A nemzetközi segélyektől elzárt tálibok kormánya a pénzszűkében lévő Afganisztán természeti erőforrásait próbálja megcsapolni, hogy pénzhez jusson. A 2021-es hatalomátvétel óta a szénexport és a szénből származó vámok a militáns csoport kulcsfontosságú bevételi forrásaivá váltak.
Afganisztán jelentős szénkészletekkel rendelkezik. Az ország nyolcvan szénbányájából tizenhét működik, a legtöbb Közép- és Észak-Afganisztánban. A szén nagy részét a súlyos energiaválsággal küzdő szomszédos Pakisztánba exportálják.
A kivitel azonban nemrég akadozni kezdett, miután a tálibok megemelték az árakat, ami elriasztotta a vásárlókat. A szénbányák körüli érdekellentétek pedig belharcokat váltottak ki a tálibok körében.
„Hatalmas szükség van a bevételi forrásokra”
A külkereskedelem drámaian visszaesett, mióta a tálibok átvették a hatalmat, és a nemzetközi támogatás, amely egykor az afgán gazdaságot támogatta, felszívódott, így a táliboknak egyedül kell finanszírozniuk az államkasszát. Egyetlen ország sem ismerte el a kormányukat, amelyet nemzetközi szankciókkal sújtottak..
A bevétel biztosítására a tálibok nagymértékben támaszkodnak az adóbeszedésre és az értékes természeti erőforrások, például a szén megnövekedett exportjára.
Májusban a fundamentalisták emelték a Pakisztánba irányuló szénexportot, hogy több bevételt termeljenek az afganisztáni bányászati ágazatból, és hasznot húzzanak a szén rekordárából. Az ármozgás hátterében az is áll, hogy csökkent a globális kínálat Oroszország Ukrajna elleni háborúja és a vezető exportőr Indonézia kiviteli tilalma miatt.
A tálibok – jelentések szerint – az év első hat hónapjában mintegy negyvenmillió dollárnyi vámot szedtek be a Pakisztánba exportált szénből. A keményvonalas iszlamisták az elmúlt évben 1,8 millió tonnára, azaz 16 százalékkal növelték a szénkivitelt. A tálibok becslések szerint naponta 12.000–14.000 tonna szenet exportáltak, főként Pakisztánba.
A tálibok azon terve azonban, hogy Afganisztán könnyen kitermelhető szénlelőhelyeit felhasználják a létfontosságú bevételek megszerzésére, az elmúlt hetekben akadályokba ütközött.
A múlt hónapban a tálibok húsz százalékról harminc százalékra emelték a szénexportra kivetett adókat. Július elején a tálibok pénzügyminisztériuma közölte, hogy a szén árát is felemelték tonnánként kilencven dollárról kétszáz dollárra. Július 15-én a szén ára a nemzetközi piacokon elérte a hároszáz dollárt.
Az áremelésre nem sokkal azután került sor, hogy Sehbaz Sarif pakisztáni miniszterelnök bejelentette, hogy a fogyatkozó devizatartalékok megóvása érdekében erősen kedvezményes áron, pakisztáni rúpiával ellentételezve importálnak szenet Afganisztánból.
A hír közfelháborodást váltott ki Afganisztánban, ahol sokan már régóta úgy tekintenek a tálibokra, mint Pakisztán meghosszabbított kezére. Iszlámábád évtizedek óta a harcosok legfontosabb külföldi támogatója, menedéket nyújtott az iszlamista csoportnak az afgán és nemzetközi erők elleni, közel húszéves felkelés során.
„A tálibok érzékenyek arra, hogy az afgánok hogyan látják őket belföldön – mondta Hamid Hakimi, a washingtoni székhelyű Atlantic Council Afganisztán-szakértője. – Ha olcsón adnák a szenet Pakisztánnak, elkerülhetetlenül pakisztáni báboknak tűnnének.”
Hakimi szerint az áremelkedésnek végső soron „sok köze van a tálibok kétségbeesett pénzszerzési és bevételmaximalizálási törekvéseihez”.
A jelentések szerint Pakisztán újraértékeli az afgán szén vásárlását, miután a tálibok úgy döntöttek, hogy több mint kétszeresére emelik az árát. A Pakisztánban jelen lévő kínai energetikai vállalatok azzal fenyegetőztek, hogy leállítják az afgán szén importját.
„Kizsákmányolt bányászat”
A 2,6 milliárd dolláros költségvetési előrejelzésben, amely az ötszázmillió dolláros hiány ellenére lenyűgözte a szakértőket, a tálibok azt állították, hogy felszámolták az adóbeszedésből, valamint a természeti erőforrások illegális bányászatából és exportjából származó korrupciót.
Szakértők szerint azonban még mindig jelentős mennyiségű szenet csempésznek Pakisztánba, amivel az előző kormány is szembesült. Megfigyelők szerint egyes tálib vezetők és parancsnokok hasznot húztak az illegális exportból, amely bevételtől fosztja meg saját kormányukat.
„Jelenleg nincs jogi és adminisztratív keret a bányászathoz – mondta egy afgán bányászati szakértő, aki biztonsági okokból nem akarta felfedni a kilétét. – Az egymást követő afgán kormányok legbefolyásosabb személyiségei kizsákmányolták a bányászatot, hogy megtömjék a zsebüket, és ez folytatódott.”
A természeti erőforrások feletti ellenőrzés tálib belharcokhoz vezetett. Múlt hónapban a tálibok nagyszabású offenzívát indítottak Mehdi Mudzsáhid ellen, aki korábban a tálib kormány legmagasabb rangú, hazara származású biztonsági tisztviselője volt (a többségi pastuk általában lenézik a hazarákat). Megfigyelők szerint az erőszak legalább részben a Mudzsáhid szülőföldjén, Sar-e Pul északi tartományban található szénbányák ellenőrzése miatt tört ki.
„Az ásványkincsekért folytatott verseny lesz a tálibok harcának egyik fő mozgatórugója” – mondta az afgán bányászati szakértő.
A tálibok a lázadásuk és fegyveres ellenállásuk során részben bányákból és a kereskedelemre kivetett illegális adókkal finanszírozták a felkelésüket.
„Most úgy kell viselkedniük, mint egy kormánynak, hogy a bányászati ágazat biztosítsa az égetően szükséges bevételeket – mondta Hakimi. – Ez az iszlamista csoport egyik legnagyobb dilemmája Afganisztán ásványkincseinek kiaknázása során.”
