Az ukrajnai orosz támadás eddigi legnagyobb egyszeri, civil infrastruktúra miatti katasztrófáját hozta a Nova Kahovka-i vízerőmű gátjának felrobbantása. A vizek, vízrendszerek korábban is be lettek vetve fegyverként vagy áldozatául estek a különböző típusú konfliktusoknak, de ez egyre inkább felgyorsulni látszik a világban. Sőt globálisan egyre inkább eleve a tiszta víz miatt törnek ki komolyabb erőszakos ellentétek.
A Dnyeper folyó felső szakaszán fekvő Nova Kahovka-i vízerőmű gátjának felrobbantása még a szomszédunkban zajló háború mértékén belül is óriási humanitárius és ökológiai katasztrófát okozott.
Az azonnal veszélybe került nagyjából nyolcvan település és több tízezer ember mellett a Herszoni terület egész déli része nehezen felmérhető, de valószínűleg évtizedek alatt sem helyrehozható, súlyos károkat fog szenvedni.
Csak az egyik fél érdekében állt
Egyelőre pontosan műholdképekről sem lehet megállapítani, mi történt. A vízerőmű orosz ellenőrzés alatt állt, bár az orosz vezetés tagadja, hogy ők robbantották fel.
Az ukrán fél semmit sem nyert volna azzal, ha közelgő offenzívája előtt többek között a saját előrenyomulását próbálja ellehetetleníteni, elárasztja az egyik nagyvárosát, tönkreteszi egy fél Dunántúl méretű területét és az egyik legfontosabb erőművét is, miközben a zaporizzsjai atomerőmű miatt atomkatasztrófát is kockáztat.
Emellett kívülről bármelyik oldalról hónapokig ágyúzhatták volna bármi eredmény nélkül a több százezer tonna betont tartalmazó óriási szovjet gátat.
Szergej Szurovikin tábornok, az orosz inváziós erők akkori parancsnoka tavaly októberben a Herszon környéki, déli ukrán ellentámadás kapcsán már beszélt hasonlóról. Pontosabban azt vetette fel, hogy „nehéz döntéseket” sem zár ki, lehet, hogy evakuálják egész Herszont, mivel szerinte az ukránok a jövőben rakétával támadhatják a gátat. Az ISW ezt más jelek mellett már akkor úgy értékelte: esélyes, hogy az oroszok felrobbanthatják. Az ukrán hadsereg végül visszafoglalta Herszont, de a gát és az erőmű orosz kézen maradt.
Szakértők szerint belülről is több teherautónyi robbanószer lehetett csak képes elég nagy lyukat ütni a gát leggyengébb pontján.
A katasztrófa folytán az orosz ellenőrzés alatt lévő Krím vízellátása is veszélybe került, de ehhez sem kellett volna felrobbantani a gátat, elég lett volna elzárni egy csatornát.
A víz veszélyes fegyver, és van, aki fegyvertelen
Egy erőszakosabb konfliktusban a víz fegyverként való bevetése egyáltalán nem új, viszont egyre gyakoribb a világban. A Pacific Institute Water Conflict Chronology (WCC) adatbázisa alapján három fő irányt érdemes megkülönböztetni ennek kapcsán, hozzátéve, hogy a valóságban ezek nem mindig válnak el élesen:
- amikor a víz vagy vízrendszer maga a fegyver, a katonai eszköz;
- ha a vízhez való hozzáférés maga a konfliktus oka; vagy
- ha a vízrendszer szándékos vagy véletlen áldozata valamilyen harcnak.
A mostani vízerőmű-katasztrófánál jó eséllyel részben fegyverként használhatták a vizet a térségben esélyes ukrán offenzíva komoly lelassítására.
Szürreális látványt nyújt az elárasztott ukrán város a gátrobbanás után
A módszer egészen ősi, elég arra gondolni, hogy már az ókortól intenzíven mérgezték a kutakat különböző csoportok, vagy hogy a vizes infrastruktúra máig minden modern település egyik legfontosabb közműve, az ivóvízzel vagy a szennyvízzel kapcsolatos gondok is hamar óriási bajokat okozhatnak.
A szovjetek 1941-ben majdnem ugyanezt a gátat robbantották fel, hogy lassítsák Hitler előrenyomuló seregeit, pontosabban a pótlására építették 1950-től a most felrobbantott erőművet a közelben.
Maguk az ukránok is bevetettek hasonlót sokkal kisebb mértékben tavaly, az orosz invázió kezdetén: egy gát kinyitásával elmocsarasították a Kijevtől északra lévő elővárosokat.
Némileg hasonló, részben gazdasági fegyver, részben áldozati besorolásra lehet példa még, amikor Niccolo Machiavelli és Leonardo da Vinci komolyan gondolkozott a XV–XVI. század fordulóján az Arno folyó elterelésén, amivel Pisa városát szándékozták volna tönkretenni.
A víz miatti konfliktusoknál elég arra gondolni, hogy az elmúlt években ezrek haltak bele a száheli övezetben a vízért folytatott harcokba. A vízhiány miatti összetűzések nem kizárólag regionálisak, az USA-ban vagy Magyarországon is mindenkinek ismerős lehet.
Egyre fontosabb szerepe van a víznek
A nyolcvanas évektől látványosan felfutott a vizek kapcsán létrejött vagy vízrendszereket is felhasználó konfliktusok aránya. Ez nem független a klímaváltozástól, ami nemcsak a különböző vízhozamokat módosíthatja, de az éves eloszlásokat is jelentősen átalakíthatja szerte a világon.
A WCC adatbázisában csak a tiszta víz miatti konfliktusokat listázták, így például a tengerszorosok uralmáért folytatott harcokat vagy a nehézvíz miatti kommandósakciókat nem. Emellett az érdemi konfliktusnak minősítéshez elég például egy olyan, nagyobb létszámú tömegtüntetés is, ahol komoly indulatok forrnak, súlyosabb verbális fenyegetések történnek. Így mondjuk a bősi vízerőmű magyar–szlovák ellentéte bekerült az adatbázisba, és az is, amikor mondjuk egy sivatagi országban félreértésből az egyik lázongó csoport vagy háborúzó fél lebombázott egy komolyabb vízpalackozó üzemet. Emellett szelekciós gondok is felmerülnek az adatokkal, mivel csak azok az esetek tudtak bekerülni, amelyekről volt elég hír. A témában viszont meglehetősen kevés a célzott adatbázis.
Ebből is látszik, hogy bár az adatbázisban legsűrűbben az adott konfliktus áldozataként szerepel a tiszta víz, a kétezres évektől egyre inkább a konfliktus okaként jelenik meg.
2006-tól a listázott jelentősebb vizes konfliktusok több mint felében már ez az ok, a régiókat tekintve különösen Afrikában és Dél-Ázsiában.
Bár a legtöbb ilyen esetet régiós szinten Nyugat-Ázsiából dokumentálták, ott jellemzően nem a víz miatt vesztek össze a felek. A Közel-Kelet ugyanis régóta számos ellentéttel és komoly harccal megterhelt térség, közben pedig a közös vizeiket sem mindig kímélték.
Magyarországról általánosságban érdemes tudni, hogy noha sokan víznagyhatalomként emlegetik belföldön, az összehasonlításra alkalmas mutató, a belső megújuló vízkészlet alapján pont hogy vízben szegény országnak számít. Ebben a helyzetben pedig különösen vigyázni kellene a hazai vízkészletre, mert várhatóan csak tovább fog szűkülni.
