Elfogadta a Mol érvelését a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). Ez is közrejátszott abban a döntésben, amelyben arra jutott, hogy az olajtársaság nem élt vissza erőfölényével a hulladékpiacon. A fémkereskedők azért fordultak a GVH-hoz, mert a Mol hulladékos cége olyan anyagok vonatkozásában is szerződést kötött az alvállalkozóival, amelyek nem tartoztak a koncesszió hatálya alá. A törvény kimondja az építési és bontási fémhulladékról, hogy nem a koncesszió része, vagyis szabadon adható és vehető. De még a Mol is így gondolta, hiszen eleve csak a csomagolási fémhulladékra tartott igényt, amikor beadta végső ajánlatát a koncessziós pályázatban.
Miután a kormány egy Mészáros Lőrinc- és Szíjj László-közeli magáncégnek adta a hazai autópálya-hálózat nagy részének üzemeltetését, úgy döntött, hogy a hazai hulladékpiacot is dobra veri. Az uniós közbeszerzési értesítőben 2021. augusztus 12-én jelent meg az egységes hulladékgazdálkodási koncesszióról szóló hirdetmény. A Rogán Antal miniszter felügyeletére bízott Nemzeti Koncessziós Iroda (NKOI) mindössze húsz munkanapot biztosított a pályázat elkészítésére a potenciális jelentkezőknek. Ha a szűk határidő nem vette el valamely cég kedvét a pályázattól, az is elvárás volt, hogy a 2021-et megelőző három lezárt üzleti év átlagában elérje a 150 milliárd forintot a nettó árbevétele.
Furcsa feltételek
Nagyon leszűkítette az is a lehetséges pályázók körét, hogy az állam előírt egy ötéves periódust, amelynek vonatkozásában szállítási referenciákat kellett bemutatni. A referencia legalább 15 millió tonna mennyiségű áruszállítási tevékenységet foglalt magában, amelynek 85 százaléka közúton történt. Feltétel volt az is, hogy évi ötszázezer tonna kapacitású települési hulladék kezelésére és/vagy ártalmatlanítására alkalmas üzemmel kell rendelkezni, de ezt ki lehetett váltani egy legalább húszezer tonna éves kapacitású veszélyes hulladék kezelésére és/vagy ártalmatlanítására alkalmas üzemmel.
A MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (Mol) tevékenysége során jelentős mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik, amelynek egy részét az olajtársaság cégcsoporton belül kezeli. Véletlen vagy sem, de a Molnak magyar és szlovák leányvállalatán keresztül saját szállítmányozási cége is van. A Moltrans és a Slovnaft Trans az állami feltételeknek megfelelően igazolni tudta az elvárt 15 millió tonnás áruszállítási tevékenységet, amelynek 85 százaléka – a kiírásnak megfelelően – közúton történt.
Ezt azokból a dokumentumokból lehet tudni, amelyeket a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete (MFSZE) perelt ki az NKOI-tól a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezet segítségével, miután a koncessziós iroda nem hozta nyilvánosságra a Mollal kötött szerződés mellékleteit. A papírokból az is kiderült, hogy az olajtársaság nem a szilárd hulladék szállítására alkalmas teherautókkal, hanem tankerekkel, vagyis tartálykocsis szállításokkal igazolta a megkövetelt mennyiséget.
Az állami szerv részéről egyébként – a 15 millió tonnás mennyiségen kívül – nem volt semmilyen elvárás teherszállítással kapcsolatban. A szállítási kapacitás igazolása azért is vet fel kérdéseket, mert a koncessziós rendszer egyik sajátossága, hogy az eddigi hulladékszállító cégek végzik a munkát, a Mol csak egyfajta ernyőszervezetként koordinálja az immár alvállalkozókká vedlett cégek tevékenységét.
A Szabad Európának név nélkül nyilatkozó piaci szereplők szerint a kiírás több pontja a verseny szűkítése miatt került a hirdetménybe. Nem csak az árbevétel és a szállítási kapacitások esetében lóg ki a lóláb: elmondásuk szerint az is furcsa volt, hogy veszélyes hulladék kezelésével is ki lehetett váltani az egyik feltételt, pedig a veszélyes hulladék nem volt a koncesszió része. A Molnak saját leányvállalata kezeli és ártalmatlanítja a petrolkémiai tevékenysége során keletkező veszélyes hulladékot, vagyis kapóra jött egy ilyen kitétel a hirdetményben. „Mindezek után nem csoda, hogy egyedüli indulóként a Mol nyerte meg az állami közbeszerzést” – tette hozzá egyik forrásunk.
