Miközben egyre több jel mutat arra, hogy Moszkva további nyomást gyakorol Minszkre, hogy lépjen be az oldalán az ukrajnai háborúba, Belarusz amúgy is népszerűtlen kormánya olyan állásfoglalást tehet a háborúval kapcsolatban, amely a kritikusok szerint lényegében „politikai öngyilkosság".
Amikor Oroszország február végi inváziójának kezdetén orosz csapatok tízezrei özönlöttek át a határon Ukrajnába, többek között Belaruszból is, Aljona nem pusztán félelmet érzett.
„Ő az én levegőm, az életem értelme" - mondta egyetlen fiáról, akit 2021. májusában belarusz katonai szolgálatra soroztak be. „Többet éreztem, mint szimpla félelmet a fiam miatt. Nem is tudom, hogyan írjam le. Vad rémület volt. Hisztérikus voltam és csak zokogtam a munkahelyi mosdóban".
A Szabad Európa a cikkben szereplők és családjaik érdekében álneveket használ és bizalmasan kezeli az idézett személyek adatait.
Aljonát azonban fia megnyugtatta, hogy ő szerencsére biztonságban van, sőt egy „zampolit" – ami egy a szovjet múltból fennmaradt kifejezés a belarusz hadsereg politikai tisztjére – azt is közölte vele, hogy „senki sem fogja sehová küldeni” a belaruszokat.
Mint kiderült, Aljakszandr Lukasenka belarusz vezető megengedte Oroszországnak, hogy országát az invázió felvonulási helyszíneként használja, többek között ahhoz a sikertelen szárazföldi támadáshoz, amelynek célja Kijev elfoglalása volt. Minszk azonban határozottan állította, hogy csapatai közvetlenül nem vettek részt a harcokban.
Most, közel nyolc hónappal és több tízezer ukrán és orosz áldozatot követően - miközben nyögvenyelősen folytatódik Moszkva háborúja és a térség többi országa a konfliktus kiterjedését szeretné elkerülni - Aljona és a belarusz sorkatonák több ezer más édesanyja ismét fiaik bizonságáért aggódnak.
Belarusz régóta függ Oroszországtól az energiaellátás, valamint a gazdasági és politikai támogatás tekintetében is. Lukasenka különösen azóta került erős függőségbe Moszkvától, hogy a két évvel ezelőtti elcsalt elnökválasztást követően erőszakkal lépett fel ellenzékével szemben.
Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott hétvégi találkozója után Lukasenka a héten azzal vádolta meg Ukrajnát, Lengyelországot és a NATO-t is, hogy „igyekeznek minket belerángatni a harcba".
Azonban az elnök és más belarusz tisztviselők e heti lépései a közvéleményben olyan félelmeket keltettek, hogy valójában egy elhallgatott mozgósítás előkészítése zajlik, mivel Moszkvából egyre nagyobb nyomás nehezedik Minszkre, hogy aktívabban támogassa Oroszország ukrajnai invázióját.
Egy hadköteles belarusz férfi édesanyjaként a mozgósításról szóló friss pletykák közepette Aljona elmonda, úgy érzi: „a nyugtalanság mindannyiunkban volt, lesz és nem fog eltűnni".
Több mint retorika
Oroszország katonai hadjárata a legtöbb külső szemlélő szerint rosszul alakul és rávilágított a politikai és hírszerzési kudarcokra, a katonai vezetés és a logisztika gyengeségeire, a burjánzó korrupcióra és inkompetenciára, valamint arra, hogy Moszkva rosszul képzett csapatokra és zsoldosokra hagyatkozik.
Putyin a múlt hónapban „részleges mozgósítást" jelentett be, amelynek célja a Kreml szerint legalább 300 000 új katona besorozása volt, hogy megerősítsék a már Ukrajnában lévő több tízezer orosz katonát. Az, hogy a Kreml ezzel akarja megváltoztatni a háború menetét, sok elemző szerint a növekvő kétségbeesés jele.
Ezen a héten Lukasenka bizonyíték nélkül azzal vádolta Ukrajnát és nyugati szövetségeseit, hogy „csapásokat terveznek Belarusz területén", többek közt „szabotázs, terrortámadás és... katonai zendülés lehet az országban".
Ezután bejelentette egy orosz és belarusz csapatokból álló közös „regionális katonai csoport" létrehozását.
Lukasenka kijelentéseit követően a Védelmi Minisztérium közölte, hogy felmérik a belarusz fegyveres erők állapotát.
A G7 vezetői és a NATO nyilvánosan felszólította a belarusz hatóságokat, hogy ne támogassák „Oroszország Ukrajna elleni agresszióját".
Napokkal később, október 14-én Lukasenka növelte a terrorizmus elleni riadókészültséget és leszögezte, hogy akár 15 000 orosz katona is érkezhet Belaruszba, hogy feltöltse az Ukrajnával közös déli határ közelében állomásoztatott közös katonai csoportot.
