Krzysztof Alcer és Grzegorz Lepianka 21 éve vár arra, hogy Lengyelország hivatalosan is elismerje a kapcsolatukat. Ahogy elhúzódik a várakozás, egyre nő a haragjuk, fogy a türelmük.
A katolikus ország fő kormányzó pártja ígéretet tett a polgári kötelék legalizálására, hat hónap után azonban még mindig nem köthetnek házasságot és nem jegyeztethetik be élettársi kapcsolatukat ebben az uniós országban az azonos nemű párok.
Annak ellenére sem, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága decemberi ítéletében elmarasztalta Lengyelországot, amiért nem ismeri el és nem védi az azonos nemű párok kapcsolatát. Ez azután történt, hogy mások mellett Alcer és Lepianka is panasszal élt.
Visszatekintve arra, amikor hírét vették az ítéletnek, a 44 éves Alcer azt mondta az AFP-nek: „Akkoriban nagy reményeink voltak, nagyon optimisták voltunk, azt hittük, hogy a dolgok felpörögnek, nagyon gyorsan mennek majd.”
„A remény, az optimizmus már nincs meg. Meghalt bennem – tette hozzá. – Ami maradt, az a frusztráció és a harag.”
„Politikai játszmák”
Donald Tusk miniszterelnök a Polgári Koalíció pártnyilatkozatába is bevette a polgári házasság ígéretét.
Miután a tavaly októberi választásokon kiszorította a hatalomból a jobboldali populista Jog és Igazságosság (PiS) pártot, Tusk megígérte, hogy a tél vége előtt tető alá hozzák az erről rendelkező jogszabályt.
De 2024 tavaszán Alcer és Lepianka még mindig nem látott semmilyen változást.
A kormánykoalícióhoz tartozó konzervatív gazdapárt, a PSL ellenzi az elgondolást. Sokan vélik úgy, hogy a koalíción belüli vita áll a háttérben.
„Ez borzasztóan szomorú – mondja a 42 éves Lepianka. – Úgy dobálnak bennünket, mint egy zsák krumplit.”
A kormánypártok politikai játszmáit hibáztatja a jogi huzavonáért, amelyben más azonos nemű párokkal együtt találták magukat.
Az élettársi kapcsolatukat elismerő jogszabályok hiánya miatt a párok polgári jogi szerződésekhez folyamodnak a tulajdonjog vagy az öröklési jog szabályozása érdekében.
Ám ez nem mentesíti őket az örökösödési adó alól – magyarázza Alcer.
„Ha hirtelen meghalok, Grzegorz nem tudja kifizetni az örökösödési illetéket – mondja. – Olyan magas, hogy elveszítené a közös lakásunkat.”
Előbújni mindennap
Olának és Karolinának sok papírmunkájába került, hogy kétgyermekes anyák lehessenek Lengyelországban.
„Minden alkalommal el kell magyaráznom, hogy meghatalmazásom van Olától arra, hogy orvoshoz vigyem a gyerekeimet, elhozzam őket az óvodából, és információkat osszak meg róluk a bölcsődében” – mondja a 34 éves Karolina.
„Régen azt hittem, hogy csak egyszer kell előbújnom, és az magam, a barátaim és a családom előtt lesz. Most úgy érzem, hogy mindennap ezt teszem” – fűzi hozzá.
Olának és Karolinának, akik tizenkét éve vannak együtt, a házasság biztosította jogegyenlőség a legnagyobb álma. Azt is fontolgatták, hogy külföldre költöznek, ahol teljes jogokat élvezhetnek – de végül elvetették az ötletet.
„Itt van mindkettőnk családja, a szüleink, az ingatlanjaink, a vállalkozásaink, a gyerekeink itt járnak iskolába. Nem akarunk örökre elmenni. Igen, itt akarunk élni” – mondja a 41 éves Ola az AFP-nek.
Miközben édesanyjuk az AFP tudósítójával beszélget, a gyerekek a nappaliban nevetnek és játszanak. Védelmük érdekében a pár nem hajlandó elárulni a teljes nevét.
Húsz év várakozás
Alcer és Lepianka is fontolgatta, hogy elhagyja az országot, de végül úgy döntöttek, hogy maradnak.
„Itt van lent egy anyakönyvi hivatal – mondja Lepianka, és kifelé mutat a Varsó belvárosában álló lakásukból. – Mindig azt hittük, hogy lemegyünk oda egy szombaton, és egyszerűen összeházasodunk.”
„Amikor 2004-ben beléptünk az Európai Unióba, úgy tűnt, hogy ez hamarosan megtörténhet. Azóta sok év telt el, és pontosan ott tartunk, ahol voltunk” – teszi hozzá. Ám partnere nem ért egyet ezzel.
„Nem vagyunk ugyanott. Idősebbek vagyunk húsz évvel” – mondja Alcer.
„Ez a helyzet tényleg sok boldogságot vett el tőlünk, sok esélyt egy jobb életre – ez soha nem jön vissza.”