Az olajtársaság 2022. július 15-én közleményben jelentette be, hogy elnyerték a koncessziót, így 2023. július 1-jét követően 35 évig a társaság végezheti az évi közel ötmillió tonna magyarországi települési szilárd hulladék begyűjtését és kezelését. Ám nemcsak a kommunális szemétszállítás került a Molhoz, hanem egyes intézményi résztevékenységek is. Míg a kommunális rész veszteséges üzletág, az intézményi piac nyereséges.
Ehhez kapcsolódóan: Kúria: Nyilvánosak a Mollal kötött szerződés mellékletei
Erőfölényben
Miután a Mol 2022 júliusában aláírta az állammal a koncessziós szerződést, létrehozta a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) nevű leánycégét. A MOHU 2022 őszén el is kezdte a szervezést, mert 2023. július 1-jétől át kellett vennie a hazai hulladékpiac nagy részét. Megkezdte az együttműködést a közösségi tulajdonban lévő kommunális szemétszállító cégekkel, hulladékkezelőkkel és lerakókkal. Ezzel párhuzamosan kiírt egy pályázatot az intézményi piacon működő magáncégeknek.
Mivel a kormány a korábbi szabadpiac nagy részét behúzta a koncesszió alá, ezek a vállalkozások már nem kereskedhetnek szabadon a hulladékkal, csak és kizárólag a MOHU alvállalkozóiként tevékenykedhetnek a koncesszió hatálya alá tartozó hulladékok esetében.
A MOHU 2022. szeptember 19-én ajánlati felhívást tett közzé az intézményi résztevékenységbe tartozó hulladékok gyűjtésére, szállítására, tárolására és előkezelésére a különböző hulladékáramok (műanyag, fém, papír, üveg) tekintetében. A magáncégek október 28-ig adhattak ajánlatot a Mol leányvállalatának, amelyet az vagy elfogadott, vagy nem.
„Ebben az ajánlati felhívásban azonban a Mol túlterjeszkedett, és olyan hulladékfajtára is kért ajánlatot, ami nem tartozott a koncesszió hatálya alá” – mondta a Szabad Európának Szlávik Mónika, az MFSZE elnöke. Szerinte a Mol úgy kommunikált, mintha az egész fémkereskedelmi ágazat a hulladékos koncesszió része lenne, pedig az építési és bontási fémhulladék és a járműalkatrész nem volt a része, azzal továbbra is szabadon kereskedhettek a cégek.
„Rengeteg vállalkozó abban a hiszemben tett ajánlatot a MOHU-nak, hogy az építési és bontási fémhulladék is a koncesszió része lesz” – folytatta Szlávik Mónika, aki szerint a hulladéktörvényből egyértelműen levezethető, hogy minden olyan hulladék, amely a háztartás napi szintű működése során keletkezik, és a hulladékbirtokosok által elhelyezésre kerül a vegyesen és szelektíven gyűjtött gyűjtőedényzetben, a koncesszió része.
Nagyrészt azok a fémek – jellemzően csomagolási hulladék –, amit a lakosság a szelektív kukákba dob. Idetartozik még a körforgásos termékek hulladéka, mint az egész autóroncs és akkumulátor, illetve elektronikai berendezések. De tipikusan azok a fémek, amelyeket az emberek pénzért leadnak a MÉH-telepeken, nem tartoznak a koncesszió alá.
A MOHU 2022. szeptember 19. és október 28. között lezavarta az alvállalkozói pályáztatást. Ezt követően érkezett meg a szaktárca állásfoglalása, amely szerint azok a fémek koncessziókötelesek, amelyeket korábban is közszolgáltatás keretében szállítottak el a szelektív kukából vagy lomtalanításkor, minden más szabadon értékesíthető bármely fémkereskedő részére.
Leverték az árakat
Több fémkereskedő ezért a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) fordult, mert úgy ítélték meg, hogy a Mol és a MOHU visszaélt a monopóliumot biztosító helyzetével. Hivatalosan fogalmazva: hulladékgazdálkodási koncessziós jogosultságok gyakorlásával kapcsolatban gazdasági erőfölénnyel való visszaélést megvalósító előkészítő lépéseket tettek.
