Mégis mire jó az EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozó? Úgy tűnik, az ilyen események Brüsszel számára egyfajta kipipálni való rutinná váltak, mint sok más minden, amit a geopolitika terén tesz manapság.
A mostani, október 6-i csúcs jó lehetőség volt elmesélni, mennyi mindent ajándékoz az EU a hat, jövőbeli tagságban reménykedő országnak a régióban. Viszont azt is bemutatta, mennyire diszfunkcionálissá vált a klub és hogy a balkániak tagsági reményei valójában nem többek mint ködös ábrándok.
Uniós diplomaták természetesen dühösen utasítanák vissza a helyzet efféle jellemzését, és persze elővennék a konkrét példákat arról, mennyi mindent értek el az október 6-ra időzített szlovéniai eseményen.
Vegyük például a csúcs peremén rendezett találkozókat. Ott volt a francia elnök és a német kancellár, akik a koszovói és szerb vezetőkkel tárgyaltak. Mindez demonstrálja, hogy a Belgrád–Pristina-viszony az európai diplomácia legmagasabb szintjeit foglalkoztatja.
Vagy ott volt ugyanaznap a macedón és bolgár vezetőkkel folytatott reggeli – megint csak egy konkrét jelzés arról, hogy aktívan próbálkoznak a Szkopje csatlakozási tárgyalásait blokkoló szófiai vétó feloldásával.
Pénzt, vakcinát, olcsó mobilozást adnak
A csúcsra heteken át készültek az EU illetékesei, a konkrét eredményeket a zárónyilatkozatban próbálták tükrözni. Például hogy az EU harmincmilliárd eurót fektet a következő hét évben a Nyugat-Balkánba.
Vagy hogy Brüsszel 2,9 millió Covid–19-vakcinaadagot adományozott a hat országnak, hogy „2021 végére hasonló átoltottságot érjenek el, mint az EU-átlag”. Továbbá kinyilvánították, hogy világos célokat határoztak meg „az EU és a Nyugat-Balkán közti mobil barangolási díjak mérséklésére”.
A nyilatkozat azt is megígérte, hogy az EU és a nyugat-balkáni vezetők jövőre is körbeülik a tábortüzet, a tanácskozás rendszeres lesz.
Viszont van egy aggasztó dolog, amely bizonyosan idegesíti a térség országait: egyre gyakrabban találkoznak EU-s kollégáikkal – négy év alatt már háromszor volt ilyen –, de a beszélgetéseknek nincs sok konkrét hozadéka.
A szomorú valóság ez: a 2003-as thesszaloniki EU–nyugat-balkáni csúcs volt eddig a legnagyratörőbb. Ott még szégyentelen nyíltsággal megfogalmaztak egy konkrét célt: „a Balkán jövője az Európai Unióban van” és „a következő nagy feladat – az európai szabványok bevezetésével párhuzamosan – az európai struktúrákba való integráció és végül az uniós tagság előkészítése”.
A következő ilyen csúcsra csekély tizenöt évet kellett várni
Most hirtelen beígérték az éves rendszerességgel ismétlődő találkozókat, de a nyilatkozatokból eltűnt minden jövőbe mutató retorika.
Az idei kommüniké például így fogalmaz: „Az EU megerősíti a bővítési folyamat melletti elkötelezettségét. A mostantól hozott döntések alapja a partnerek által bevezetett valós reformok, a fair és szigorú feltételek és az objektív megfelelés elve.”
Közben azok az EU-diplomaták, akik tényleg szeretnék a régiót a klubban látni, már kénytelenek annak is örülni, hogy a szöveg legalább említi a bővítés szót. Ekkora most az ambíció szintje.
A bővítésszkeptikusok, például Dánia, Franciaország és Hollandia lenyugtatására pedig beletettek egy ilyen mondatot is: „Ugyancsak megemlítjük annak fontosságát, hogy az EU képes legyen fenntartani és mélyíteni saját fejlődését és biztosítani azt a képességét, hogy új tagokat tudjon integrálni.”
Ez a diplomatazsargon magyarra lefordítva ennyit tesz: „Elég sok belső gondunk van az EU-ban, amivel most foglalkozni akarunk, úgyhogy legyetek szívesek ne zavarjatok bennünket a tagságról szóló kérdésekkel!”
Nem csoda, hogy gyorsan lesöpörték az asztalról a szlovén EU-elnökség korai javaslatát, hogy állítsanak fel valamiféle menetrendet a hat ország felvételére.
Gáz van – az EU-t most inkább ez foglalkoztatja
Ahhoz, hogy az ember felmérje, mennyit is ért ez a csúcs, elég volt követni a találkozó előtt az EU-vezetők doorsteptájékoztatóit és a csúcs utáni sajtókonferenciát.
Az újságírói kérdések fele – szinte mind EU-s országbeli médium részéről – nem a Nyugat-Balkánról szólt. A zsurnalisztákat inkább az EU-s vezetők csúcs előtti vacsorája érdekelte (ahol az gázárválság, a kaotikus afganisztáni kivonulás utáni EU-s „stratégiai autonómia” és a Párizst még mindig dühítő AUKUS-affér volt a téma).
Az EU a saját köldöke nézegetésével van elfoglalva, a közeljövő tervei között nem szerepel a Nyugat-Balkán.
Csak annyi történik, hogy most már éves csúcstalálkozók lesznek, ahol majd lehet udvariaskodni és kiosztani néhány politikai ajándékot. Egyfajta családi összejövetel. Jobb azonban, ha a szegény rokon tudja: nem tartozik és soha nem is fog a belső körhöz tartozni.
