselni az európai szuverenitás megerősítését, például a technológia, a védelempolitika, a gazdasági kényszerítés elleni harc terén” – vélekedett.
Majd hozzátette, hogy a nyugat-balkáni térségről szóló júniusi konferencia lehetőséget fog biztosítani az EU bővítési politikájának újragondolására is.
Georgina Wright, a párizsi Montaigne Intézet európai programjának igazgatója kijelentette: „Európa nyilván továbbra is kulcsfontosságú és központi pillére lesz Macron mandátumának. Azt gyanítom, hogy tovább és gyorsabban akar haladni, mint az elmúlt öt évben.”
Nehézségek
Franciaország többek között pénzügyi reformot, közösségi szintű minimálbért és szén-dioxid-importadót vezetne be, továbbá felgyorsítaná a tárgyalásokat az EU menekültügyi rendszerének reformjáról. Ezen intézkedések elfogadásához széles körű nemzetközi konszenzus kialakítására lesz szükség, ami kihívást jelenthet. „Németországot mindenképp maga mellé kell állítania” – közölte Wright, aki szerint a magyar és a lengyel kormány is kerékkötője lehet egyes tervezett lépéseknek.
Charles Grant, az Európai Reform Központjának vezetője ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy nem lesz minden úgy, ahogy Macron szeretné. „Bizonyos közép- és kelet-európai tagállamok ellenezni fogják a francia javaslatokat, a britek továbbra is fejfájást fognak neki okozni, és a németek is meghiúsíthatnak egyes lépéseket” – emelte ki.
Berlin és Párizs között olyan fontos területeken is nézetkülönbségek vannak, mint az energiastratégia. A két ország álláspontja rendkívül eltér a nukleáris energiát illetően. De nincs egység az arra vonatkozó javaslatok tekintetében sem, amelyek alapján közös EU-s kötvénykibocsátásból kellene fedezni egy, az ukrajnai háború gazdasági hatásainak csillapítására szolgáló beruházási programot.
Emmanuel Macron fontos szövetségesre találhat ugyanakkor Mario Draghi olasz kormányfőben, aki abban bízik, hogy az olasz–francia együttműködés válhat a közösség új motorjává.