Szlávik Mónika szerint a Mol csak a közszolgáltatás és bizonyos hulladékfajták esetében kapott jogosultságot a magyar államtól, de a cég ezt már a koncesszió indulását megelőzően arra próbálta felhasználni, hogy kiterjessze a befolyását a szabadpiacra is, vagyis arra a szegmensre, amelyre nem terjedt ki a koncessziós szerződés.
A fémkereskedők szerint a MOHU többek között az alvállalkozók részére meghirdetett ajánlati felhívásban és a megkötött szerződésekben túlterjeszkedett a koncesszió hatálya alá tartozó hulladékkategóriákon azzal, hogy kiterjesztette az építési-bontási fémhulladékra. Ezek azonban a fémkereskedők szerint koncesszió hatályán kívül eső, szabadpiaci hulladékok a vonatkozó törvény és a Technológiai és Ipari Minisztérium állásfoglalása szerint is.
A Mol megerősítette a GVH-nak, hogy az ajánlati felhívás valóban kiterjedt az építési-bontási fémhulladékra, azonban e-mail útján értesítette a pályázókat, hogy az építési-bontási fémhulladék kikerült az ajánlati felhívásból.
Ehhez kapcsolódóan: Ellenőrzés: egy magáncég felbérelte az adóhivatalt
Szlávik Mónika szerint a Mol előadta továbbá, hogy csak az ajánlattételi határidő lejártát követően értesült a Technológiai és Ipari Minisztérium állásfoglalásáról, így már nem tudott módosítani a pályázaton, biztosította azonban az építési-bontási fémhulladékra vonatkozóan is ajánlatot adó pályázóknak, hogy később egy elektronikus árlejtésen módosítsák a kiajánlott kapacitásukat és árajánlatukat. (Az árlejtésnek az volt a szerepe, hogy az alvállalkozók a korábbi ajánlataik alá menjenek, a MOHU lényegében ennek segítségével verte le az árakat.)
A GVH elfogadta a Mol magyarázatát, és azzal érvelt, hogy erőfölénybe csak a koncesszió 2023. július 1-jei indulásával került, a 2022 őszén történteket éppen ezért nem lehet értelmezni. (A GVH azt vizsgálta, hogy indít-e versenyfelügyeleti eljárást, és végül úgy döntött, hogy az elé tárt bizonyítékok, tények, adatok alapján nem valószínűsíthető, hogy versenyjogi jogsértés történt volna.) Ezt támadták meg a fémkereskedők a Fővárosi Törvényszéken, de a bíróság szerint sem valószínűsíthető, hogy gazdasági erőfölénnyel való visszaélés történt.
Furcsa volt ugyanakkor, hogy a bíróság eredetileg idén április 4-én hozott volna ítéletet, de miután az MFSZE a Kúrián is megnyerte azt a közérdekű adatigényléses pert, amelyet a hulladékkoncessziós szerződések mellékleteinek nyilvánosságra hozataláért indított, a törvényszék február 27-re előre hozta az ítélethirdetést.
A mellékletekből eközben kiderült, hogy a Mol már korábban tudhatta, hogy az építési és bontási fémhulladék nem lehet a koncesszió része. Sőt a Mol már eleve úgy pályázott, hogy ezzel szabadon lehet kereskedni, nem a koncesszió része. A Mol ugyanis a végső szakmai ajánlatában azt írta a fémhulladékról, hogy „a kiírásban szereplő teljes mennyiséget csomagolási hulladéknak tekintjük”.
Szlávik Mónika szerint a MOHU által megszerzett információk alkalmasak a hulladékgyűjtési és kezelési szabadpiacon a versenytársak kiszorítására, a hulladékhasznosítási piacon a szabadpiaci termékáramok kapcsán vevőkörépítésre, árukapcsolásra, valamint vevődiszkriminációra. A Mol álláspontja szerint azonban a bekért információk szorosan kapcsolódnak a koncessziós tevékenységhez, azokat a pályázaton kívül nem tudná felhasználni, így indokolatlan előnyt sem jelentenek számára.
Szlávik Mónika szerint hiába nem része a koncessziónak az építési és bontási fémhulladék, a MOHU a mai napig ösztönzőt fizet a leadott fémek után.
Kérdéseinkkel kerestük a Molt és a Nemzeti Koncessziós Irodát (NKOI), de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.