Az első orosz katonák október 15-én érkeztek az országba - jelentette be a belarusz védelmi minisztérium és képeket közölt a katonákról, akiket hagyományos belarusz népviseletbe öltözött nők köszöntöttek kenyérrel és sóval.
A belarusz vezérkari főnök helyettese, Viktar Tumar szerint az erő „tisztán védelmi jellegű" és „gerincét" a belarusz és orosz katonák alkotják. Szavai szerint célja „a katonai biztonság paritásának biztosítása és a béke támogatása".
Elrugaszkodva a valóságtól?
Lukasenka alacsony népszerűsége komoly kihívást jelenthet a mozgósítási erőfeszítések sikere szempontjából.
Maria e héten mesélte el a Szabad Európa belarusz szolgálatának, hogy fia „három éve menekül a katonai sorozók elől", mióta kizárták az egyetemről.
Nem a bejelentett lakcímén él és eddig a többszöri felszólítás ellenére sikerült „egyszerűen figyelmen kívül hagynia a katonai bizottságot és kész".
Maria elmondta, hogy az orosz mozgósítás múlt havi bejelentése után „minden nő aggódni kezdett - a fiaikért [és] a férjeikért".
Szavai szerint sokan közülük figyelmesen tanulmányozzák a katonai kiképzésre való behívás elkerülésének módjait, többek, hogy hogyan lehet halasztást kapni valamilyen fogyatékosságra vagy más egészségügyi problémára történő hivatkozással.
A belarusz képviselők nemrégiben olyan törvénytervezetet nyújtottak be, amely eltörölné a sorozás halasztásának lehetőségét a külföldön tanuló fiatal belarusz diákok számára.
Tatyjana a Szabad Európának elmondta, hogy annak ellenére, hogy fia nem akar külföldre menni tanulni, ő és férje most igyekeznek „rávenni a külföldi tanulásra, amíg ez még lehetséges".
A közelmúltban sikertelenül próbáltak vízumot szerezni neki. „Léteznek azonban közvetítők" - mondta az asszony – „[de] sok pénzt kérnek".
Most más lehetőségeket vizsgálnak, "mert a fiam számára nem opció az itt maradás".
„Politikai öngyilkosság”
A belarusz ellenzéki vezetők - akik az elnyomás miatt száműzetésbe kényszerültek, miután Lukasenka két évvel ezelőtt hatodik elnökválasztásának győztesévé nyilvánította magát - összekötik Ukrajna és Belarusz politikai sorsát.
Lukasenka fő riválisa az akkori választáson, Szvetlana Cihanouszkaja idén nyáron nyilatkozott úgy a Szabad Európának, hogy „egy szabad Ukrajna nélkül nem lehet szabad Belarusz". Lukasenkát „árulással" vádolta az Ukrajnával kapcsolatos fellépése miatt.
Ezen a héten, a mozgósítási pletykák közepette Cihanouszkaja kijelentette, hogy Lukasenka „politikai öngyilkosságot" követne el, ha közvetlenül belépne a háborúba.
Az oroszok ukrajnai háborúja széles körű népszerűtlen és ennek megnyilvánulása lehet, hogy több száz belföldön és még több külföldön élő beloruszról feltételezik azt, hogy az ukránok oldalára álltak, hogy harcoljanak az orosz csapatok ellen. De a belarusz közvélemény körében - a másként gondolkodók elleni fellépés közepette - különösen nehéz nyomon követni a valódi érzelmeket.
Több tucat embert vettek őrizetbe azzal az állítólagos váddal, hogy a háború kezdete óta a belarusz vasútvonalak megrongálására irányuló akciókat szerveztek, hogy ezzel megakadályozzák az orosz csapatok és fegyverek Ukrajnába történő bejutását.
Az állítólagos „vasúti gerillák" közül többen hosszú börtönbüntetést kaptak.
Lukasenka eddigi, az ukrajnai háború során Moszkvának tett népszerűtlen engedményei nem maradtak észrevétlenek a belarusz fiatalok édesanyái számára.
Margarita, akinek fia a belarusz hadseregben szolgál (és jelenleg az ukrán határ közelében állomásozik), a héten azt mondta a Szabad Európának, hogy arra utasította fiát, hogy „fusson az ellenkező irányba, vagy adja meg magát", ha ukránok elleni harcra kapna parancsot.
Mint elmondta, a közelgő mozgósításról szóló pletykák közepette a fiaikért aggódó anyáknak el kellene „rejteniük őket valahol".
„Egyszerűen nem szabad bemenni a katonai toborzó irodába és el kell rejteni a gyerekeket" - mondta Margarita - „így nem fognak mások érdekeiért harcolni".
