Az ukrán főváros egyik katonai kórházának vezető baleseti sebészeként Petro Nyikitin mélyen benne van a több száz kilométerre zajló háborúban. Az 59 éves orvos munkája az, hogy helyrehozza a legsúlyosabban sérült katonák testét – és a feladat szinte minden energiáját felemészti.
„Én csak operálok – mondja Nyikitin rövid szünetet tartva, miközben csapata folytatja a műtétet az egyik betegén. – Semmi mást nem csinálok már az életben. Nem látom a gyerekeimet, akiket evakuáltak, nem látom a feleségemet, akit szintén evakuáltak, egyedül élek, csak a sebesülteket kezelem.”
Bár az ukrán hadsereg nem közöl veszteségszámokat, egyes nyugati források szerint több mint százezer ukrán katona halt vagy sebesült meg azóta, hogy Oroszország közel 15 hónapja megtámadta az országot.
A harcok különösen hevesek voltak az elmúlt hetekben a keleti Bahmut város körül, a háború leghosszabb és legvéresebb csatájának színhelyén, ahol az ukrán erők épp most újabb területeket szereztek vissza az orosz erőktől.
Több sebesültre számítanak az ukrán ellentámadás nyomán
Az elkövetkező hetekben jelentős ukrán ellentámadás várható – hétfőn egymásnak ellentmondó hírek érkeztek arról, hogy már meg is indult –, és valószínűleg még több ember kerül majd műtőasztalra Nyikitin kórházában. A klinika, ahol dolgozik, a többi ukrán katonai kórházhoz hasonlóan létszámhiányos, mivel az orvosokat a fronthoz közelebbi tábori kórházakba vitték. Az Associated Press hírügynökség biztonsági okokból beleegyezett abba, hogy ne nevezze meg azt kijevi helyszínt, ahol a sebésszel beszélgetett.
2022. február 25-én, egy nappal az orosz csapatok behatolása után Nyikitin olyan fotót tett közzé Facebookon, amelyen az látható, amint egy izraeli szakembert hallgat a lőtt sebek kezeléséről.
A világ minden tájáról érkező sebészek beleegyeztek, hogy részt vegyenek egy online képzésen a harccal kapcsolatos sérülésekről, amelyet Nyikitin sietve szervezett meg a traumatológusokat tömörítő nemzetközi szövetség ukrajnai tagozatának elnökeként.
„Mindannyiunknak volt releváns tapasztalatunk az invázió előtt, de nem ilyen mennyiségben – mondta. – A traumák nagy száma újdonság.”
A lőtt sebek ritkák. „Nem is emlékszem, mikor távolítottam el utoljára golyót” – mondta a sebész. A hosszú napok és hónapok alatt megismerkedett a traumás sérülések széles skálájával: a robbanófegyverek, például a taposóaknák, a tüzérségi lövedékek és a gránátok gyakran egyszerre több testrészt is roncsolnak.
„Egyszerre fogadunk sérült lábú, mellkasú, hasú és karú embereket – mondta Nyikitin. – Ilyen esetekben el kell döntenünk, hogy melyik sérülés kapjon prioritást.”
Visszavezetni a normális életbe – de néha amputálni kell
A katonai kórház egyike a Kijevben található több hasonló intézménynek. Nyikitinék a legmagasabb szintű traumaközpontként a legnehezebb eseteket fogadják, jellemzően olyan betegeket, akiket a fronton stabilizáltak, és a fővárosba szállításuk előtt egy tábori kórházban töltöttek időt – meséli.
„Mi itt nem végzünk elsősegélynyújtást. Nem mentünk életeket. Ezt a felcserek végzik – mondta. – Amit mi próbálunk tenni, az az, hogy visszavezetjük ezeket az embereket a normális életbe.”
A lágyszövetek, a csontok és az idegeket és vénákat összekötő struktúrák sérülésével járó sebek kezelése a legnehezebb sebészcsapata számára – mondta Nikitin. Néha kénytelenek amputálni egy katona karját vagy lábát, ami „erkölcsi szempontból” mindig fájdalmasan nehéz döntés – mondta.
„Mivel átérezzük, hogy a műtét az illető rokkantságához vezet, sem az orvosnak, sem a betegnek nem okoz elégedettséget – mondta. –Érzelmileg nehéz nemcsak a betegnek, hanem a sebésznek is.”
Nyikitin általában reggel 7:45-kor érkezik a kórházba, és addig marad, amíg a munka be nem fejeződik, néha csak este 11 óra körül végez. 2022 márciusában felesége és gyermekei elmenekültek Ukrajnából, amikor az orosz erők közeledtek Kijevhez. Elkísérte családját a határig, de aztán visszatért a városba.
Mivel az orosz és az ukrán hadsereg egyaránt készült a tavasziként beharangozott, de most már nyári offenzívára, a sebész beosztása körülbelül napi három műtétre csökkent.
A legtöbb beteg, akit a közelmúltban kezelt, a Bahmutért és más, donyecki településekért folyó, illetve a rendszeresen lőtt észak-ukrajnai Csernyihivi és Szumi területen folytatott harcokban sebesült meg.
Bőrátültetés, csontnövesztés – menteni próbálják Mikita lábát
Az egyik katona, akit Nyikitin nemrég operált, a bahmuti Mikita volt, aki a szülővárosáért folytatott harcok során sebesült meg az alsó lábszárán. Nem sokkal műtétje után ünnepelte a huszadik születésnapját. Az AP a katonai irányelveknek megfelelően nem osztotta meg a vezetéknevét.
Utolsó emléke Bahmutról egy szörnyű kép az elméjében – mondta a fiatal katona.
„Ez az a város, ahol a gyermekkoromat töltöttem, és elpusztult – mondta a kórházi ágyán. – A város lángokban áll.”
Az egyes betegek által elszenvedett masszív traumákhoz képest Mikita sebe nem tűnt súlyosnak, de Nyikitin szerint még így is elveszítheti az alsó lábszárát.
A bőr átültetésére tett kísérletek sikertelennek bizonyultak, az orvosok kedden újrapróbálkoztak. Nyikitin azt mondta, hogy optimista a műtét után, de három hétbe telik, mire kiderül, hogy a legutóbbi bőrátültetés bevált-e.
„Ha nem sikerül, a következő lépés az amputáció lesz” – mondta.
Mikitának húsz centiméternyi csontja is hiányzik, ez lesz Nyikitin következő feladata, ha az átültetés sikeres lesz. A csontpótlás több mint fél évig fog tartani.
„Hét hónap múlva tudom megmondani, hogy fog-e valaha is újra járni” – mondta.
