A megbecsült emberi jogi és történelmi kutatócsoport, a Memorial bezárását elrendelő döntések olyan évet zártak le, amelyben Vlagyimir Putyin orosz elnök kormánya agresszívan üldözte a politikai ellenvéleményt, a független civil társadalmat, az újságírást és az aktivizmus minden formáját. Grigorij Javlinszkij liberális politikus szerint a Memorial bezárása „az autoriter rendszerből a totalitárius rendszerbe való átmenet” mérföldköve.
Oroszországban olyan események sorozatával zárult az év, amelyek sok megfigyelőt aggodalommal töltöttek el Vlagyimir Putyin elnök és kormánya szándékaival kapcsolatban.
Először a Roszkomnadzor állami médiafelügyeleti felügyelőszerv blokkolta az OVD-Info nevű oldalt, amely segített a letartóztatott tüntetőknek védőügyvédet találni.
Majd az északi Petrozavodszk városának bírósága tizenöt év börtönbüntetésre ítélte Jurij Dmitrijev neves történészt, akin – támogatói szerint – a diktátor, Joszif Sztálin és a szovjet kormány bűneivel kapcsolatos kutatásai miatt álltak bosszút.
Ezután az orosz legfelsőbb bíróság elrendelte a Memorial International, a patinás emberi jogi és történelmi civil kutatószervezet bezárását, amely Mihail Gorbacsov szovjet vezető glasznosztypolitikája, azaz a nyitottság óta kiemelkedő társadalmi szerepet töltött be.
Ugyanezen a napon Irkutszkban, Tomszkban, Arhangelszkben, Barnaulban és Szaratovban a rendőrség őrizetbe vette és kihallgatta Alekszej Navalnij bebörtönzött ellenzéki politikus korábbi helyi koordinátorait.
Egy nappal később pedig, december 29-én a moszkvai városi bíróság elrendelte a Memorial International vezető oroszországi projektje, a moszkvai Memorial Emberi Jogi Központ bezárását.
„Ez volt az átmenet”
Grigorij Javlinszkij veterán liberális politikus, a háttérbe szorult Jabloko párt vezetője kifejezetten a Memorial International bezárásáról írva úgy fogalmazott, hogy „az autoriter rendszerből a totalitárius rendszerbe való átmenetet” jelzi. Hozzátette, a döntés azt mutatja, hogy Putyin kormánya „a sztálini és a szovjet rendszer utódjának kiáltotta ki magát”.
Krisztyina Asztafurova újságíró azt írta: „2022-be Memorial nélkül lépünk be, úgy, hogy politikai foglyok százai ülnek börtönben, ahol kínozzák a rabokat, miközben csak tavaly többtucatnyi ember kényszerült emigrációba – és hányan fognak még elmenni?”
Az orosz kormánynak az ellenvélemény, a független újságírás és a nyilvános aktivizmus elleni intenzív, egy éve tartó kemény fellépése közepette sokan találgatják, mit hoz a jövő. Különösen azért, mert Putyin mostani elnöki ciklusa 2024-ben jár le. Tavaly a kormány egy sor alkotmánymódosítást vitt keresztül, amelyek közül a legfontosabbak lehetővé teszik Putyinnak, hogy további két, hatéves ciklusra pályázzon és akár 2036-ig hivatalban maradjon.
Tavaly szeptemberben a kormányzó Egységes Oroszország párt alkotmányos többséget szerzett a parlamenti alsóházban, az Állami Dumában. A választások ellentmondásosak voltak, mert a szavazás előtt szinte teljesen háttérbe szorították a valódi ellenzéket.
Januárban őrizetbe vették Navalnijt, miután többhetes németországi gyógykezelés után visszatért Oroszországba a 2020 augusztusi mérgezéses merénylet után, amelyért a Putyin megbízásából tevékenykedő orosz biztonsági ügynököket okolta. Két héttel később két és fél év börtönbüntetésre ítélték, mert – úgymond – megsértette egy korábbi, felfüggesztett börtönbüntetés feltételeit.
Ezt követően Navalnij regionális irodáit és Korrupcióellenes Alapítványát szélsőségesnek bélyegezték és bezárták, követői pedig fokozott üldöztetésnek vannak kitéve. Sokukat ez arra késztette, hogy elhagyja Oroszországot.
Az állam felszámolja az állami terror emlékét
„Ez jellemző befejezése annak az évnek, amely Navalnij bebörtönzésével kezdődött” – írta Dmitrij Kolezjev újságíró, aki megjegyezte, hogy Mihail Gorbacsov pártfőtitkár segített útnak indítani a Memorialt, Borisz Jelcin elnök is a tagja volt, Putyin viszont most bezáratta.
„Most pedig ezzel – a Memorial megsemmisítésével – vége. Amikor egy állam megpróbálja betiltani az állami terror emlékének feldolgozását és dicsőíti a terror szervezőjét, akkor világos, hogy milyen irányba halad.”
Zoja Szvetova újságíró és aktivista hasonlóan írt a Memorial International bezárásáról, megjegyezve: Putyin kormánya „úgy döntött, hogy eloldozza magát, és felhagy a demokrácia imitálásával”.
„Valójában egyszerűen visszatér a totalitarizmushoz és buldózerrel nekimegy minden élőlénynek” – írta.
Az orosz államnak a másként gondolkodók elleni támadása járulékos károkat is okozott azáltal, hogy olyan intézményeket is bevont az elnyomásba, amelyeknek az igazságszolgáltatást kellene elősegíteniük és a demokráciát kellene védeniük – mondták megfigyelők.
Alekszandr Minkin író, újságíró úgy érvelt, hogy nemcsak az igaz, hogy „a legfelsőbb bíróság likvidálta a Memorialt”, hanem az is, hogy „Putyin likvidálta a legfelsőbb bíróságot”.
Hasonlóképpen a Grani.ru emberi jogi honlap Twitteren azt írta, hogy „a bíró felolvasta Putyin ítéletét a Memorial Emberi Jogi Központ bezárásáról”.
Az OVD-Info weboldal blokkolására vonatkozó kormányzati utasítással kapcsolatban egyes megfigyelők a legkeményebb kritikájukat a Yandex orosz internetes óriásvállalatnak címezték, amiért végrehajtotta az oldal blokkolásáról szóló állami utasítást.
A Yandex „egykor ragyogó orosz vállalat, a nemzeti büszkeség forrása volt” – írta Roman Popkov blogger és aktivista, aki szerint a cég „a cenzúra eszközévé vált”. „Oroszország jövőjének technológiája Oroszország halálának technológiájává változott” – tette hozzá.
A hazájában piacvezető cég otthon szokatlan módon egyelőre megelőzi a Google-t, amelyet sikeresen perelt be a versenyszabályok megsértése miatt. Egy helyi törvény miatt azonban a Yandex hírkereső csak a hivatalosan engedélyezett médiumok híreit jelenítheti meg, és blokkolja a szélsőségesnek minősített szervezetek oldalait.
Gyenyisz Bilunov ellenzéki aktivista erős jelzésnek nevezte a Memorial International felszámolását.
„Olyan ez, mintha beszögeznék a koporsó fedelét – írta Facebookon. – Az az érzésem, hogy a Putyin-gőzhengert nem lehet eltéríteni vagy megállítani.”
