Az Ukrajnából hazánkba menekülők megszenvednek a magyar nyelvvel, de hátrányos megkülönböztetést szinte senki nem tapasztalt a magyarországiak részéről – derült ki többek között a Nemzetközi Migrációs Szervezet friss felméréséből.
Az elmúlt másfél évben több mint ötmillió ukrajnai állampolgár belföldön kényszerült elhagyni otthonát, több mint nyolcmillióan pedig külföldre menekültek az orosz támadások elől.
Utóbbiak jelentős része csak átutazott Magyarországon, egy töredékük viszont hosszabb ideig is az országban tervezi átvészelni a háborút.
Mindkét csoportról meglehetősen hiányosak az ismereteink, hiszen a menekülés jellegéből adódóan nehézkes folyamatosan monitorozni őket. Például a magyarok attitűdjéről a témában jóval többet tudunk.
Most az egyik nagy, globális, menekülteket támogató szervezet, a Magyarországon is harminc éve jelen lévő Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) készített felmérést mintegy nyolcszáz ukrajnai menekülttel, akik közül majdnem mindenki kért menedékes státuszt Magyarországtól.
Az összesen 793 válaszadó több mint háromnegyede nő volt. A legtöbben sorrendben Kijevből és környékéről, Kárpátaljáról és a keleti Harkivi, illetve Dnyipropetrovszki területről érkeztek.
Egy egy évvel ezelőtti felmérés alapján a menekülők lényegesen képzettebbek voltak átlagosan, mint a magyarok. Ez a mostani válaszadók mintájára még inkább igaz volt, a többségüknek felsőfokú végzettségük van.
Csaknem kétharmaduk legalább egy idegen nyelven is tud. A legtöbben oroszul és ukránul beszélnek, több mint ötödük pedig angolul is. A válaszadók öt százaléka mondta anyanyelvének a magyart, szintén öt százalék idegen nyelvként tanulta meg.
Életkorukat tekintve átlag negyvenévesek, de a többség fiatalabb. Lényegében szinte mindegyikük hivatalos azonosítóokmányokkal, többek között érvényes biometrikus útlevéllel tudott eljönni otthonról.
Négyből egy válaszadó kevesebb mint egy hónapja volt Magyarországon, egy pedig már nagyjából egy éve, a többiek leginkább a kettő között szóródtak.
A többség otthon dolgozott vagy nyugdíjas volt, nagyjából ötödük volt tartósan munkanélküli vagy munkakereső. A korábbi, hasonló felmérésekhez képest kicsit többen terveznek tartósabban Magyarországon maradni még, azaz kevesebb mint a felük.
Itt érdemes viszont visszaemlékezni arra, hogy a felmérés nem reprezentatív, sokan már egy éve Magyarországon voltak, illetve például tavaly áprilisban Gulyás Gergely miniszter tájékoztatása alapján a belépő ukrajnai menekülők 97 százaléka nem kért menedékes státuszt Magyarországon, addig összesen kevesebb mint húszezren folyamodtak érte. Összehasonlításképp: addigra Lengyelországban csaknem kilencszázezer ukrán kért védelmet, Csehországban több mint háromszázezer.
A frissen érkezettek hatvan százaléka számolt be arról, hogy Magyarországra érkezése után nem tudta, hova fordulhat információért.
A válaszadók úgy érezték, hogy sorrendben leginkább az utazásban, a szállásban és az anyagi támogatásban lenne hasznos a segítség. Amivel Magyarországon találkoztak, az szintén leginkább az utazáshoz, az ételhez és a szálláshoz kapcsolódott a beszámolóik szerint.
Akik továbbmennének, főleg Németországba tartanak ebben a mintában.
A frissen érkezők döntően vonattal érkeztek Záhonyra, ők további utazási segítségnek örültek volna leginkább. Emellett ugyanannyian említették, hogy információkra lenne szükségük a magyar körülményekről.
Ezen belül sorrendben leginkább a létfenntartásukhoz elérhető magyarországi anyagi támogatások részleteit, a szálláshoz, illetve a munkavállaláshoz elérhető segítséggel kapcsolatos információkat érezték a legsürgetőbbnek.
A beilleszkedésnél a legtöbben a magyar nyelvet mondták problémának, majd az itteni pénzügyi helyzetüket, illetve általában az információhiányt. Hátrányos megkülönböztetéssel alig találkoztak, csak a válaszadók négy százaléka tapasztalt ilyet Magyarországon a beszámolóik szerint.
A gyermekkel érkezők kevesebb mint fele íratta be magyar iskolába a gyerekét. A gyerekek bő harmadát nem tették be a magyar iskolarendszerbe, az ukrán oktatást folytatták online.
Előbbi már csak azért is nehézségekbe ütközik sok helyen, mert a magyar kormány az elmúlt években felszámolta a menekültellátó rendszert, ezzel együtt teljesen kivonult a külföldiek társadalmi integrációját célzó szakpolitikákból.
A szociális gondoskodás jelentős részét kiszervezte nagyobb, főleg egyházi karitatív szervezeteknek. Arról nem is beszélve, hogy papíron az állam szinte bárkit tönkretehet, aki segít a menekülteknek, hiszen kitartóan érvényes az eddig még senkitől soha be nem szedett büntetőadó, az úgynevezett Soros-adó is.
